Amerikába jöttem

2009. december 28. - utolagos bejegyzes

Igazabol a mai nap miatt jottem/unkt. Najo, Karlnak predikalnia kellett, de csak miattam maradt eddig. Szoval ma bementunk vakahova, ahol letettuk a kocsit, mert a D.C.-ben csak penzert lehet parkolni. Az a lenyeg, hogy D.C. nem allam, az USA-hoz tartozik, de nem tartozik sehova. Fuggetlen. Itt nincsenek magas epuletek, a Capital Buliding-en, egy templomon es azon a nagy fogpiszkalon kivul nem lehet magasabb epulet. Ezzel is jelezve, hogy az egyhazon, a torvenyen es a tortenelem tiszteleten kivul semmi sem nagyobb.Az egesz kb akkora lehet, mint Budapest. 5 metrovonalbol egyet ki is probaltunk az elejen, ezert... vagyis, igyhat letettuk a kocsit. Meg mindig a BKV-t akarom, sokkal jobb. Komolyan! Olyan fura volt ez a metro. Az elejen sokaig nem is a fold alatt mentunk, sot, volt hogy a hazak tetejevel egy magassagban. Persze a legjobb reszeknel lementunk a melyre. A Pentagonbol csak egy kis, fekete, foldalatti tablat lattam a megalloban. Aztan mikor kiszalltunk es feljottunk a fold alol a centrumban, meglattam azokat a dolgokat, amiket kb nem hittem el! A Capital Building, az a nagy feher, ami olyan, mint a Szent Peter Bazilika, meg az a naaagy, feher, szogletes oszlop. De elotte bementunk egy repulestorteneti muzeumba. A kezdetektol az urutazasig minden volt. A legjobb, hogy majdnem minden muzeum ingyen van D.C.-ben. Szoval bementunk, megneztuk es jo volt! Volt egy resz, ahol igaz, hogy fizetni kellett, de megerte. egy repulogepszimulatorba lehetett beulni. A poen az volt, hogy ahogy iranyitottad, ugy mozgott a doboz, amiben ultel. Az erdekesseg ott kezdodott, hogy mindent ki kellett pakolni elobb a zsebeinkbol es eleg rendesen be lettunk kotve. Mint egy hullamvasuton. No, Karl vezetett, en voltam a masodpilota. A kuldetes az volt, hogy le kellett loni az ellenfelet, aki menekult. Hat el is indult a dolog, enyhe rezgesekkel, meg kicsit megdolt hatra az egesz, amikor „felszalltunk”. Aztan, mikor megszokott az ellenfel es Karl utanaeredt, az egesz doboz fejreallt! Meg forogtunk ossze-vissza. Igazabol azt se tudtam, merre vagyunk, csak rohogtunk, meg kiabaltunk hangosan. Szerintem kihallatszott, de igy volt a legjobb. Aztan valahogy orultem, hogy kihagytuk a reggelit. Sajnos bepotoltuk, marmint Mekibe mentunk megint, mert az volt az epuletben. Most Sajtos Negyedfontost vettem. Igen, amit a Ponyvaregenyben is emlegetnek! Es finom volt, es megterult a multkori uborkahianyom, ugyanis ebben 2 szelet is volt! Komolyan tokre orultem neki! De sajna olyan Fanta-t valasztottam, ami nagyon edes volt, es mivel nem lehet bevinni kajat, piat a muzeumba, gyorsan meg kellett innom, de tul edes volt es igencsak felfordult a gyomrom. No, de ezutan elsetaltunk a Capital Buildinghez, ami egy hatalmas, hosszu, fuves ter egyik vegen van. Jol nez ki, nagyon. A ter masik vegen van a Monument, ami az a fogpiszkalo ize. Sajnos reggel osztogattak jegyeket es nem tudtunk felmenni. Pedig jo lett volna. Eleg magas a cucc, tuti jo a kilatas. Raadasul az ocean csak 1 oranyira van. Olyan magasrol, talan ... De nem. Aztan tovabb setaltunk. Egyvonalban a Capitallal es a Monumenttel tovabbhaladva van egy II. Vilaghaborus emlek, tovabb egy jo hosszu medence, ami ismeros lehet a Forest Gump-bol, amibe a hippi Meg Ryan belemegy es Forestnek kiabal, aki a lepcson epp Martin Luther King szavait mondja. „Van egy almom” – azon a lepcson alltam, amin ez a beszed, es meg sok mas elhangzott egyszer. Ez a lepcso Abraham Lincoln-nak epult. Pontosabban nem a lepcso, hanem az okori gorog templomokhoz hasonlo epulet. Egy atom nagy Ab bacsi ul egy hatalmas szekben hofeher kobol kifaragva, es kore van epitve egy „templom” patriotizmusbol! Aztan lattam meg nagy, fekete tablakat tele nevekkel. Tobb ezer, meg merem kockaztatni par tizezer nevvel. Azok nevevel, akik Vietnam-ban meghaltak. Karl-nak fajt a laba, igy az utolso elmenyemet  egyedul fedeztem fel. Tudtam, hogy ott van. Valahol a fak mogott. Tudtam, hogy milyen, hisz ezt is lattam mar. Tudtam, hogy csak par meter, es barmelyik pillanatban meglathatom. Es egyszercsak ott volt. Fekete kerites, mogotte zold gyep, egy szokokut es a Feher Haz! Eszembe jutott egy nem is regi reggea szam: Black man in the White House. De igazabol csak ott vigyorogtam.

