Ugy dontottem inkabb bemasolom:

A Schrödinger macskája egy Erwin Schrödinger Nobel-díjas, osztrák fizikus nevéhez fűződő gondolatkísérlet. A tudós ezzel a neves kísérlettel kívánta szemléltetni a mikrovilágban uralkodó törvények hétköznapi szemlélet számára meghökkentő idegenszerűségét, azt, hogy a részecskék egyidejűleg több helyen, különféle állapotokban lehetnek.

A probléma gyökere: a szuperpozíció elve, miszerint;

A kvantummechanikában szuperpozíció elvének nevezzük, amikor egy részecske (vagy hullám) ún. kevert állapotban van, azaz bizonyos tulajdonságait nem tudjuk egyértelműen megállapítani. A részecske addig marad ebben, amíg valamilyen módon meg nem állapítjuk, hogy valójában hol és milyen állapotban van. A probléma ott kezdődik, hogy mérés (megfigyelés) hatására a szuperpozíció összeroppan, és a részecske egyértelműen a lehetséges állapotok egyikébe kerül.

A kísérlet leírása

Teller Ede egy 1996. október 21-én, a Debreceni Akadémiai Bizottság előtt tartott előadásában így írja le a kísérletet Schrödinger szemszögéből:

„Tegyük fel, hogy van egy macskám. Ezt beteszem egy ketrecbe, és a ketrec mellé odateszek egy radioaktív készítményt, amely percenként 50%-os valószínűséggel bocsát ki egy alfa-részecskét. Egy számlálót is odateszek, ami egy percre bekapcsol. Ha ez alatt a perc alatt jön egy alfa-részecske, akkor a számláló megindul, kinyit egy kis ajtót, bejön egy kémiai méreg, amitől a macska meghal. Ha pedig nem jött alfa-részecske ebben a percben, a macska életben marad. Én ezt nem figyelem. A kísérlet végén a macska állapotfüggvénye olyan, hogy a macska egy fél valószínűséggel él, és egy fél valószínűséggel halott. Heisenberg szerint – mondja Schrödinger – ha most hirtelen ránézek a macskára, attól a tekintettől a macska tényleg meghal, vagy a macska tényleg megél. Hát kérem szépen – mondta Schrödinger –, én ebből egy szót sem hiszek. Ez így nem lehet.”

Schrödinger macskája tehát élet és halál kvantummechanikai szuperpozíciójában lebeg, mivel sorsa összefonódott egy potenciálisan macskagyilkos α-részecskéével.

__________________________________________________________________

Kulonosen az utolso mondat tetszett. De hogy mi ebbol a lenyeg? A filozofia! Nem, nem orultem meg (teljesen), de amikor azt mondom, hogy rajovok dolgokra, akkor valami hasonlokra gondolok. Jo, oke, lehet hogy kicsit tulzas kvantumfizikai kiserleti elmeleteket atultetni a filozofia kertjebe, hogy ezzel emberi kapcsolatok mukodeset elemezzem. De a lenyeg a macskaban van. Vagyis a dobozban a macska. Ugye amit ebbol en leszurok, hogy 50% esely van arra, hogy amikor kinyitom a dobozt, akkor az az allat meg el, es ugyanennyi esellyel halott. Mit jelent ez? Azt, hogy a dolgokat korul kell jarni, rakerdezni, megvizsgalni. Aztan vagy talalunk valamit, ami jo, vagy talalunk valamit, ami mar nem jo. Az mindegy, hogy miert. A lenyeg ugyis az, hogy semmi sem tortenik veletlenul.

Egyszer szerelmes voltam (haha...) egy lanyba, akinek ezt nem mondtam el. Egy ev mulva beszelgettunk es kiderult, hogy tetszettem neki, csak nem tudta mit gondolok. Hagytunk megdogleni egy macskat, ami utolag visszanezve nem is biztos, hogy baj. Valoszinu ugysem vettem volna felesegul. Ma ujabb halott kisallat, aztan van min gondolkodni. De jo ez igy. Es lehet, hogy nem is halott, csak alszik, vagy csak meg o maga sem tudja mit akar az elettol. A lenyeg, hogy majd lesz valahogy, a dolgok meg csak tortennek. A tobbi rajtunk (is) mulik.

De aztan neha mar ugy vagyok vele, hogy besokallok es azt mondom: gondoljon mindenki mindenrol amit csak akar. Nem kell nekem filozofia, empiria vagy barmi mely gondolat. Mert miert kell nekem ennyit agyalnom? Miert nem tudok csak ugy siman elni? Volna erre valaszom, amire ujra visszakerdeznek, es ez mehetne igy sokaig. Hat igy telnek napjaim.