Orommel hallottam, hogy zavargasok nelkul zajlottak le a megemlekezesek otthon. Tartottam, pontosabban feltem attol, hogy esetleg iden is lesznek zavargasok. De mintha iden lenne valami a levegoben. Lehet, hogy csak en erzem, de mintha valami valtozas kozeledne. Mintha azt latnam, hogy az emberek kezdenenek rajonni, hogy a valtozas bennunk kezdodik. Vagy nem tudom. Tegnap egy olyan filmet neztem (Amikor megall a Fold), amiben egy urleny azert jott, hogy elpusztitsa az embereket. "Az ember elpusztitja a sajat bolygojat, ezt nem hagyhatjuk". Aztan a foszereplo neni megigerte az egesz emberiseg neveben, hogy meg fognak valtozni. Szep gondolat. Ma pedig raakadtam egy-ket erdekes videora, hirre a neten. Tobbseguk esszeeskuves-elmeletekkel allt kapcsolatban, hogy a vilagot csak par ember uralja, iranyitjak a tomeget, stb. mindenki gondoljon, amit akar. De amit Kristen mondott szerda este, az sziven utott: tudjak a amcsik, hogy nagyon rosszul csinaljak a dolgaikat es ok is ellene vannak a haboruknak, globalizacionak stb. De mivel ebben elnek "nem tehetnek mast". Nagyon kettos ez a dolog reszukrol. Ha tehetnem, mind a 6,5milliard emberrel addig ordibalnek, amig meg nem ertik, hogy egyszeruen magunk alatt vagjuk a fat, ki fogunk halni. Ez a bolygo kapott mar tobbet is, szerintem, ha igy folytatjuk levakar magarol minket, mint egy kutya a bolhat. De nem csak az aggaszt, hogy mit muvelunk a bolygoval. Mentsd meg a fakat, mentsd meg a balnat, mentsd meg viragokat, mentsd meg az ivovizet. Hogyan, ha meg magunkra sem tudunk vigyazni??? Hogyan, ha meg a felebaratunk lelkebe is beletaposunk??? Hogyan, ha szeretni sem tudunk??? Ismet bocs, hogy meg akarom valtani a vilagot, de egyszeruen elkeserit. En tenyleg szeretnek majd a gyermekeimmel a Balatonban furdeni es nem szkafanderben.
Ez volt a masodik nemzeti unnep, amit tavol otthonrol kellett eltoltenem. Egyre tagulo vilagnezetemnek koszonheto osszezavarodottsagom. Sokszor nem tudom helyesen kezelni ezt a sok informaciot, ezt a sok valtozast bennem. Es amint az oramra nezek, otthon mar hajnalodik. 2 honappal ezelott eletem legfurcsabb reggele, napja, es 39 hete kezdodott. Igen, mar ket honapja. Azt nem tudom, mi jon ezutan, remelem, valami igazan hatalmas, csak azt tudom, hogy eddig mennyi minden tortent bennem, es korulottem.
Bizonytalan mi lesz a jovoben? Az nem problema, minden napnak legyen eleg a maga baja. Ha maga a jovo lete lenne bizonytalan, az lenne a gaz. A kerdes, hogy melyikert erdemesebb faradoznunk...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.