Sikerult a mai napomat jo lazara szerkeszteni: ebredes 11 korul, netezes az agybol, skype-MSN anyuval, jobaratokkal, olvasas, zenehallgatas, kora esti boltba menes, vacsorara pizza eves - errol majd bovebben holnap - esti film, napi sorocske, egeszseges chips.
Almomban mar megint otthon voltam. Tok fura minden ejjel "hazamenni", es mindig valami masert. Egyszer csak hazalatogatok egy hetvegere Nemetorszagbol vonattal, mert oda kuldtek konferenciara es belefer az idombe, maskor csak siman otthon vagyok, de a legtobbszor az utazas elotti pillanatban allok a repteren, vasutallomason vagy unokatesomek lakasaban (ahol indulas elotti ejjel aludtunk) es mindenre jol felkeszulve bepakolom a taskamba a szukseges holmikat (nem ugy, mint ahogy et valojaban tettem), vagy csak annyit mondok: nem akarok elmenni...
De felebredek, es korul vesz Amerika: a 110V-os konnektor, a gallonos tej, a sarga utfestes, a fekete-feher rendorauto, a DON'T WALK piros fenye, a szlenget hadaro neger penztaros, a 6 ora idoeltolodas, hogy Te aludni indulsz, amikor en meg alighogy megebedeltem...
Igazabol meg mindig alig fogtam fel, hogy tenyleg itt vagyok. A kovekezo hetvegere tuti kitalalok valamit, mert nem tesz jot a lelki egyensulyomnak, hogyha folyamatosan gondolkozok, ragodok a dolgokon. Igazabol, amiota itt vagyok, meg alig lattam valamit. Elso heten setalgattam estenkent, de miota elkezdodott a suli, kicsit beparaztam: birni fogom en ezt? Es ezzel a kerdessel a fejemben ulok be orakra es vezem kezembe a szakirodalmat. Ami azert kicsit megerolteto mentalisan. De az jobban, hogyha ingerszegeny kornyezetben toltom el a hetvegeimet is. Szoval en azt mondom, kalandra fel, persze csak okosan! Kivancsi vaggyok a belvarosra ... Majd busszal megyek at a getton. Vagy osszeszedek par havert a baptista gyulekezetbol. Azt hiszem ez egy jo otlet, tok jo fejek! Remelem nem csak alca ... Ugyertem, mindig megkerdezi mindenki, hogy mi a helyzet, hogy vagy stb. De ugye a magyar mentalitas az, hogy elkezdunk panaszkodni es maris elindul egy beszelgetes. Itt ez nem nagyon van ... Ugyertem, nem nagyon tudok hazudni. Nem fogom azt mondani neki, hogy "koszi, jol vagyok" vagy "minden rendben", amikor honvagyam van, nehezen megy a tanulas es ilyen almokkal ebredek minden reggel. De azert visszafogom magam, nem zuditok mindent a nyakukba. Epp csak annyit, hogy egy beszelgetes kialakulhasson. De nem nagyon alakulnak ... legalabbis igy hirtelen, negyszemkozt. Gondolok itt orak elotti "van meg 2 perc kezdesig"-ekre vagy az "osszefutunk a folyoson"-okra. A nagyobb tarsasagok meg ... hat azokat meg meg kellene keresni. Szoval jovo heti terv: nyakamba veszem az USA szocialis szokasainak kiismereset, illetve urbanizalodok egyet a centrumban! Amen? Amen! = )
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.