Mint az eszreveheto, miota itt vagyok, kb csak es kizarolag folyamatosan agyalok. Ugye, a "mindennek meg van a maga helye es ideje, es az az egyetem" - alapon, most erre kerul epp sor. Hisz buliztam, szorakoztam, csajoztam, soroztem, tancoltam, cigiztem, utazgattam, porogtem, fent voltam ejjeleken at, aludtam ebed utan, filmeket neztunk, hulyeskedtunk, beszelgettunk, szivattuk egymast, orultsegeket csinaltunk kuszobon belul vagy akar nagy nyilvanossag elott, voltak komoly percek is, szomoruak, melyenszanto gondolatok, felejthetetlen percek, volt hangos a zene, amire tomboltunk, volt halk, amire elcsendesedtunk, voltak apro pici gyertyafenyek, melyek a lelkunket simogattak es voltak villodzo stroboszkopok, amik extazis kozeli elmenyekig emeltek a hangulatot. Volt ehezes a koleszban, idegesseggel es energiaitallal teli vizsgaidoszakban, es volt, amikor a kedves jobarat egy forro ebedet tolt az orrom ala ebreszto gyanant mielott kikelhettem volna az agyambol, hogy "-Enned kell!". Volt, amikor nekialltunk birkozni a szobaban ejjel, es volt, amikor lampaoltas utan, meg sotetben megkerdeztuk a masikat, hogy erzi magat. Volt, amikor izzadtan es lihegve attekertem a szmogos varoson a bicajommal, es volt, hogy csak ultunk a Dunaparton kora tavasszal a meleg napsutesben egy hideg sorrel, amit szinten lazulo, kulfoldi cserediakoktol vettunk. Volt ilyen is, olyan is. Most ezekre gondolok vissza csendben, szobam maganyaban, vagy amikor ulok valamelyik ujdonsult baratom kocsijaban es az ablakon kibamulva a tetves nagy Amerikat latom. soksavos autopalyaival, felhokarcoloival, hatalmas csoros kamionjaival. Ezeket szortirozgatom elmemben amikor a kornyezo utcakban setalgatva gazdagekat figyelem, ezeken elmelkedek amikor vacsoramat majszolgatom, ami csupa muanyagbol keszul, de legalabb finom es hizlal. Ezek jutnak eszembe, amikor a Kroger sorai kozott eltevedek (bezzeg a Tesco... legalabb mar kiismertem). Ezeken jar az agyam, mielott elaludnek, es amikor kinyitom a szemem. Ezekkel nyomom le a vekkert, hogy "o, meg mindig nem 'AZ' a reggel van". Ezekre gondolok, amikor raeszmelek, hogy mindezek nelkul kell majd iden karacsonyoznom. Es a franc vigye el, az Adventi hangulatra mar komolyan nem is emlekszem milyen lehet...
DE, mindezt azert "viselem" el es kuzdok naprol napra, mert tudom, hogy egyszer ujra ott lesz a lehetoseg, hogy mindezt visszakapjam. Azt mondom mindig: egyszer ilyen is kell Addigra meg talan en magam is rajovok, hogy mi az, ami valoban hasznos ezek kozul, es mi az, amit erdemes elhagyni. Ezzel a cellal jottem ide; atragni az eletemet, megtalalni, megalkotni onmagam. Es hogy mi az elet ertelme? Lehet, hogy erre nincs altalanos, egyontetu valasz, lehet, hogy mindenkinek mas. En csak a magam neveben tudok beszelni. Engem a szeretet tart eletben. Az Isten szeretete, hogy meg elhetek, mert tuleltem, amit tuleltem. A csaladom szeretete, akik felneveltek testben es lelekben. A barataim szeretete, akik "csak" ott voltak; akkor, amikor es ugy ahogy ott kellett lenniuk.
A tegnapi bejegyzesemet ezen a ponton bovitenem: elj egyensulyban azzal az emberrel, aki Te magad vagy. Tok egyszeru, csak alkosd meg a szabalyaidat, amik megfelelnek magadnak is es az elvarasoknak, es elj ezek szerint. Neha kell egy kis aldozat, lemondas, de ezeket valamilyen masik uton, masik formaban ugyis visszakapod ha igenis szereted magad es azokat, akik korulotted elnek. En komlyan kivanom mindenkinek, hogy iden karacsonykor mindenki talalja meg onmagaban azt, Aki vagy ami ehhez hozza tudja segiteni. Kellemes keszulodest!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.