Reggelre meg volt beszelve, hogy Phil visz megint IT-re. Le is mentem, igaz, kestem 1-2 percet, de ott voltam az udvaron. Hat a hidegen es a napsutesen kivul csak 2 mokusra bukkantam, de Phil sehol. Kopogtam az ajtajan, vartam, megneztem vegul a parkoloban a kocsijat, ott van-e meg. Hat nem volt. Akkor az fogalmazodott meg bennem, hogy "lemaradsz - kimaradsz". Szoval szomoruan visszakullogtam a szobamba. Aztan kesobb hivott suru bocsanat-keres kozepette, hogy eljen az amerikai 12 oras idobeosztas, AM-re, delutanra allitotta be az orajat es csoppet elaludt. Haha, nem en voltam a hibas megsem!
A nap masodik feleben meg eszmeletlenul faradt voltam, igazabol semmi erom nem volt, foleg nem uszni menni, ugyhogy nem is mentem,koran le is fekudtem, hogy fel birjak kelni a masnapi nagy hajtas elott. Kivancsi vagyok a kovetkezo felevemre, tobb oram lesz, raadasul pont olyan idokben, amikor eddig tudtam beszelgetni az otthoniakkal. Ez "csupan" annyit jelent, hogy mostantol kevesebb kontakt. Vegulis, allitolag ez lesz az, ami majd jo tesz nekem, nem? Majd kiderul!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.