Elerkezett 2009. augusztus 24-e is... Hajalban indultam anyuval Ferihegyre, ahol sikeresen a masik terminalra mentunk es persze potyara vartuk a gepem kiirasat. Tok ideg voltam, jarkaltam ossze-vissza. De ha jol lattam, a zsufolt tomegben a Cypress Hill is ott volt...

Aztan Viktor hivott fel, kedves batyam, hogy rossz helyen vagyok. Mikor meglattuk egymast, akkorat nevettunk, hogy az egesz csarnok minket nezett. Erdekes volt, hogy itt szinte alig voltak es ide olyan gyonyoruen besutott a Nap, hogy teljesen megnyugodtam.

Egyszer mar repultem par eve, akkor rohogogorcsot kaptam, mikor felszallt a gep: a nagy sebesseg, a nyomas, a centrifugalis ero. Bevallom, most zokogtam. Tudtam ugyanis, hogy 9 honapra hagyom el szulofoldemet, csaladomat, szeretteimet, tulajdonkeppen az egesz eletemet. De karpotolt a latvany: Budapest, a Duna, majd a Vertes, sot a Balaton!!! Integettem Szarszonak, Revfulopnek. Es vegul Sopron. Hat  aztan en olyanokat lattam...!!! Az Alpok valami iszonyatosan gyonyoru! Mintha hatalmas metszofogak akarnanak beleharapni az egbe! Aztan a sok nemet ajku videk, Franciaorszag. (itt egy picit elaludtam) es mar a La Manche csatorna felett voltunk. A Temze tolcsertorkolata, ahogy visszanezve hosszan tukrozodott rajta a napfeny... wow! Es London: Tower, piros busz, Heatrhow. Hogy az mekkora repter!!!

Rengeteg idom volt atszallni, ugyhogy nem aggodtam. csak amiatt, hogy tudtam, Chicagoban alig lesz masfel oram. De azt mondta az American Airlines-os neni, hogy nem lesz gond.

A Boeing 777-es nagyon brutalis volt. Alig lehetett erezni, hogy felszall. unalmaban 2 filmet neztem vegig az elottem levo szek hattamlajaba beepitett kis kepernyon, aludtam, seteltam csak ugy. Sajnos nem ablak melle szolt a jegyem raadasul a szarny is takarta a kilatast, igy csak a nagy kivetiton tudtam kovetni, hogy epp 1000el tepunk America fele. (Es valoban: tobb, mint 650mph-al repultunk 11 km magasban)

Amikor landoltunk Chicagoban, akkor szembesultem vele, h mennyire messze kerultem otthonrol: minden, amit eddig csak TVbol lattam, most itt van az arcomban. Felhokarcolok, egy rakat limuzin, a sarga taxi...

"Szerencsere" elszakitottak a taskam egyik pantjat, aztan ugye rohannom kellett. Persze kozben ismet ramjott, hogy orakat repultem hatalmas sebesseggel, ergo tetu messze vagyok otthonrol. Szaladtam, probaltam helyesen felelni az osszes kerdesre a vam-nal, probaltam elerni a csatlakozast. Egy taxis beprobalkozott, h elvisz, mondtam neki, hogy nincs penzem, erre o szomoruan utba igazitott. Akkor zakoztam egy hatalmasat a mozgolepcson. Persze semmit nem lattam a konnyeimtol. Csak az esett jol, h percekkel kesobb is jottek oda emberek azt kerdezgetve jol vagyok-e, meg van-e mindenem.

Aztan nemhogy lekestem, de meg varnom is kellett a beszallasra. Kicsit kiralynak ereztem magam (hehe).

Innen egy kis geppel mentem Columbusba. Elrepultunk az egyik nagy to felett, ami allitom, hogy akkora volt, mint Magyarorszag... Tekintve, hogy keresztbe is tovabb tartott idoben, mint Budapest-Becs.

Debbie vart a repteren: kedves amerikai no, a tanacsadom, aki mindenben segit. Elvitt a szallasomra. Az egyetem mellett rogton kis "kolesz". Egyszemelyes lakas, (furdo-wc-konyha-TV, 70 csatornaval, allitolag valami szamitogepet is kapok majd)

Elkoszontunk. Amint becsuktam az ajtot es korulneztem, tudatosult bennem, hogy a kovetkezo 9 honapban ez lesz az otthonom. Ki akartam pakolni a cuccaim, de olyan faradt voltam, hogy inkabb eldoltem az agyon, megolelgettem Kristof macit, a fejem ala dugtam a huszonnehany eves kisparnamat es fura almokkal teli mely alomba zuhantam

(Almomban tesomat balese erte, haza kellett jonnom!!! Es meg egy csomo mindenkitol elbucsoztam, aztan anyu visszakisert es berendeztuk a szobamat...)

Amerikai lettem

A London Heathrow folyosojan vart ram = )