Ez volt az eddigi legjobb napom!!! Elmeny- es esemenydus, kezdem a reggeltol: joval 8 utan mar volt erom felkelni, el is keszultem gyorsan, mert egy Nemzetkozi Fesztival van a hetvegen a varosban. Fogalmam sem volt, hogy mire szamitsak, csak ugy talalomra elindultam. Persze tudtam hova kell menni, azt is, melyik busszal, hany megallo. Itt megjegyeznem, hogy aki meg egyszer szidni meri a BKV-t valami miatt, az jojjon el Columbusba! Fel orat ultem a buszmegalloban! Es ezalatt a masik iranyba is csak egy busz ment el. Az volt a jo, hogy pulcsi nelkul voltam, kabatban, de le kellett vennem. Nah, vegre jott a busz, irany a varos. Celtudatosan nekivagtam a Franklin megyei Veteran Emlekfogalmamsincs hogy kene leforditani csarnoknak. Kifizettem a belepot es beleptem egy terembe ahol volt nehany asztal korben, standok, mindenhol szorolapok, az asztalok mogott kedves emberek, kb 10-15 perc alatt korbe is jartam es elkezdtem morgolodni, hogy 1: mit fogok en itt csinalni estig (majd az is kiderul hamarosan, miert kellett estig varnom), 2: mi kerult ezen 5$-ba, 3: Ennyi??? Aztan szerencsere eszrevettem egy ajtot, azt hittem, talan a kajalda van arra. Es jott a meglepetes: egy hatalmas csarnok tele standdal, zaszlok a plafonon, szinpad, tomeg, amit akarsz! Es akkor mar nem is aggodtam amiatt, hogy 6ig ki kell birnom valahogy. Elkezdtem korbenezni es egyszercsak megszolitott az egyik lany az egyetemrol, vele volt egy baratnoje. Ojeeee!!! Rogton lett tarsasagom is, egyutt mentunk tovabb es neztuk meg kulonbozo nemzetek erdekessegeit. Hat elegge nemzetkozi elmenyben volt reszem, sot ez meg annal is tobb volt! Beszelgettem buddhistakkal, iszlam vallasuakkal, sot, olyan is volt, akik minden vallast egybemixeltek "Egy Isten, egy Fold, egy ember" cimszoval. Voltak Europabol is, de sajnos magyarok nem. Bar talaltam magyar himzesu szottest, magyar nyelvu keresztyen prospektust es egy polot, amit meg is vettem. A szinpadon meg folyamatosan ment a musor: volt hastanc, indiai lanyok, japan lanyok, volt egy zenesuli es csupa kis mutyur gyerek hegedult, volt hip-hop show, karate bemutato. Es minden nemzet arulta a maga kis portekajat: az indianok teknospancelbol keszult tarisznyat, a mexikoiak takarokat, a kianiak evopalcikakat ... Marha izgalmas volt. Kicsit sajnaltam, hogy el kell jonnom, de igy is tokre megerte. Elhoztam egy csomo szorolapot, webcimet, stb.

