Delelott apa hagyott aludni, estere ugyis be volt terveze a gyuli, ahova mar 3-szor eljutottam. Szoval del korul elmentunk Carlek hazahoz, mert van egy regi pianinojuk, ami vagy 10 eve nem volt hangolva, raadasul ebedre is meghivtak. Nagyon rendesek voltak. Amugy tok jol esett, hogy apa lathatta azt a helyet, ahol Karacsonykor lehettem, talalkozhatott azokkal az emberekkel, akik megmentettek a szunetemet es az unnepemet. Hangolason, kajan, beszelgetesen kivul csak a kutya hulyesegein rohogtunk, hogy minden marhasagot odahordott megmutatni: labtorlot, torulkozot, papucsot ...

Jo volt oket ujra latni, szerdan is megyunk, mert szegeny hangszer nagyon le volt amortizalva.

Aztan este elmentunk a Jacob’s Porch-ba, kivancsi voltam, apa mit fog mondani. Eleg kritikus az ilyenekkel kapcsolatban, de nem csalodtunk. Sot, a tegnapi igazan kulonleges volt. Lorne melle ultem, pont vol mellette ket tok kenyelmes fotel. A pasztor azzal kezdte, hogy nagyon faradt es elnezest kert, minden hetvegen repul. Gondolom munka miatt, de ez itt most abszolut nem szamitott. Faradt volt, de elmondta, hogy mennyire szeret ide eljonni, mert itt mindig feltoltekezik belolunk, pontosabban a gyulekezet tagjaibol ezalatt az Istentisztelet alatt. Mar a mult heten is lattam rajta, hogy lelkileg nagyon pozitivan hatotta meg az egyuttlet. Akkor gitarozott, most o predikalt. Nagyon meredek temaba nyult bele. Mult heten egymasnak kellett mondogatnunk, hogy: Nem vagy Superman! – mert nem jo, ha tulsagosan elbizzuk magunkat, hiszen Isten kegyelmere van szuksegunk, a sajat eronkben nem bizhatunk. Most pedig arrol beszelt nekunk, hogy idonket tudatosan vagy ugy, hogy mi magunk sem tudunk rola, mi vagyunk azok, akik elhozzuk Krisztust masoknak, mi vagyunk, akik megmutatjuk, megtestesitjuk ezt a szeretetet. A pasztornak konkretan ezt jelentettuk mi -  a gyulekezet, akik hetrol hetre feltoltik ot lelkileg es hiaba faradt a teste, ott bent csordultig van orommel es boldogsaggal. Arrol beszelt hogy ide azert jovunk, hogy Istent lassuk, Jezus szeretetet, de szamara igenis mi vagyunk azok, akikben ezt meglatja, megtalalja. Pontosabban eszkozok vagyunk, kozvetitok. Hihetetlen szelidseggel es alazattal beszelt, latszott rajta, hogy ez a szivenel is melyebbrol, azaz magasabbrol jon. Ereztem, hogy itt most valami tortenik. Aztan volt egy kereszt a foldon kozepen elol, mondta, hogy ha valaki szeretne letenni valamit Isten ele, az most tegye meg. Paran elore mentek, Lorne vitte a katonai egyenruhajat. Latszott rajta, hogy nehez tehertol szeretne megszabadulni. En csak elkepzelni sem tudom, hogy mit elhetett at Irakban. Amerika ide vagy oda, politika, olaj,  ez engem mind nem erdekel. Egy baratomnak, testveremnek rengeteget kellett lelkileg gyotrodnie valamiert. Talan azert, hogy par ember gazagabb legyen? Lehet. Vagy azert, hogy vasarnap este atelhessem azt, amiben reszem lehetett... Urvacsora utan visszaultem mellet, megkerdeztem, imadkozunk-e, lattam rajta, hogy szuksege van ra. Aztan mondta, hogy orulne neki nagyon, szoval nekiestem a szamomra is nehez szavaknak, amikor egyszercsak azt vettem magamon eszre, hogy egy pillanat alatt osszetorok az Isten elotti megszegyenulesemben es zokogni kezdtem, mert abszolut nem ereztem meltonak magam arra, hogy Isten neveben beszeljek, vagy egyaltalan barmit kerjek. Ugy ultem ott szo szerint magamba roskadva es zuhanva, mint egy apro, eltiporhato kis szanalmas teremtmeny... akit az Isten Lelke vigasztal es simogat. Es ez meg mind nem volt „eleg”. Egy no, akivel IT elott beszelgettunk es meseltem neki a multamrol, celjaimrol egy kicsit, szo szerint leborult a labaimhoz es ugy imadkozott. Nem ertettem, mit mondott. Talan ertem imadkozott, vagy talan az altala bennem latott Krisztusban. De en mindvegig csak az kerdezgettem magamtol: Ki vagyok en, hogy ennyi aldast kapjak? Ki vagyok en, hogy Isten szolgajanak neveznek masok? Ki vagyok en, hogy egy ember az en labaim elott terdel? Mert en mindezt nem erdemlem meg. Ez az egesz 9 honap egy olyan dolog, amire nem erzem meltonak magam. Ajandek volt. Aztan a no abbahagyta az imadkozast, en megerintettem a vallat de a zokogast nem tudtam abbahagyni. Ekkor megolelt, szorosan, mint egy anya a gyereket es a fulembe sugta, hogy : Ne aggodj, csak bizz Benne. Ne ketelkedj, csak hagyd, hogy vezessen. Bizd Ra magad es csodalatos dolgokat viszel veghez, hatalmas dolgokat... Miutan kicsit megnyugodtam, odadoltem a masik oldalamra apahoz, aki atolelt es csak jo volt. Megmagyarazhatatlan: 7000 km-re mindenemtol, de meg itt is van csaladom, barataim, korbevesz a szeretet, nincs hianyom anyagi javakban. Megmagyarazhato: Isten mindent ellore elkeszitett nekunk, jot es rosszat, konnyut es nehezet egyarant. Boldogsag es beke, hala es orom volt bennem.

