Az egeszet igazabol ott szeretnem kezdeni, hogy a tegnapi film utan, mikor visszajottem a szobamba, kicsit ramort a honvagy, amikor kb hajnal 3kor az otthon mar ebredo es Karacsonyt unneplo barataim bejeletkeztek MSN-en es koszontottuk egymast. Reggel fura volt felkelni es szinten olyanokkal beszelni, akik mar az ajandekozasra keszulnek. Azert is volt erdekes, mert jomagam arra vartam, hogy Karl jelentkezzen. De nem tette, a telefonomrol meg szerintem nem lehet kimeno hivasokat intezni. Legalabbis sehogy sem sikerult. Aztan vegul Phil mentette meg a dolgot, atjott es az o mobiljarol el tudtam erni. Amig vartam, anyu bejelentkezett skype-on. Igazabol orultem annak, hogy lathattam azt a karacsonyfat, ami yuladonkeppen az enyem is, lathattam a csillagszorot is, meg megneztem, ahogy tesommal egymast megajandekozzak. Es kozben lattam magamat is (mert a beszelgetopanelen az en webkameras kepem is megjelenik). Lattam az egesz eletemet kivulrol. Oket otthon es magamat itt, az agyamon ulve es sirva. Lehet, hogy atom nagy kozhely, de ma igazan atereztem milyen pocsek dolog nem azokkal lenni ezen a napon, akiket a legjobban szeretsz! No, de aztan vegul jobb lett a kedvem, es Karl is ertem jott. Elmentunk a gyulekezetebe, ahol meg ismerossel is talalkoztam. (A kantoruk puszta erdeklodesbol bejart az Oszovetseg orainkra) Szoval 2 IT-n is reszt vettem egymas utan. Az egyik egy eleg nagy meretu volt, a masik sokkal kisebb. Ezen a masodikon talalkoztam Karl csaladjaval, akik befogadtak erre a 2 napra. Utana eljottunk hozzajuk. Hat jo messze lakik, kb 1 orat jottunk kocsival. Tipikus amerikaiasan leultunk egy nagy ovalis asztalhoz, nekem kellett imadkoznom. Aztan ettunk egy nagyot, es Karllal visszamentunk a gyulibe, mert az este 9 oras IT-n o enekelt a korusban, en meg csak akartam latni.
A mai nap leglenyegesebb radobbenese, hogy Krisztus ujra megszuletett. Igazabol poennak szantam, mikor harmadjara talalkoztam ugyanazzal a lelkesszel es kivantunk egymasnak jokat, hogy ”Boldog Karacsonyt ujra!” de ha belegondolunk, nem is vicces, hanem tok mely ertelme lehet. Hisz oke, hogy ma unnepeljuk az O szulteset. De, mint az sokakrol tudom, marhara nem erzik a „karacsonyi hangulatot”. En se ereztem. Nem is volt Adventem. Csak ugy voltam, bele a vilagba. Aztan egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki egy ordito csecsemorol beszel, aki azert jott, hogy a hulyesegeim miatt meghaljon. Es ez a kep, amikor realizaltam, egy kicsit elgondolkoztatott. Es ujabb kozhely kovetkezik, de a Karacsony akkor is arrol szol, hogy az Isten szeretet eljott kozenk. Ez ezt a szeretet kell nem csak elfogadnunk, hanem tovabb is adnunk. Ahogy O mondta: Bekesseg Nektek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.