En mar nem is tudom, hol kezdjem, a mai is olyan hosszu nap volt. Reggel ora, amin olyan almos voltam, hogy vissza kellett fekudnom egy picit aludni. Utana ebedeltem es mentem megint orara. Mi tanitottunk, jol sikerult. Remelem nem magyaraztam nagyon felre nekik, amikor azt tanitottam, hogy a mi nyelvunkben a hit es a hinni szavak kozos gyokerrel rendelkeznek. Ebbol (en) azt kovetkeztettem ki, hogy amit hiszek, az a hitem. Ezekre az angolban 2 kulonbozo szo van (to believe - hinni, faith - hit). Ez nekik erdekessegnek hangzott, es kulon kertek, hogy tanitsam meg nekik azt is magyarul, hogy "Hiszek Jezus Krisztusban". Tok arik voltak! Es ma is megdicserem magam, mert tobbszor is felszolaltam ezen az oran. Marmint az elso 60 percben tanitunk es utana kielemezzuk, megbeszeljuk stb. Es ezen a masodik reszen is aktiv voltam. Ora utan nem nagyon csinaltam semmit. Egy barat, akivel 102 napja nem beszeltem, felhivott skype-on. Jo volt ujra hallani ezt a mindig kedves, es folyton megnyugtatni vagyo hangot. A szo jo ertelmeben! Es felhivta a figyelmemet egy kozos ismerosunk nemregiben megszuletett kislanyanak az uj fenykepeire egy magyar kozossegi portalon. Hat hogy ez a csoppseg mennyire gyonyoru!!! Oda voltam, meg vissza is. Aztan Phil hivott, bevallom, kicsit meglepett. Filmnezest javasolt, de az o gepenek nem jo a hangszoroja, Shaun-enak meg kicsi a kijelzoje, ezert nezzuk nalam. Szoval jottek, es neztuk. Utana meg politikarol, tortenelemrol, haborukrol, kulonbsegekrol, felelmekrol es aggodalmakrol beszelunk, mind az USA-ban, mind Magyarorszagon, mind Europaban es az egesz vilagon. Aztan megmutattam nekik a Magyar Forintot, a nemzeti szinu szemelyigazolvanyt, merthogy ugye benne van a lobogo, es mindekozben azt ereztem, hogy ez aztan a kiralysag! Hallani az o allaspontjukat, megosztani veluk a sajat vilagnezetemet, minderrol tarsalogni... Lehet, hogy csak azert esett ilyen jol, mert reg volt idegenekkel vagy barkivel ilyenfajta mely elmenyem, ami nem igazabol nem is igaz! Mert pl unokatesommal is hatalmasat beszelgettunk eddig mindig. Vagy a masik ok, hogy azert, mert itt vagyok. At kell szelni egy oceant, hogy ezt erezd. Ezt a nemzetkoziseget. Vagyis... hat nem is igazan tudom megfogalmazni. De mikor mindekozben az udvaron megallt mellettunk egy oposszum, nah, az volt a csucs!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.