Egesz nap az jart a fejemben, hogy itt vagyok a szabadsag orszaganak fovarosaban. Ergo a szabadsag fovarosaban. Ahol minden arrol szol, hogy ha hos leszel, az is maradsz. Azt tehetsz, amit akarsz. Errol szol ez a kultura. Aztan este neztunk TV-t, es bakker, tenyleg olyanok az amcsik, mint a kepernyon. Aztan azon is gondolkoztam, vajh’ en szabad vagyok-e?! De a valaszom egy egyertelmu nem. Rabja vagyok a sajat eltemnek, a multamnak es a jovomnek. A jelent, meg csak siman elvezem. Vagyis probalom, amennyire csak lehet. Es hos se akarok lenni. Amerikai meg foleg nem. Persze, kiprobalom a dolgaikat, pl ma vettunk utcai arustol hot-dog-ot. Ez volt az elso amerikai hot-dog-om. A virsli izlett nagyon. Vegre valami normalisat tettem a szamba. Tovabba fogja vagyok az emlekeimnek. A rosszaknak azert, mert tanultam beloluk, a joknak meg... ezt inkabb meg se magyarazom. Es fogja vagyok a szeretteimnek. Mind a csaladomnak, mind a barataimnak. Es ugy gondolom, jol van ez igy. Ha csak egy napra is elvesztenem az identitasomat, mar nem en lennek tobbe. Ha egy percre is elfelejtenem, ki is vagyok valojaban, meghasonlanek onmagammal es ... es nem tudom, mi tortenne. De, ahogy ezek az emberek itt, megtartjak, ami fontos, fenntartjak, vigyaznak ra es tisztelik, ami nekik szamitott valaha is barmit, ugy kellene nekunk is becsulnunk sajat magunkat, egyben sajat multunkat es persze a jovonket is. Mert az vagyunk, ami eddig tortent velunk, es az leszunk, amit most engedunk, hogy megtortenjen.

2009. december 27. - utolagos bejegyzes

Eleg huvos volt az ejszaka, szal ma asszem pulcsiban alszok es zokniban. Megy a futes, pontosabban a legbefuvo cucc, de szerintem ezek direkt szeretik a hideget. Vagy nemtudom. A kanapen aludtam, ami kenyelmesnek igerkezett. Igazabol az is volt, csak ne mentem volna megint haza almomban. Otthon megoleltem es a szemukbe neztem a legjobb barataimnak, akik visszaneztek ram csillogo tekintetukkel. A fulukbe sughattam valamit, amire mar regota varok es a fenebe is, jo volt! Marha jo. De ismet nem otthon ebredtem, hanem egy sotet, huvos szoba kanapejan. Egy varosban, ami azt se tudom hol van pontosan, azt sem tudom, mi a neve. Oke, Virginia allamban Washingtontol nem messze. Azt se tudom, kinek a haza, kinek a kanapeja az, amit befoglaltam, kinek a vizevel tusolok, kinek a TV-jen neztuk meg delutan a Batmant, a regit, amiben meg Hugh Jackman jatsza Jokert. No de a lenyeg, hogy igazabol azert vagyok itt, mert Karl, aki elhozott ma helyettesitette a lelkeszt. Igyhat el is mentunk reggel a gyulekezetbe, utkozben vettunk kavet, ami vegre eros is volt, meg finom is! Tudom, nem szabadna innom, de akkor is szeretem. Aztan ott derult ki, hogy egyelore nincs kijelolt szemely a gyertyak meggyujtasara. Szoval en lettem megkerve. No de ez sem akarhogyan megy. Az IT legelejen a kantor jatszik, akkor mentem be en, egy hosszu ruddal, amin volt egy kanoc, ami mar kint meg lett gyujtva. Szoval eloszor az Adventi koszorut gyujtottam fel (most esik le, hogy az meg ott volt... ott szokott az maradni Karacsony utani vasarnapra?...) es azon is eloszor az 5dik, nagy gyertyat, ami egy Krisztus gyertya volt, ez utan az oltarterben a tobbi 14-et. Es az IT vegeneloltani az osszeset csak forditott sorrendben, de Jezusrol a langot visszatenni a cuccomra, es kivinni a langot a templombol. Kb, mint az Olimpiai langot... csak kint mar elfujhattam. Az egesz szimbolikus. Tetszik a dolog. Erdekes, hogy az oltar elott Ige a kis Samuelrol szolt, aki novekedett tudasban es Istenben, amig Eli felugyelete alatt volt a templomban. Aztan 2 lany sok-sok kis haranggal eljatszotta az O jojj, o jojj Immanuelt, marha szep volt! Es nagyon ugyesek voltak, nem tunt tul egyszerunek, ahogy kapkodtak ott a harangokat sorra.

