Ismet elfogott reggel a sanda gyanu, hogy a Matrix fogva tart, en pedig ismet jol elvesztem a rendszerben. Kovessem a feher nyulat, mi? Csak ne pattogna olyan gyorsan. Es kulonben is... hol van a szorny? A nyulon tul? - Nem ... a nyul az!...
Hogy ertsek azok is, akik nem tudtak vegignezni a Matrixot es/vagy a Gyalog Galoppot, tartalmuk, szoveguk, filozofiai magassaguk illetve melyseguk miatt, azoknak - es persze a tobbeiknek is - ekmagyaraznam, hogy az amerikai oktatasi rendszer egy csoppet maskepp mukodik, mint azt odahaza megszoktam. Nekem meg aztan foleg, mivelhogy en vagyok itt az International Students-ek 50%-a. (Bajban vagyok a raggal ez esetben ... az angol szo alapbol tobbes szam, ilyenkor hogy kapcsolom hozza a magyar ragot? Magyar szakosok kommentjeit es leveleit kivancsian varom! = ) Szoval kulonleges - es NEM hatranyos - helyzetemnek koszonhetoen ujjabb problemaval talalkoztam, megpedig azzal, hogy hogyan is juthatok hozza tankonyveimhez. Eszembe jutottak azok a boldog es ketsegbeesett vizsgaidoszakos ejszakak, amikor a koleszban karikas szemu egyetemista tarsaimmal egymas jegyzeteit es konyveit vadasztuk felvaltva, cserelgetve, sakkozva egymassal es az idovel. Csak hat ugye itt ilyen nincs. Meg kell szepen szerezni a konyveket. Masfel het utan vegre talalkoztam Debbie-vel. Vagy volt nala valaki, vagy en nem ertem ra, vagy bent se volt. De ma elkaptam es legyoztuk a vernyulat. Egyszeruen csak le kellett mennem egy eddig szamomra ismeretlen reszebe az egyetemnek es felmarkolnom 15 kilo konyvet. Egy franko kis konyvesbolt mukodik az alagsorban, ahol mindenfele keresztyen es Trinity-s cuccot lehet kapni. Konyvek, kifestok, ekszerek, kegytargyak, polok, bogrek, kulacs (!!!) ... Par konyvert vissza kell majd mennem, mert mar nem volt meg minden. Akkor azert majd osszeszamolom, mennyit is kellett volna fizetnem ezert ha nem lennek benne abban az 50%-ban.
Kerdezgetik a tobbiek, milyen volt az elso het es felkeszultem-e ra. Nekik persze csak annyit mondok, hogy elvezem, varom, izgalmas lesz es mennyire kivancsi vagyok, mi lesz ebbol. De az igazsag az, hogy nem... Ahogy nem keszultem fel erre a 9 honapra, ahogy nem tudtam elkepzelni, mi var majd itt ram, ugy a tanulasra se allok keszen. Felreertes ne essek, ez nem azt jelenti, hogy nem akarok/fogok tanulni. Csupan annyit, hogy megvan a szepsege annak, hogy nem tudod mi var Rad a kovetkezo kanyar utan. Igenis tanulni fogok es teljes erommel azon leszek, hogy ne nezzenek ram itt csunyan!!! A problema csak annyi, hogy egy tok uj kornyezetben kell ervenyesulnom es mivel elkepzelesem sincs, milyen lesz, igy nem is nagyon tervezgetek. Csak rabizom magam a pillanatra, Istenre, es hagyom, hogy tortenjenek a dolgok.
Es csak remelni tudom, hogy majd Ferihegyen elmondhatom: az elet egyszer "engem gyikka valtoztatott! ... De mar elmult" = )
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.