Eleg nehez volt osszeszedni, hogy hogyan is indult ez a mai nap. Mert ugye azt hiszem az elmult ejjel is voltam ebren. Na, a lenyeg, hogy ma felebredtem jo idoben, elsetaltam boltba, de nem vasaroltam tul sokat, mert jovo heten ugysem leszek itt. Vettem viszon elektromos fogkefet, ami egyreszt vicces, masreszt tok jo. Muszaj volt ujat venni, mert a regi, hat nagyon regi. Aztan mire hazajottem, az ebresztomet mar a folyosorol hallottam. Beallitottam ugyanis, hogy ne aludjak el, de elobb elmentem, minthogy szolt volna. Azert nem irtam, hogy "csorog", mert ez egy legiriadoval is feler. Szoval itt vizitozott kb fel oran keresztul a dolog, bizonyara a szomszedaim nagy oromere. Az ora ma kulonosen hosszu volt. Valahogy nem birtam nyugton maradni. Nagyon-nagyon sok gondolat csatazik a fejemben. De valahogy csak eltelt a 3 ora. Aztan vegre kaptam normalis telefonhivast. Multkor eszrevettem, hogy milyen reg nem zaklatott mar senki a telefonon. Masnap fel is hivott egy ugyfelszolgalat ... De mar ugyes vagyok, lerazom oket az "Europai vagyok" szoveggel. Michael volt (a szomszedbol!), hogy tudok-e neki segiteni, mert van uj (? talan) laptopja, meg fenykepezogepe, es nem tudja felmasolni a kepeit. Aranyos volt. Ugyertem, ami nekem egy alap-dolog, arrol o meg nem hallott. De elmagyaraztam neki es jo erzessel toltott el, hogy vegre tudtam valakinek segiteni! Tudtam ujat mutatni. Ekozben Phil kopogott, mondta, hogy engem is keresett, mennek valami helyre, ahol bluegrass zenet jatszanak. (Ez a country egyik fajtaja) Szoval kocsibaultunk es egy baptista imahazba mentunk. Nagyon elveztem, egyetlen fiatal volt a zeneszek kozott, egy lany, aki csak par hete kezdett gitarozni. Volt 5-6 gitar, 2 banjo, nagybogo, 2 hegedu meg billentyu. Nem profik, ugyertem, hatalmas zeneszek, de az eloadas mod nem profi. Es erdekes modon most nem zavart. A zenere nagyon igenyes vagyok. Ha valami nem tiszta, vagy nem pontos, arra kritikus szemmel tudok csak nezni. Es ez a mai se nem volt mindig tiszta, se nem volt mindig pontos. De akik csinaltak, latszott rajtuk, hogy orommel csinaljak. Es a kozonseg is nagyon jo fej volt. A banjos bacsi meg egyszeruen fantasztikus volt. Aztan tartottak egy szunetet, ami alatt kaptunk vacsorat. Ingyen-hamburger mindenfele salatakkal, chips, uditok, stb. Beszelgettunk az ottaniakkal es elmondtak, sokan csak a zene miatt jonnek. Nem hisznek Istenben, vagy csak nem gyakoroljak a vallasukat, de kivancsiak a muzsikara es eljonnek. Vegyesen jatszanak vilagi es keresztyen dalokat, hatha. Aztan Phil kedvesen beajanlott mindenkinek, hogy "a magyar srac tud gitarozni", amibol az lett, hogy meg a szunetben adtak egy kolcson gitart, leultem hatra, es amig a tobbiek jammeltek, en probaltam felzarkozni. volt egy kapo is a gitar melle, igy tulajdonkeppen a G, D es C-durokon kivul csak nagyon ritkan kellett egy-egy A-durt jatszani. Aztan ottragadtam, es mikor visszajott a sok ember szepen-lassan es folytatodott a moka, meg kertek is, hogy menjek elobbre, es jatszak valamit. Hat en komolyan nem akartam. Ugyertem, felenk lettem. Aztan vegul nem is mertem kiallni. De kicsit megbantam. Viszont par het mulva megint lesz ez az alkalom, addigra osszeszedem magam. Azert bantam meg, mert rajottem, hogy tenyleg kivancsiak arra, hogy milyen egy magyar, milyen a nyelv, erdekli oket es szivesen veszik mindig, ha valami olyat mutatok, mondok nekik, ami toluk nagyon tavol all vagy egyaltalan nem is hallottak meg rola. De "ki vagyok en?" alapon sokszor meghuzom magam. Ugyertem, meg mindig vannak problemaim az onkifejezessel, ami miatt eleg komoly kisebbsegi-kumplexussal kuzdok. Igen, en, akinek soha be nem allt a szaja, aki porgott ezerrel, aki feltunesi viszketegsegben szenvedtem, most ulok csendben, pislogok es csak nagy nehezen vesznek ra a szereplesre. Igaz, hianyzik, ugyhogy lehet felni, hazamegyek, kiadom magambol. Vagy nem.

De a lenyeg, hogy jo volt ma ezekkel a kedves emberekkel egyutt zenelni. Meg ha csendben is maradtam, a zene nemzetkozisegenek koszonhetoen kozossegre, "baratokra", jo emberekre talaltam.

Mindekozben sokat agyalok, vajon mi lesz a kolostor csendjeben? Most mar biztosan tudom, hogy nem viszem a laptopot, csak a fenykepezogepet meg Kristof macit. Ot egyreszt azert, mert 23 eve a legjobb baratom, masreszt megigertem neki, hogy egyutt nezzuk meg a vilagot. Igy lesz nalam valami, ami a multamra emlekeztet es valami, ami a jovore nezve lehet fontos.