Szerda, a leghosszabb napom. Ugyertem, persze, minden nap 23 ora, 59 perc, 40 masodperc es 24 ora, 20 masodperc kozott mozog, az ev kulonbozo reszetol fuggoen. Csakhat reggel ora, aztan IT, majd I-group, ebed utan a 2 db 2 oras blokkom van, este pedig Bibliaolvasas a tobbiekkel. A szunetkben pedig egy kis relax, beszelgetes az itteniekkel, kapcsolatfenntartas az otthoniakkal. Szoval igazan sok(k) hatas er szerdankent. Probaltam ma aludni, ebren maradni, jelen lenni, megfelelni, szeretni, figyelni, magam lenni, gondolkozni . . . nem igazan sikerult egyik sem. Neha ugy erzem, sok ez nekem. Pedig szeretnek itt. Este lementunk a pincebe es csak zeneltunk, osszesen 3an 4en voltunk es 2en gitaroztunk. Mindenfele jo notakat. Meg Pearl Jam-et is. Igazan jol ereztem magam. Masodik alkalommal gitaroztam emberek elott es nagyon jol esett. Csak az a "baj" ezzel, hogy a zene olyan nemzetkozi. Es ha gitarozok, hajlamos vagyok megfeledkezni magamrol es a kulvilagrol. Amikor epp nem tudtam, hogy a kotta melyik reszen vagyunk, teljesen termeszetesen mondtam a mellettem ulo Roger-nek magyarul, hogy nemtudom hol jarunk. Es o mutatta. Na ez a nemmindegy. Furan erzem magam, ha magyarul szolalok meg, mert tudom, hogy egy szavamat se ertik. De igazabol megis. Es ez a nagyszeru. Aztan borozgatni kezdtunk, es ismet megnyilt elottem a vilag. Kozben nem, de utana, az udvaron mar tudtam beszelni ugy magamrol, hogy valoban azt mondtam el, amit akartam. Otthon onmagam kifejezesevel sosem volt semmi problemam. Itt kinlodassal teli utat kell vegigjarnom neha, hogy elmondjak 1-2 ertelmes gondolatot. De ismet csak szeretere talaltam bennuk. Neztem oket, hallgattam, ahogy vitatkoznak Jezus tanitasarol, aztan orultem, amikor beszelgettek velem es probaltak segiteni a problemaimon. "Az emberek itt is emberek" - ahogy ezt a szinhazban multkor megallapitottam, most hozzateszem: "a keresztyen is mindenhol Jezus kovetoje". Es azt hiszem, ebbol kifolyolag en is mindenhol az maradok, aki vagyok. Persze, kisebb-nagyobb valtozasok tortennek, de a lenyemet nem hazudtolhatom meg, nem hasonulhatok meg onmagammal. Ezt valoszinuleg most csak en ertem, latom at teljes mertekben, de jol is van ez igy. Tul faradt es osszezavarodott vagyok, hogy reszletesebben es erthetobben elmagyarazzam. A lenyeg, hogy uton vagyok, hosszu uton, az eletem utjan. Utba is veszem gyorsan az agyamat (ekezettel vagy anelkul).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.