Igen, tudom, hogy elozo het vege fele elfelejtettem irni. Csak hazi feladatokat kellett gyartanom es keso estig irtam, amiutan mar csak beajulni volt erom az agyamba. Csutortokon mehettem volna mar Clevelandbe, de Norma neni nem hivott fel. Szoval fogalmam sincs mi a helyzet a columbusi magyarokkal. Majd egyszer mostmar szeretnek veluk talalkozni. A lenyeg, hogy penteken vegre volt vendeg a szobamban, raadasul no! A tiszteletere ki is takaritottam. Najo, igazabol mar nagyon szuksegszeru volt. De igy legalabb volt motivacio. Annyi tortent mielott Veronika megerkezett, hogy a lany, akitol a gitart kaptam, visszakerte, mert szuksege van ra valamiert, de megigerte, hogy a masikat ami van neki, majd odaadja. Remelem, holnapra hozza, mert szuksegem lesz ra. Az egyik oran egymasnak tanitunk kis csoportokban. Megengedtek, hogy gitarozzak magyarul. Oke, jo kerdes, hogy hogy lehet magyarul zenelni, hisz az egyezmenyesen nemzetkozi. De majd rittyentek nekik valamit az otthoni repertoarombol. Szoval megjott a kedves unokateso, korbevezettem az egyetemen, tetszett neki, azt mondta: olyan kellemes kis hely, hogy az emberre itt aztan nem torhet soha semmi rossz erzes. Ezen elgondolkoztam, mert ugye, eleg surun jovok le szomorkodni erre a valoban gyonyoru kis udvarra. Ne, nem kell felreerteni. Kijavitom magam: elmelkedni az igazan fontos es sulyos dolgokrol. Szoval tenyleg szep helyen lakok. Es most vegre elhagytam. Jo messzire mentem, jo sok idore. Ugyertem, miota itt vagyok meg nem aludtam mashol es meg a varos tablat sem hagytam el. Mondjuk teny, hogy utaztunk mar 20-30 perceket kocsival, de az meg mindig Columbus volt. Kicsit tobb, mint ket ora alatt oda is ertunk es mar kozben hozzalattunk egy olyan beszelgetessorozatnak, amit nehez roviden es erthetoen leirni. Ott kezdodott, hogy ettunk egy fantasztikusat es imadkoztunk kozosen egyet a tartalmas hetvegeert, lehetosegekert, csaladert es otthonert az vilagban barhol. At kellett mennunk a templomba, hogy valami asztalokat megteritsunk a teremben. Megneztem a templomot is kozben. Csodalatos volt magyar zaszlot latni, cimert, Nagymagyarorszag terkepet a falon. A Luther-rozsa korul es az oltar tetejen magyarul olvasni a feliratot: Eros var a mi Istenunk! Utana nagyon sokaig fent voltunk, es kb mindenrol szot ejtettunk: csalad, emlekek, jovo, politika, szocialis helyzetek otthon es itt, Amerikaban, vallas, nosztalgia, tanulmanyok, tapasztalatcsere..... Elkezdodott bennem valami, amit a legjobban onmagam identitasanak keresesekent tudok megfogalmazni. Es ez most mas volt, mint eddig. Hihetetlen elmeny volt ugy elaludni, hogy meg volt agyazva egy kellemes szobaban, a masik szobaban egy kedves rokon, akivel joban voltunk bar, de be kell vallani, nagyon ritkan talalkoztunk. Most megis, a szeretet, otthon meleg erzese jart at amikor elaludtam. Eloszor, miota idejottem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.