Utana Karl elvitt jo kis helyekre, eloszor egy kerpregeny boltba mentunk, ahol mindenfele dolgok voltak kepregenyekkel kapcsolatban. Aki tudja, mi az a Marvel (Superman, Batman stbstb...) es szereti is, az itt megorult volna! Nem egy nagy bolt, sot, meglehetosen kicsi. De mindenfele hulyeseguk van! Jay es NemaBob akciofigura! Persze kartyak, konyvek, kulcstartok, poharak. Es nem birtam ki, de vennem kellett egy Transformers-es polot. (A multkori nem polo! Kapucnis, zippzaros kenguruzsebes pulcsi!) Mondjuk tegnap a hangszerboltban Bach meg Beethoven akciofigurat is lattam... Szerintem ez a leghulyebb „nemzet”, de tetszik!

Aztan voltunk hasznalt-konyv boltban, amit mi antikvariumnak hivunk, itt viszont kb akkora, mint az az Alexandra, ahol dolgoztam. Es mexicoi kajaldaba mentunk ebedelni. Ami izlett. Ilyen cuccokbacsavart mindenfeleket ettem. Szoval olyasmi, mint a teszta, es az egyik tekercsben bab volt, a masikban sajt, a harmadikban csirke, a negyedikre nem emlekszem. Es rozsaszinu limonadet kertem hozza! Hat a szine undorito volt, az ize meg nyomokban elmekeztetett a limonadera. Fizetesnek probaltam elmondani a mexicoi sracnak, hogy hasonlit a zaszlonk, de nem nagyon ertette. De kaja kozben hallottam par emberket a nyelvukon beszelni. Tetszett, az jutott eszembe, hogy jo nekik. Igazabol ahol vagyok, jocskan messze van az otthonuktol, megis tudnak az anyanyelvukon beszelni es tudjak a sajat kajaikat enni! Aztan hazajottunk, megneztuk a regi Batmant, kozben ismet rajottem, miert utalok TV-t nezni, es miert nem hasznalom a 70 csatornamat a szobamban. 20 percenkent legalabb van negyed ora reklam. Emlekszem, az elso heten, mikor idejottem, 3 filmet neztem egyszerre 3 kulonbozo csatornan a reklamok miatt, es tudtam kovetni a cselekmenyet mindnek!

Aztan este moziba mentunk. Igen, moziba. Mikor beultem a puha szekbe, eszembe jutott, hogy utoljara akkor voltam moziban ... hmm, meg javaban dult a vizsgaidoszak, vagy talan meg az se! Nyar volt es egy kedves barat megkert, hogy kiserjem el. En meg szivesen mentem, foleg, hogy tudtam, ugyanaz az osztalyfonoke, aki nekem volt anno. Es probaltam nem erre gondolni. Probaltam elfelejteni az osszes szep emlekemet. Probaltam kiverni a fejembol a barataimat es a veluk toltott fantasztikus perceket. Probaltam elvezni az amerikai Sprite-ot, amibe indokolatlanul sok jeget tesznek, probaltam gyonyorkodni a hatalmas lakoparkokban, orias terepjarokban, lattam hatalmas uzleteket, probaltam a szeles utra es a sarga felezo csikra koncentralni. De nem megy. Ma folyamatosan deja vu-hoz hasonlo erzesem volt: tudom, hogy hihetetlen, de egy-egy utszakaszrol vagy varosreszrol otthoni helyek jutottak eszembe. Meglatok egy Mustangot es eszembe jut valaki, meghallok egy szamot es eszembe jut valaki mas. A filmben azt mondjak: This is it! es „indokolatlanul” majdnem eluvoltom magam oromomben. De az, akivel orulni tudnek ezen, termeszetesen nincs itt velem. Az, aki orulne a Mustangnak, szinten otthon maradt. En ezt igy nem tudom! Jo nekem, hogy itt lehetek, tenyleg! Tok halas vagyok, meg ertekelem. Hisz befogadtak, sot 4 allammal arrebb kotottem ki, meg lathattam egy csomo mindent, es meg minimum ugyanennyi var ram. De neha csak egyetlen napra, egyetlen hosszu olelesre, vagy egyetlen puszira hazamennek. Azert felek megnezni az oceant, mert attol tartok, elindulnek. Bepotolnam az elmult fel ev elhalasztott uszasait, hogy bepotoljam az elmult fel evemet.

