Amerikába jöttem

Igaz, hulye, zavaros es erdekes kepekkel teli almokkal, de vegre alhattam, ameddig csak akartam! Kb delig sikerult, aztan nem is nagyon volt kedvem semmihez ma. ettem, gepeztem es olyan 6 korul kopogtak. Phil volt, hogy van-e kedvem veluk vacsizni az egyikuk szobajaban. Wow, tok jol esett. Ez a srac mindig hiv, keres, erdeklodik, tok jol esik. Szoval felmentunk es spagettit ettunk, meg beszelgettunk. Utana spontan mod kocsibaultunk es megint keso esti konyvesbolt latogatasra indultunk. Volt szemben egy olcso-cipo bolt is es miutan mar korbeneztem a konyvek kozott, arra gondolva, hogy nem szabad elfelejtenem azt, hogy innen egyszer hazamegyek es nem kellene osszevasarlnom mindent, ami csak megtetszik, atneztem a cipokhoz. Eloszor csak az volt fura, hogy a cipomeretek kozott majdnem elvesztem. De megse, mert ugyes vagyok es utana jartam. Pontosabban megneztem a sajatomon, amirol mar felig lekopott, de a lenyeg latszott. Aztan megneztem 1-2 bakancsot, fel is probaltam, de mindegyiknek az volt az erzesem, hogy "ez tokre nem en vagyok". Aztan talaltam egy egesz jo acelbeteteset. Na, nem az angol fajtat, amibol van otthon 2 par, hanem a munkas-bakancs felet, amin nem is latszik, hogy acelbetkos. De valami 60$ volt es ott is hagytam. Piros tornacipobol meg csak csonak meretu volt. Aztan ahogy ott teblaboltam a cipok kozott, amik marhara nem tetszettek, arra gondoltam, hogy bakker, kellene nekem teli cipo. De ez mind undorito. Es akkor leesett, hogy nekem ehhez most tokre nincs kedvem. "Uj eletet kezdeni", hogy aztan ezt is itthagyjam. Az egesz olyan nyomorult volt. Aztan, hogy lenyugtassam magam, odamentem a letezo legkisebb cipokhoz, amit picibabaknak gyartottak. Az elado csaj akkor kerdezte meg, hogy segithet-e. Megkoszontem es mondtam, hogy koszi, csak nezelodok. Aztan felnevettem, mert kb kulcstartonak tuntek azok a pici cipok. Erre ramnezett a lany csodalkozva, en meg csak annyit mondtam, hogy "annyira kis cukik". Es akkor mar o is mosolygott.