Hehe, majdnem ugy kezdtem, hogy "Szia!". Ujabban tobb levelet irtam, mint eletemben eddig osszesen. A masik erdekes, hogy sok-sok ido utan ujra kellett angolul fogalmazast irnom. Oke, mar leadtam parat, de csak a legutobbinal dobbentem ra, hogy a gimi ota nem csinaltam ilyet. Majd jovo heten megkerdezem, mennyire borzaszto a nyelvtanom. Bar eddig, amikor beszelgettunk es rakerdeztem erre, mindenki azt mondta, tok jol csinalom. Orulok ha igy latjak, a magam reszerol volna mit kritizalnom.
Most egy olyan konyvre kellett reflektalni, ami a fiatalok es a felnottek kozotti generacios szakadekot probalta ativelni. Magamba nezve igencsak osszezavarodtam. Hisz kamaszkorom nem is volt am olyan regen. Sot... ha jobban belegondolok, meg itt rugdossa az utolsokat. A 16 eves korombeli punk-rock szitotta lazadas szikrai meg pislakolnak szivem melyen. A kalandvagy, ifju korom ereje teljessege, a kivancsisag, a menni akaras pedig eletem alapveto reszei. Csak elkepzeleseim vannak arrol, milyen egy felnott ember, egy letisztult, kifinomult, erett elet. En pedig itt allok a ketto kozott demagog dilemmak hullamaival a fejem felett. Anyu! Ti ezt hogy csinaltatok vegig? Sokaig tart? Lesz egyaltalan vege?
Sokszor ugy erzem, - es itt meg nem kell leesni a szekrol - nem vagyok alkalmas erre a palyara. Aztan azt vettem eszre, hogy Isten sosem engedett le a nekem szant utrol, igyhat folyton-folyvast teszem a dolgom. Taborok, gitarozasok, szolgalatok, ahitatok - igy ismernek engem otthon: a srac, aki mindent elvallal. Persze. Jo dolgokra majd hulye leszek nemet mondani. Oke, teny, hogy eleg faraszto idonkent, de meg eddig mindig birtam es elveztem, amit csinalok. Nem is tudnek mast! Es, ami szamomra mindig megdobbento, az a sok pozitiv visszajelzes, amiket kapok. Az emberek megdicsernek, szeretnek, varnak vissza, hivogatnak, megkeresnek. Es ez nagyon jol esik!
Aztan elolvasok egy ilyen konyvet, ami ujra ketsegek es kerdesek koze taszit vissza, hogy akkor tulajdonkeppen ki is vagyon en valojaban???
Csend van, csak a laptop es a meleg-levego-fujo-gep zug. A szobaban csak toredeknyi emlekfoszlanyok: 1 gyuru, 2 karkoto, 3 plussmaci, 1 DVD, 1 kulcstarto, par ahitat vazlat, nehany megabyte fenykep es video a telefonon. Meditacio. "Urits ki mindent magadbol. Lelegezz melyeket. Figyelj most magadra. Nezz melyen magadba." A valtozas ugyis csak ott tud elkezdodni. Most jo. Most valami tortenik. Mintha szepen lassan elindult volna. Meg bizonytalan leptekkel, ovatosan bar, de halad.
Hat ilyenek jutottak eszembe, amikor hazi feladatot irtam a heten. Odakint meg mindig esik, igy a kirandulasombol is csak annyi lett, hogy holnap az egyik koleszos lany elvisz reggel kocsival egy gyulekezetbe. Merthogy bekopogott. Meg is lepodtem eloszor, mert elso heten egyik ejjel mar lejott szolni, hogy hangos a zene... Azota meg vigyazok. De szerencsere nem ezert jott, hanem csak meglepett egy ilyen lehetoseggel. Tok jo fej! A kazah lany is bekopogott valamiert egyik nap. A poen az volt, hogy epp tesommal beszeltem skype-on es mondtam, h mindjart jovok. Kozben meg Dani magyarazott valamit a hatterben anyunak, de en ezt nem ertettem, csak annyi jott le, hogy folytatja beszedet. Erre visszanezek az ajtobol, mert nem tudtam arra koncentralni, amit kerdeztek tolem, es beuvoltottem, hogy "Mindjart jovok, varjal mar, csak jottek hozzam!!!" Aztan csak annyit lattam, hogy szegeny lany hatalmas szemekkel csodalkozva kerdezi, hogy ez most magyarul volt? Hat jol megleptem, vicces volt. = )
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.