Amerikába jöttem

2009. december 26. - utolagos bejegyzes

Reggel egyutt reggeliztem a nagymamaval. Mondta, hogy vagy 5 ozet latott mielott odaertem. Merthogy keritesek nincsenek, csak kinezel a komyhaablakon a tajra. Aztan szerencsem volt, en is lattam egyet. Csak ugy lazan elsetalt a haz elott. En meg csak ultem ott komasan az asztalnal, meredtem a fak es felhok mogul felkelo nap halvany fenyeire, majszolgattam valami kakos kalacsot, es egyszercsak ott volt egy oz. Kecsesen, gyonyoruen, fenssegesen belibbent a konyhaablak latokorebe. Sokaig neztem.

No, aztan kocsiba be, Karl visszavitt a koliba, hogy vegyek magamhoz tiszta gatyat meg zoknit. Majd elindultunk eletem eddigi leghosszabb autos utjara. Legalabbis nem nagyon emlekszem olyanra, hogy kb 7 orat utaztam volna kocsival. Eletemben eloszor elhagytam Ohio allamot. Oke, atszallasnal idefele repulovel karcoltam par masikat, de az ugy nem az igazi. Es akkor fel se fogtam, mi tortenik velem. Olyannyira jok voltunk, hogy Nyugat-Virginia, Pennsylvania, Maryland es Virginia allamokat szeltuk at. Most pontosan nem tudom, hol vagyunk, de Washington nincs nagyon messze innen. Egy lelkesz hazaban vagyunk, akik nincsenek itthon.

No, de volt meg ma sok erdekes, amit le szeretnek irni. Reggel meg sutott a nap, ott Ohioban, itt esik. Kodos. De ut kozben atszeltuk az Appalache-hegyseget. Jo volt, mert a felhohben kocsikaztunk. Frankon, nem tudom milyen magasan lehettunk, de csak annyit lattam, hogy a felhok egyre kozelebb vannak es egyszerre mar csak ott volt korulottunk a nagy feherseg. Amikor eloszor mgalltunk, kajalni mentunk a McDonald’s-ba! Yehaaa! Ez volt az elso Mekis elmenyem, miota itt vagyok. Kb ugyanolyan gusztustalan, mint otthon. Najo, be kell vallanom, attol fuggetlenul, hogy tudom, mennyire egszsegtelen, szeretem az izet. Talan pont azert, mert mu. Ma ismet tudatosult bennem, hogy ez az eges orszag mu. Szoval olyan tokeletesnek akar latszani. Az emberek olyan tokeletesnek akarnak tunni. A dolgok egyszeruek, praktikusak, stb. „A nagyobb, jobb!” – alapon tenyleg a csucsra akarnak torni mindenben. De azert valami hianyzott a burgerembol. Olyat kertem, amit nem ismertem, (altalaban itt mindenbol olyat kerek, amit nem ismerek, hogy megismerjem), de nem volt benne uborka! A magyar sajtburgerben (hahaha) mindig van 1 darab uborkakarika a kozepen. Az benne a lenyeg! A csucspontja a burgernek! A legjobb resz! Az a picike szelet uborka a sok ketchup, majonez, mustar, patkanyhus es muanyag-zoldseg kozott.

A legviccesebb az volt, amikor egy nagy kamion megelozott minket. Jah itt mondanam el, hogy vezetesi kultura vagy stilus nem letezik. Ugyertem, letezik, csak tokre nem fogom fel, hogy mi van. Szoval ki van irva, hogy aki lassabb, huzodjon a jobb oldali savba, de erre nem nagyon figyelnek. Altalaban 2-3 sav szokott lenni, de van, hogy 4-5 is megy egymas mellett ugyanabba az iranyba. Tepnek 70-80 mph-val (100-120km/h) es tok ossze-vissza elozgetik egymast. Raadasul van, aki kozben telefonal. Nem hogy kozveszelyes, de ...... Karl-t se akarom bantani, de igazan ulhettunk volna 10 percet a Mekiben, hogy megegyuk a kajat, ahelyett, hogy a kormanyt kapkodva lavirozzunk a forgalomban egy autopalyan. Csak kicsit razott a hideg 1-2 alkalommal... De elunk, itt igy szoktak. A muanyag kaja melle ezt is megizlelhettem. Szoval a kamionos, aki megelozott minket lenezett ram (anyosulesen voltam ergo jobbrol elozott...) Volt a szajaban egy olyan kis sip-duda akarmi, amin egy hosszu papir van felcsavarva es ha fujod akkor kiegyenesedik. Valami nyelv a neve azt hiszem. Az az idegesito szilveszteri-szulinapi-party-s duda. No, azzal nyomult a kamionos en meg elrohogtem magam es mutattam, hogy V az ujjaimmal, o meg valaszul szinten mutatta nekem, hogy V az ujjaival es nevettunk egyet es ennyi volt, mert a mi sorunk lassabban haladt az ovenel. Csak par masodperc, megis, visszahozta a gyerekkorom, amikor a busz hatso ulesen integettunk a mogottunk jovonek es boldogok voltunk ha valaki visszaintett. De volt olyan is, aki cukrot dobalt nekunk a tetoablakon...

