Ma szinten erdekes napom volt. Sejtelmes napsutes suru felhok mogul. Olyan homalyos, kerdojelekkel teli. De gondoltam, nem kene egesz nap a szobaban ulni, ittam egy kavet az udvaron, kozben kisetaltam az utca fele es elhataroztam, bemegyek vegre a belvarosba. A piros hetes, najo a fekete is, ami zold, hianyzik, eleg ritkan jarnak a buszok es tele van "rosszarcu" feketevel. Legalabbis allitolag toluk kell tartani, ok itt a kemenyek. Es valoban, idonkent kihivoan viselkednek, de engem meg semmi attrocitas nem ert. A lenyeg, hogy bebuszoztam a varos szivebe es setaltam egy hatalmasat. Feltem ettol, mert meg tavasszal volt egy almom, amiben ultem ebben a varosban es a honvagy miatt sirtam. De nem zuhantam meg. Csak elgondolkoztam, ha az elso hetekben jovok, nem tudtam volna mit kezdeni ezzel. Kultursokkra durva lett volna meg ez is. Amugy nem egy metropolis, nincs tele olyan igazi felhokarcolokkal, de megis hatalmasak szamomra ezek az epuletek. Olyan 30-40 emeletesek lehetnek, nem szamoltam meg meg oket, de jol neznek ki, nemelyiket alig tudtam lefenykepezni rendesen, mert nem fert bele a kepbe, hatrebb meg nem mindig tudtam menni. Reklamok, hirdetesek, figyelemfelkeltes mindenhol. Tipikus Amerika. De tiszta es rendben van tartva. Erdekes modon ma alig volt nyitva valami, ugyertem eltevedtem egy hatalmas tudomanyos muzeumba es lattam egy tuzoltomuzeumot is, de ma mind zarva volt. Van egy folyo is, az elso szavam: Hat nem egy Duna! Kisebb is sokkal, mondjuk jol nez ki. Tetszett a belvaros, azt sajnaltam csak, hogy nem lehet felmenni latogatokent egyik epuletbe sem. Legalabbis az egyikben megkerdeztem egy biztonsagi ort, aki arra a liftre vigyazott, ami az epuleten kivul ment. Pedig az biztos allat.

Azert irtam, amit irtam a cimbe, mert bar tenyleg ugy erzem, ahogy tegnap irtam, kiestem a vilag labai ele, de fel kell allni, tovabb kell menni. Es - most jon a kozhely, amit utalok, majd elmondom, miert - most kell kihasznalnom a lehetoseget. Es a mai nap szarnyprobalgatasnak jo volt. Egy picit, mintha mar lebegtem volna.

Kicsit ideges szoktam lenni, amikor ezt hallom. Marmint a "hasznald ki" dolgot. A gondolat igaz, es egyet is ertek vele. Csak nem erzem fair-nek, hogy ennyire magamra lettem hagyva. Soha nem voltam egyedul! Tesommal kozos szoba, koleszban szobatars, ha anyu elutazott par napra, kicsi korunkban nagyi vagy nagypapa aludt nalunk, hogy ne feljunk, suli alatt pedig atkoltoztem egy osztalytarsamhoz arra a par napra. Pici koromban minden taborban valasztottam egy un. "tabori anyukat", valakit a vezetok kozul, es eletemben eddig mindig korul voltam veve emberekkel. Ez most nem igy van. A szunetben mindenki hazautazott a csaladjahoz, ferjehez, baratnojehez, kiskutyajahoz, meg a kazah csajnak is van valami sraca New York-ban!!! Nala tolti az egesz hetet. Na es ez az, ami nem er! "... az ejszakaban, egyedul lenni kell, hogy igazan nagyot usson a sziv ha valaki majd atolel" - Egy kicsit varom mar, hogy hazamenjek, egy kicsit itt akarok maradni orokre. Szemmel lathato valtozasok. Szukseges valtozasok. "Maga most nott a szememben. De mar igazan magara fert!" ahogy ezt ukapam mondogatta.

A valtozas mindig ujat hoz, ez a lenyege. Valaki azt mondta, nincs fejlodes anelkul, hogy valami karba ne menjen elobb. Ezt lehet, hogy mar irtam, de most is aktualis. Es a kovetkezo het honapban is az lesz, meg utana is, amikor ujra, mindent elorol kell majd kezdenem. Igerem - es ezzel a szoval nem dobalozok - rendben leszek, megteszek mindent az almaim elerese erdekeben, hogy "sikeres legyen a kuldetes", de addig sokat kell kuzdenem. Ezert, igy a vegen, csak egyet kerek:

"Sir, valami sir bennem,
Ne felts, csak erts meg engem.
Hagyjal onmagam lennem,
A demonaimmal verekenem,
Ha sir, valami sir bennem!"

(Az utolso idezet egy szindarabbol valo, melyrol majd ha aktualis lesz, irok) Szep napot!