Igazabol mar tegnap delutan elkezdodott, de a lenyeg ma volt. Programok, eloadasok egesz nap, majd este egy pazar vacsoraval egybekotott bal. Hallottam ma Trianonrol, otthoni politikarol, multrol, tervekrol. A legjobb egy, mar Pesten elo amerikai ficko volt, aki kb 20 evig elt Erdelyben. Fotografus es gyonyoru kepeket csinal. Nagyon jo a humora es kozvetlen. Majd ha hazamegyek, megkeresem. Sokat gondolkoztam ma. Az itteni idosebb korosztaly szereti felemlegetni a multban ert serelmeinket. Teljesen igazuk van abban, hogy emlekeznunk kell halottainkra, akar szo szerint, akar atvitt ertelemben. De az a helyzet, hogy se Mohacsot, se a tatarjarast, se a kommunizmust nem lehet visszacsinalni. Azzal a helyzettel kellene valamit kezdenunk, amiben most eppen vagyunk. Es tudom, hogy nehez, mert gazdasagi valsag van, meg sz*r a kormany, meg h1n1, meg raadasul meg hideg is van igy november vegen es a szomszed kutyaja is megint lepisilte a villanyoszlopot... borzaszto... De a vilagszemleletunk es a hozzaallasunk a dolgokhoz meg mindig bennunk kezdodik. Hogy itt bent mit es hogyan gonolunk, erxunk - es most a mellkasom utogetem az oklommel. Es ma arra jottem ra, hogy valoszinuleg ezert nem tudom magam teljesen felhotlenul boldognak erezni magam. Megfogadtam, hogy ezentul nem lesz "csak", nem lesz panaszkodas, mert nem lehet, nincs ra okom! Elhoztak kocsival, kaptam szallas a Hiltonban, szmokingban vacsoraztam, zenevel a hatterben, politikusokkal, nagy emberekkel raztam kezet, magyarul beszelhetek 7000 km-re az otthonomtol, tegnap meg szorakozni is elmentunk, mar a soreiket is kezdem megkedvelni. Uj emberekkel ismerkedek meg, kapcsolatokat epitek, tapasztalatokat szerzek, baratokat, elmenyeket, amiket otthon, ilyen mertekben nem tudnek. Megsem tudom elengedni Magyarorszagot, az ottani eletemet, az ottani csaladomat, az ottani barataimat, az ottani szeretteimet, az otthoni emlekeimet. Ha oszinte akarok lenni, kegyetlenul hianyzik mindenki es minden, amit magam mogott hagytam 2009. augusztus 24-en kora reggel. Tetszenek a setak a felhokarcolok kozott, latni a tenger meretu Erie tavat, utazni orakat autopalyak rovid szakaszain, 11 emelet magasbol 'lenezni' a folem magasodo varosra, de ... ugy megosztanam az(ok)-al, aki(ke)t szeretek ... Enelkul, mintha semmit nem erne ... Es itt most nem a szellemi fejlodesemre es a jovore vonatkozo praktikus dolgokra gondolok, hanem egyedul es onzo modon a lelki bekemre, egyensulyomra. Mert az otthon is ott belul kezdodik, ott belul van. De az az "ott belul" nekem Magyarorszagon maradt. Sajnalom.

Ma ismet sokat tanulhattam, vilagrol, magyarsagrol, magamrol.