Azert kellett eljonnom, mert egy Anonym felajanlo otthagyott az egyetemen par koncert-jegyet. Tegnap felhivott az egyik lany, hogy hallotta, hogy kerdezoskodtem a jegyek felol, de egyedul nem akartam elmenni, tudni akarta, van-e kedvem nem egyedul menni? Hat johogy volt, igy megbeszeltuk, hogy 7re a szinhazhoz megyek, aztan majd hazahoz.  Jo volt kicsit setalgatni a lemeni nap fenyeben a kozpontban. Szep, tisztan es rendben van tartva, meg ugye azok a hatalmas epuletek. Neha csak korulnezek es azt mondom, nem hiszem el, hogy itt vagyok! Pedig itt vagyok! Kicsit elobb ertem oda, megalltam a bejarat elott, amit furcsa mod, zarva talaltam. Vartam, aztan sotetedett es semmi. Aztan mar nagyon sok ideje vartam es elkezdtem aggodni. 8kor kezdodott az eloadas, nemsokkal ez elott lattam megjonni a zenekar tagjait. Nagyon furcsalltam, hogy ilyen raerosen erkeznek, gondoltam, muveszek, megtehetik. De Kristen meg sehol nem volt. Mikor mar csunyan elmult 8, kezdtem azon gondolkozni, hogy a kovetkezi busszal hazamegyek, amikor is eszembe jutott, hogy a fenykepezogepemen elfelejtettem atallitani az orat!!! Ugye karoram nincs, a mobilom meg ki van szepen kapcsolva, mindig csak veletlenul jutok hozza az aktualis ido allasahoz. Szoval megnyugodtam es nemsokkal ezutan megjottek az egyetemrol az ismeros arcok. Nem egy nagy szinhaz, de nagyon szep. Sok jololtozott, jolszitualt amerikai ember. Erdekes volt, mert koncert kozben korulneztem es arra gondoltam, hogy az emberek itt is emberek. Olyan bekesseget ereztem belul, amilyet meg soha. Valami olyasmi volt, mintha megszuntek volna a hatarok. Ez koszonheto volt tobbek kozott Haydn f-moll quartetjenek, Loes Janacek Kreutzer Sonata-janak es Beethoven Esz-dur quartetjenek is. A masodik egy XX. szazadi zeneszerzo, ez erezheto volt a darabon is. Az olykor disszonans hangzatok sorat vegul mindig egy-egy harmonia zarta, de a zeneszek nagy tehetsegere is szukseg volt a kolunbozo jatektechnikak alkalmazasa miatt. Gyonyoru volt Beethoven muve, komolyan mondom, megsimogatta a lelkem. Alig jutottam utana szavakhoz. Tobbek kozott azert is, mert olyan tortent, amirol almodni nem mertem volna!!!

Miota itt vagyok, alig hallok magyar szot: csak, amit Youtube-rol nezek, vagy, amit Skype-on hallok par embertol. Sokszor almodok azzal, hogy magyarul beszelek az ittenieknek es megertik, de sajnos a valosagban nem igy van. Probaltam ... A masik, hogy a hiany miatt idonkent magyar beszedet velek hallani, de 1-2 szo utan mindig rajottem, hogy csak felrehallottam. Ahogy mentunk vissza a kocsihoz egy nagy parkolohazban, ami a szinhazzal szemben volt, a tomegben elottunk egy idos bacsi es ket neni ment. Nagyon-nagyon furcsa volt, mert egyre inkabb ugy tunt, magyarul beszelgetnek! Nem hittem el, nem akartam elhinni. De a tobbiek beszede, az autok zaja mindig beleszolt, hogy megertsem az idosek beszelgeteset. Aztan ugy voltam vele, hogy nem erdekel ha furcsan neznek, de odalepek mellejuk. Es akkor olyat tettem, ami elso hallasra mindenkinek megdobbento volt, legfokepp nekem. "Elnezest, magyarok???" - kerdeztem hangosan, magyarul, elejuk hajolva, menet kozben. Megremultem, mert leesett, mi van ha nem, most hulyenek fognak nezni. Es valoban eleg furcsan neztek ram, aztan az egyikuk csak ennyit mondott: "Igen, magyarok vagyunk." .............. Lefagytam, de olyan szinten, h nem tudtam veluk magyarul beszelni!!!!! Mondtam is, hogy bocsanat, de olyan reg nem talalkoztam eloben magyarral, es ok az elsok es most olyan izgatott vagyok, hogy alig tudok magyarul beszelni hozzajuk. A bacsi kedvesen mondta, hogy akkor mondjam angolul, szoval mondtam angolul ami nem jutott eszembe a tobbit meg magyarul, de olyan lelkesen, mint meg soha! Nem derult ki, hogy ok kik, de oszintesegi rohamot kaptam es elmondtam, hogy osztondijas vagyok es csak nemreg erkeztem es mennyire nagyon boldog vagyok most nekik! En uuuugy ossze voltam zavarodva! A tobbiek meg csak neztek es nem ertettek semmit abbol, amit hablatyolok. Nagyon kedves oregemberek voltak, beszeltek valami Agirol, aki itt van, elkertek az e-mail cimemet, hogy majd tudjanak kuldeni programokrol ertesitest, hivtak a kovetkezo koncerte is. En ... en nem ... en ezt meg nem dogloztam fel! Jottunk haza a kocsival es a tobbiek oszinte mosolyan lattam, hogy vicces latvany lehetek.

Elmentem egy Nemzektozi Fesztivalra, ahol 2 rongyon es 2 papiron kivul semmi magyar nem volt. Erre a komolyzenei koncert utan egy nagy, sotet parkolohazban pont elottem setal 3 magyar ember! Na EZ mi ez???