Elromlott valami a kolesz net-rendszerevel. Keddig nincs net. Meg szerencse, hogy nem leszek itthon. Most veletlenul talaltam valami nagyon bizonytalan wifi-kapcsolatot, szoval gyorsan irok, mielott bevonulnek eletem egyik legerdekesebb hetebe. Szoval igen, eljott az a nap, hogy Samci kolostorba megy. Tudom, 5 nap nem nagy ido, de megis az. Mert ugye semmi sem tortenik veletlenul, es mindennek rendelt ideje van. Most voltam amerikai utam felenel, ideje osszegezni, miert jottem es ebbol mennyi van meg, mit kell meg valtoztatnom, hogy kene a jovot alakitani, stb. Maganeleti nehezsegeimen lesz most ido tenyleg minden kulso tenyezo "megzavarasaval" foglalkozni. Azert irtam idezojelben, mert sokszor vagyok bizonytalan, hogy az, amit csinalok, valoban hasznos-e es jo-e. Mert ugy erzem magam, mintha egy olyan ablak elott allnek, amin en atlatok, de a masik oldalrol nem lehet belatni. Idonkent latom, nezem, figyelem, mi tortenik otthon. Kivanom, hogy ott legyek, ha nem is az uveg masik oldalan, de legalabb tudjak arrol, ami otthon tortenik. Es mindig, amikor elmegyek valahova, hianyerzetem van. Konkretan arra gondolok, hogy eleg sokakkal tartom a kapcsolatot. Sot, akikkel tartom, azokkal nagyon elmelyult a kapcsolatunk, miota itt vagyok. Kicsit paradox ez: addig, kvazi ott voltunk egymasnak, most meg egy ocean tavlatabol lettunk tenyleg-igazan-jobaratok. De holnap egeszen masfele baratok varnak ram. Csendes, szenteletu, katolikus fajta. Nagyon-nagyon kivancsi vagyok ra. Igazabol a csenden es a merhetetlenul hosszu es nagy csenden kivul nem varok mast. Marmint, nem nagyon tudom elkepzelni, mi lesz ott.

Egesz eletemet az egyhazban toltottem, csak par olyan eset volt, amikor tenyleg nem akartam az egeszrol hallani es a leheto legmesszebb menekulni. De Isten vagy ott is megtalalt vagy olyan hatalmas pofont kaptam, hogy visszaszedelegdtem a helyemre. Megis, olyan igazan emlekezetes es jelentos Isten-elmenyem nem volt tul sok. Marmint, persze, rengeteg volt, de ez nalam valahogy nem egy mindennapos dolog. Nalam nem ugy megy, hogy felkelek, reggelizek, suliba megyek aztan Isten egyszercsak egy hatalmas egi jelet kuld, ebedelek, vacsorazok es alszok. Sokszor erzem azt, hogy csendben van. Egyszer regen egy baratom azt mondta nekem: "szerintem alszik". Sokaig ragodtam ezen tizeneves fejjel. Mert valoban sokszor ugy hianyzott az a mely elmeny. De voltak olyan idoszakok, hetek, napok, amikor nagyon-nagyon erosen jott a jel. Volt, hogy minden nap.

Vicces, epp az internet-vetellel kuzdok, ami ma este eleg gyenge. Szoval most elmegyek par napra es keresek egy biztonsagos kapcsolatot, de nem az interneten, hanem egy hasonloan megfoghatatlan es hatalmas dologban. Amen