Amerikába jöttem

A mai napomat elpunnyadtam. Pontosabban reggel termeszetesen atmentem orara, csak tegnap egesz delutan fejfajas gyotort. Es nem is aludtam jol. Szoval visszajottem es folytattam a pihenest. Igazabol fizikailag jol esett. Lelkileg meg ... Hat az ismet erdekes. Meg amikor iwiw-en korbekuldtem anno azt a levelet, rengeteg valasz jott ra. Az egyiket olyasvalaki irta, aki szinten sok idot toltott el nem olyan messze innen. Leirta, amit masok is, hogy mennyi nagyon hasznos es jo tapasztalatot tudok majd itt szerezni. Es valoban, elmenyekkel lettem gazdagabb, lathatok es kozelrol erezhetek dolgokat, amiket meg soha ezelott. Tanulok es epulok ezekbol. Mindenkeppen az elonyomre van. De levelet megis ezzel kezdte: "Először is, ne lepődj meg, ha nagyon nehéz lesz és lesznek percek amikor összecsomagolnál és hazajönnél secperc alatt.... Másodszor pedig hálás leszel hogy nem olyan könnyű onnan  hazajönni  és életed egyik legmeghatározóbb élménye lesz." Nah, tegnap pont ezt sikerult atelnem.

Szerdankent talalkozok az I-group nevu bandaval. A dolog lenyege valami terapias jellegu cucc. Ez a vicces megfogalmazas. A pontosabb definicio: hetente talalkozunk es egymasrol, magunkrol beszelgetunk, megosztjuk oromunket, banatunkat, sutijeinket es gondolatainkat. Lathattam a csoporttarsam kisbabajat, a csoport vezetoje par hete lett nagypapa, egyszoval itt tenyleg foglalkozunk egymassal. Tegnap en voltam a soros a "kezdo ahitattal". Sokaig agyaltam, hogy mit vigyek, vegul a 139. Zsoltart valasztottam. Jol ki is talaltam, hogy mit akarok majd mondani, csak az ezt megelozo Istentiszteleten ismet melyre kalandoztam gondolataimban es mas oldalrol lattam meg ittletem lenyeget. Aminek az lett az eredmenye, hogy ujra tudatosult bennem par dolog, amikrol azt hittem, mar lerendeztem oket magamban. Ezt egy felmondatban meg is emlitettem ahitatom kozben es el is mondtam a mondanivalomat, de mikor vegeztem, egyikuk ramnezett es annyit mondott, hogy ha gondolom, batran mondjam el, mi bant, mert hat ugyebar ezert vagyunk itt. Hat megprobaltam, de sajnos a konnyeim majdnem megakadalyoztak.  De imadkoztunk utana kozosen azert, ami bantott, azokert, akiknek most szuksege van ra, akik nehez helyzetben vannak. Jol esett, csak mikor visszajottem a szobaba, hirtelen ujra egyedul talaltam magam a tehetetlensegemmel.

Este orak utan meg odajott az egyik srac, aki mellettem ult a kiscsoportoson es mondta, hogy majd fog meg ertem imadkozni, mert latja, tudja es erzi, hogy nehez helyzetben vagyok. Nagyon-nagyon jol esett! A srac csak most toltotte a 24-et, de volt katona, olyan igazi amerikai. Neha olyan gyermekien viselkedik, latszik rajta, hogy meg nem nott fel, ebben kicsit hasonlitunk. Folyamatosan viccelodik, jo fej. De amikor ezt mondta, azt ugy mondta, hogy en kb tokeletesen megnyugodtam. Nem teljesen, de ereztem a hangjan a szeretetet es hogy valoban komolyan gondolja.

Osszessegeben tenyleg jo dolgom van, mert mindenki figyel ram. Segitenek vagy csak probalnak (nem mindig van am ra szuksegem, hehe), ha kerdezek valamit, nem neznek hulyenek, keszsegesek. Jo erzes ilyen emberek kozott elni.

A masik, ami jol esik, az a kedves es kitarto olvasokozonseg, akik figyelemmel kovetik utamat. Nezegetem a szamadatokat es neha elkepedek, hogy egy-egy napon bizony van, hogy tobb, mint 100 ember is megnyitja ezt az oldalt. Hihetetlen. Es neha olyanoktol erkezik visszajelzes, akikrol nem is gondolnam, hogy ilyenre vetemednek. Marmint, hogy ezt a blogot olvasgatjak. Egyszoval (kettovel) halas vagyok! Sokat jelent, hogy annak ellenere, hogy idonkent egyedul erzem magam, tudom, hogy megsem vagyok egyedul! Hogy erzem es latom, gondoltok ram. De gondoljatok kerlek azokra is, akiknek igazan szukseguk van ra. A csaladodban, a barati korodben vagy a vilagban barhol. Ha hiszel Istenben, imadkozz ertuk. Ha nem, akkor csak gondolj rajuk szeretettel vagy probald ki az imadkozast, hiszen mit veszithetsz?