Egy baratomtol hallottam ezt a peldat: Kepzeld el, hogy az erdoben vagy eso utan, a vizcseppek meg mindenhol szanaszet hevernek. Odamesz egy bokorhoz, kozelhajolsz es a szaraz ujjaddal lassan hozzaersz egy csepp vizhez, ami az egyik levelen van. Mi tortenik? Ha lassan csinalod, majd elveszed a kezed, az ujjad hegye csak egy piciket lesz vizes. De ha mar vizes kezzel csinalod ugyanezt, akkor a levelen levo vizgyongyocske nagy resze hirtelen felszalad majd nedves borodre.

Mit jelent ez? Es miert irom le? Ha meselsz valakinek egy tortenetet magadrol, vagy igazabol barmirol, akkor a hallgato csak akkor tudja jol atelni, aterezni, ha o maga is reszese volt hasonlonak. Egesz egyszeru peldeaval elve, hiaba aradozok arrol, hogy milyen finom a renszarvashus afonyalekvarral, amig az illeto tenyleg meg nem kostolta. Mert tenyleg finom, csak a hus+lekvar kombo elso hallasra sok emberben negativ reakciot valt ki. En is meglepodtem, amikor elem tettek, de megkostoltam es valtozott a velemenyem. De vonatkoztassunk el a kajatol, legyenek mondjuk eletszituaciok. Egy-egy problemarol vagy oromrol, hobbirol vagy tapasztalatrol is csak ugy tudsz jokat beszelgetni, ha a masik is erintett. Akkor tudjatok igazan megerteni es aterezni, ami a masikban van. Beszelhetnek nekem a kvantumfizika csodairol, ha matekbol ugy kellett rugdosni...

Az elmult idoszakban sokaktol megkaptam, hogy "elvezd, amig meg kint lehetsz", "jajj, nehogy mar szamold a napokat, meg fogod banni!", "ezt akartad nem? mindig is menekultel", "meguntam az onzo vinnyogasod"... es hasonlo kedvessegek.

Oldalakat tudnek irni azokrol a katasztrofakrol, amik az otthoni szeretteimmel tortentek, de nem tettem, mert egyreszt nem nyilvanos, masreszt ez az en dogom, hogy hogyan tanulom meg kezelni az ilyeneket. Az teny, hogy sok mas problemamat leirtam, pl, amikor nem volt bankkartyam, es a penzem is elfogyott es ehes voltam 2 napig, vagy amikor Karacsonykor el mertem sirni magam, hogy nem lehetek a csaladommal, vagy amikor neha ram mert torni a honvagy... Es nagyon sok mindent viszont le sem mertem irni! Ha tenyleg minden komoly dolgot lejegyeznek, mar szerintem az elso honap utan kuldtek volna ertem egy mentohelikoptert. Hollywood meg DisneyLand nem itt van. En ide tanulni jottem, idegen kulturaban elni, masik nyelven beszelni, egyedul lenni, eletet kezdeni, valaszokat kapni a kerdeseimre, onmagamat felepiteni... Nem pedig bulizni, szorakozni, csajozni (40-60 eves csoporttarsakkal nem olyan konnyu).

Az eremnek mindig 2 oldala van: voltam egy csomo helyen, lattam dolgokat, tanultam, valtoztam, hiztam vegre, vannak barataim, akik programokat csinalnak nekem, mar jol beszelek angolul, mar tudom melyik pizzat nem szabad megvenni, ertem, amit mondanak nekem, angolul jegyzetelek oran, van uj hobbim, megvilagosodtam parszor, megismertem magam, nem voltam meg beteg, van kolcson gitarom, utaztam egy csomot, rengeteg tapasztalatot szereztem. Stb stb ... Es ezeket altalaban szinten leirom ebbe a blogba.

Igazabol majdnem minden bejegyzesemet alaposan atgondolva, megszerkesztve, gondolatmenetet vegigfuttatva irok. Ezt sokan nem veszik eszre, nem tudom miert. Csak azt, hogy szamolom, hogy mar csak 93 napom van itt, hogy allandoan emlekekrol irok, amibol az jon le, hogy haza akarok menni.

Mult evben otthon minden megvaltozott. Eletemben eloszor szerettem elni. Ugyertem igazan. Rendbejottek a dolgok korulottem es bennem. Hosszu lelki harcok utan visszakaptam az eletet a barataimmal, a szokasaimmal, a hobbijaimmal egyutt. Amiert nagyon halas voltam. Eszem agaban nem volt otthagyni 9 honapra! Raadasul az elso terv csak 3,5 honap lett volna Helsinkibe, Karacsonyra otthon lettem volna. De ugy gondoltam, es akiket kerdeztem mind azt mondtak, hogy ilyen lehetoseget kar lenne kihagyni. Nagyon nehezen, de beleegyeztem, minden egyes hivatalos ugyintezesnel a siras kerulgetett,mert tudtam, hogy nagyon hosszu ut lesz, amire indulok. Idoben is, lelkiekben is. Aztan ugy alakultak a dolgok nyaron, hogy minden csak egyre jobb es jobb lett: kiderult, hogy visszakoltozunk Pilisre, amivel az evek ota tarto problemaim egy pillanat alatt megszuntek. Ugyanis addig se anyam, se otthonom, se igazi gyulekezetem nem volt. A tavolsag, a sok mas dolog, amiket vallaltam es a koleszos eletmod ezeket nem tette lehetove, elszakitott ezektol. De akkor mar nem volt visszaut, megvolt az osztondij, a vizum, minden ami kell. Aztan eletem eddigi legszebb, legboldogabb nyara utan felszallt a repulo es 9 honapra elszakitott mindettol.

Most itt elem ezt a kettos eletet, ami egyszer nagyon jo,  mert MINDEN ami itt tortenik jo es/vagy hasznos, aztan neha nagyon nehez is, de a fejemben az van, hogy 3 honap mulva vege, ennyi, kesz. Es majd akkor megint elorol kell mindent kezdenem. Ami persze jo lesz, es mar nagyon varom!

Ami meg ide tartozik: mindenkinek megvan a maga harca, amit meg kell vivnia, de ezek nem egyformak. Mindenki annyit kap Istentol, elettol, sorstol, Buddhatol, Krisnatol, hivd ahogy akarod, amennyit o maga szemely szerint elbir. Szemelyre szabott problemaink vannak. Valaki a tengerimalacat siratja otthon, valaki Haitin eli tul a foldrengest. Nem a meret a lenyeg, hanem a bennunk levo akarat-ero. Az az ero, amivel tul tudunk jutni ezeken a dolgokon.

Ha sokat vinnyognek, annak oka van. De akkor elnezest. Az egyik mottomat viszont tanacsolnam mindenkinek: "tartsd meg a jot"! En ezt csinalom!!!