Megalltunk egy konyvesboltnal is, ahol Karlnak vlami konyv kellett. Hogy hogy, hogy nem, epp egy hangszerbolt mellett volt. Szoval megbeszeltuk, hogy en bemegyek elvezkedni es majd kirangat ha kesz lesz. Kb igy is lett. Bent az eladok nem nagyon foglalkoztak velem, de nem mertem csak ugy lekapni a gitarokat. Mikor megkerdeztem fura mod azt mondtak, batran, szabad a palya! Oooooohohohohooooo!!!!..... Kiprobaltam volna en az osszeset, csak tudtam, hogy jonnek hamarosan ertem, ezert levettem egymas utan a 3 legjobbat. Eloszor egy Ibanezt, aminek gyonyoru hangja volt, kenyelmes a nyaka, korrekt hangszer. A kovetkezo egy Fender volt, ez annyira nem tetszett, tompabb hang, kicsit pontatlan bundozas es a nyaka se volt egyenes, minden esetre eljatszogattam rajta egy ideig. Es ezutan, megcsaltam az en kicsikemet, draga szerelmem... (bar ismeretes a lista a kulonbsegekrol nok es gitarok kozott: a gitarod nem feltekeny, hogyha masikon jatszol, sot jot tesz neki, ha masikat nyustolsz es azon csak a kesz darabot adod elo) Igen, egy 12 huros gitar volt. Vadi uj hurokkal. Es fantasztikus hanggal! Hat egy csoda volt!

Aztan este, mikor megerkeztunk, felneztem a Holdra es komolyan tatva maradt a szam. No, nem attol, hogy a nyakam hatracsuklott, hanem attol, hogy ilyen nagynak a Hold-udvart meg sosem lattam! Egyszeruen hatalmas volt. Mint egy gloria az egen, vagy nem is tudom. Olyannyira szokatlanul nagy volt, hogy mar-mar ugy tunt, nem is a Holdoz tartozik ez a tokeletes kor. Probaltam lefenykepezni, de majd veszek egy jobb gepet szerintem.

Aztan ezeken kivul sokat agyaltam termeszetesen ut kozben. Most par napig net nelkul vagyok, el vagyok latva elmennyel es programmal, de ugy erzem en sose fogom elengedni az eletemet. Egyreszt mert nem is akarom, masreszt meg mert mult ejjel is azt almodtam, hogy vege! Letelt es hazamegyek. Es megint otthon voltam, a csaladommal, a barataimmal, a „szulofalumban” (egyreszt nem ott szulettem, masreszt azota mar varos). Igy nem lehet nem haza-gondolni! Egy naaaaaagyon kedves barat(no)m kerte, hogy most probaljak nem ra vagy rajuk gondolni, amig uton vagyok. Hat, elmondanam, nem sikerult. Hisz akarva-akaratlanul allandoan eszembe jut valaki, vagy valami aki/ami fontos volt valaha is szamomra. Es bevallom, neha tervezgetek is, mi lesz es hogy lesz, hogy szeretnem majd a jovoben. De altalaban csak nosztalgiazok regi dolgokon, sorba veszem a legjobb barataimat, a veluk toltott idoket. Ma 4 allamot szeltem at, de szivem szerint az oceant is atszelnem...