Tegnap megint jol elfelejtettem irni... Szoval Shaun-al elmentunk abba a baptista gyulekezetbe, ahol mar ketszer voltam, ahol en voltam egyszer az egyeduli feher ficko az egesz epueltben. Mondanom sem kell, meleg fogadtatas vart bennunket, igy az ajtoban mar vagy 2 ember lazan megolelgetett bennunket. En komolyan nem tudom felidezni, de szerintem novemberben voltam ott utoljara. Emlekeztek ram... Shaun meg nem volt itt, szoval neki uj volt minden, de felkeszitettem, hogy hangos lesz, mozgalmas es kb 2 ora hosszu. Igy is tortent, de nagyon elveztuk mindketten. Par sorral elottem ult egy kb 3 eves forma, tejcsoki boru kissrac, gyonyoru kek szemekkel. Szokatlanul vilagosabb barna volt a haja, de kicsi tincsekbe befonva. A kb 10 centis sotetszoke fonatok meredeztek es lekonyultak a kis fejerol. Nagyon aranyos volt. Csomoszor nezett, leginkabb engem, valoszinu furcsanak tartotta a kinezetemet (meg is ertem), idonkent az elottunk ulo lanyoknak mutogatott az arcan az "ezek kicsodak?" tekintettel. Maga az IT jo volt, de nem erintett kulonosen melyen. Annak viszont orultem, hogy Shaun meg volt elegedve, tetszett neki nagyon es megkoszonte, hogy elkisertem. (Persze o vitt engem oda) Beszelgettunk is, nagyon rendes ember, azt is felajanlotta, hogy Pearl Jam koncert utan eljon ertem kocsival ha esik vagy valami baj van. Igazabol haza akarok setalni. A Broad Street nem tunik veszelyesnek, es valljuk be, ezzel a fejszerkezettel sok embert megremiek. (Vegyuk csak peldaul azokat a szuloket, akik tabor elejen ott kell hagyjak csemeteiket egy olyan helyen, ahol ez a durva kinezetu fiatalember a "lelki vezeto") Amugy ezek kapcsan ma ismet csak arra jutottam, hogy aki kulso alapjan itel, az egye meg amit fozott es maradjon ki egy csomo jo dolgobol, ugy kell neki.
Ma eleg porgos napom volt, reggel ora, delutan 2 ora, ebbol a masodikon tanitottunk. Utobbi azert volt erdekes es egyben kisebbfajta kudarc-elmeny is, mert igaz, hogy mindket videot, amit vittunk en talaltam, de az ora kereten belul, amit aktualisan megtartottunk, csak a vegen volt "szerepem", zaraskepp imadkoztam egy rovidet. Szoval az osztaly nem tudhatta, hogy a vizualis elmeny az en erdemem - amiert a ket lany mellesleg, akikkel tartottam az orat, nagyon halas volt. Csak az latszott, hogy bajlodok a technikaval, majd a vegen kb 1 percen keresztul enyem a szo. Az orat utana megdicsertek, tetszett a tobbieknek es a kritika is epito jellegu volt, de miota itt vagyok, folyamatos onertekelesi- es kisebbrendusegi problemakkal kuzdok, amiket, bevallom, eleg nehezen viselek, tekintve, hogy otthon ... otthon mas volt a helyzet. De mar kezdem megszokni es egyre kevesbe zavar. Igazabol, ugye amikor idejottem, tudtam, hogy mas lesz itt. Azt nem tudtam, hogy miben, mostmar latom. De igazabol jo igy. Ugyertem, vegre megszoktam, kezelem a dolgokat igy, ahogy vannak. Elfogadtam. Es az is teny, hogy egyre jobban elvezem.
Este levittem a szemetet, aztan tettem egy felkort a koli korul es "veletlenul" pont belefutottam Sarah-ekba, akik fagyizni indultak, szoval elmentem veluk. Eszmeletlen jo fagyizo van itt szemben. Nem olcso, de most nem ez a lenyeg. Hanem, hogy rohoghettem hangosan a cukraszba teraszan, hanem, hogy ezek a sracok szeretnek es segitenek a lelki probelmaimon ugy, hogy nem is tudnak a letezeserol. Sarah folyamatosan azt mondogatja, hogy hianyozni fogok, mert milyen jo fej vagyok, Zeke valamelyik nap azt mondta, jobb az angolom, mint sok itt elo amerikainak... Az ilyenek nagyon jol tudnak esni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.