Nem tudom, mi lesz belolem. Nem tudom mi var ram a jovoben, azt sem, hogy a munkam hogy alakul majd. Nem latok elore, a terveim sorra mebuknak. Csak az tudom, hogy akkor este valami olyan tortent, amiben meg sosem volt reszem: amint a pasztor kimondta, amit, hiszem, hogy Lelektol vezerelve mondott, az azonnal valosagga valt. Ahogy jottek ki a szavak a szajan, azok egyenesen a gyulekezet szivebe, lelkebe, eletebe ivodtak bele. Nagyon nagy erok voltak jelen ezen az alkalmon, aminek en is reszese, tanuja lehettem. Olyat eltem at, amit meg talan soha ezelott. Meg merem kockaztatni, hogy jelen volt a Szentharomsag...

Tudom, ezek nagyon nagy szavak, tudom, sokaknak furcsa ezt olvasni. De nekik uzenem, hogy nem hazudok, en ezt tenyleg igy erzem es hiszem. Tudom, nehez lehet egyeseknek felfogni, mi tortent itt. Nekem sem konnyu. Amit tudok, az az, hogy ilyen mely lelki erintest meg nem nagyon eltem at soha ezelott. Voltak mar nagyon komolt Isten-elmenyeim, de ilyen meg sosem, hogy az uzenet ott helyben valjon valora. Hogy valoban Krisztust lassam a tobbiekben es ok is bennem.

Nem tudom, mivel lehetne lezarni ezeket az elmenyeket, talan azzal az enekkel, ami meghatarozta az estet: Uram, en varok, de nem tudok varni a Te szentsegedre! – e sor minden egyes resze kulon-kulon hatalmas uzenetekkel bir. Talan ezert ereztem az IT vegen, hogy ebben a gyulekezetben tenyleg tortennek dolgok, tenyleg tortenik valami, aminek koze van Isten csodalatos munkajahoz az emberekben, bennunk.