Komolyan nem tudom, mi segitene egy kicsit elszakadni. Komolyan nem tudom, miert agyalok folyamatosan az otthoni eletemen. Komolyan nem tudom, miert nem tudom 100%-ig kielvezni azt, ami itt vesz korul. Komolyan nem tudom, miert jut eszembe mindenrol valami, ami hazahuzza a szivem. En problok, tenyleg! Es a tobbiek is korulottem! De... en mar tenyleg nem tudom, mi van.

2009. december 26. - utolagos bejegyzes

Reggel egyutt reggeliztem a nagymamaval. Mondta, hogy vagy 5 ozet latott mielott odaertem. Merthogy keritesek nincsenek, csak kinezel a komyhaablakon a tajra. Aztan szerencsem volt, en is lattam egyet. Csak ugy lazan elsetalt a haz elott. En meg csak ultem ott komasan az asztalnal, meredtem a fak es felhok mogul felkelo nap halvany fenyeire, majszolgattam valami kakos kalacsot, es egyszercsak ott volt egy oz. Kecsesen, gyonyoruen, fenssegesen belibbent a konyhaablak latokorebe. Sokaig neztem.

No, aztan kocsiba be, Karl visszavitt a koliba, hogy vegyek magamhoz tiszta gatyat meg zoknit. Majd elindultunk eletem eddigi leghosszabb autos utjara. Legalabbis nem nagyon emlekszem olyanra, hogy kb 7 orat utaztam volna kocsival. Eletemben eloszor elhagytam Ohio allamot. Oke, atszallasnal idefele repulovel karcoltam par masikat, de az ugy nem az igazi. Es akkor fel se fogtam, mi tortenik velem. Olyannyira jok voltunk, hogy Nyugat-Virginia, Pennsylvania, Maryland es Virginia allamokat szeltuk at. Most pontosan nem tudom, hol vagyunk, de Washington nincs nagyon messze innen. Egy lelkesz hazaban vagyunk, akik nincsenek itthon.

No, de volt meg ma sok erdekes, amit le szeretnek irni. Reggel meg sutott a nap, ott Ohioban, itt esik. Kodos. De ut kozben atszeltuk az Appalache-hegyseget. Jo volt, mert a felhohben kocsikaztunk. Frankon, nem tudom milyen magasan lehettunk, de csak annyit lattam, hogy a felhok egyre kozelebb vannak es egyszerre mar csak ott volt korulottunk a nagy feherseg. Amikor eloszor mgalltunk, kajalni mentunk a McDonald’s-ba! Yehaaa! Ez volt az elso Mekis elmenyem, miota itt vagyok. Kb ugyanolyan gusztustalan, mint otthon. Najo, be kell vallanom, attol fuggetlenul, hogy tudom, mennyire egszsegtelen, szeretem az izet. Talan pont azert, mert mu. Ma ismet tudatosult bennem, hogy ez az eges orszag mu. Szoval olyan tokeletesnek akar latszani. Az emberek olyan tokeletesnek akarnak tunni. A dolgok egyszeruek, praktikusak, stb. „A nagyobb, jobb!” – alapon tenyleg a csucsra akarnak torni mindenben. De azert valami hianyzott a burgerembol. Olyat kertem, amit nem ismertem, (altalaban itt mindenbol olyat kerek, amit nem ismerek, hogy megismerjem), de nem volt benne uborka! A magyar sajtburgerben (hahaha) mindig van 1 darab uborkakarika a kozepen. Az benne a lenyeg! A csucspontja a burgernek! A legjobb resz! Az a picike szelet uborka a sok ketchup, majonez, mustar, patkanyhus es muanyag-zoldseg kozott.

A legviccesebb az volt, amikor egy nagy kamion megelozott minket. Jah itt mondanam el, hogy vezetesi kultura vagy stilus nem letezik. Ugyertem, letezik, csak tokre nem fogom fel, hogy mi van. Szoval ki van irva, hogy aki lassabb, huzodjon a jobb oldali savba, de erre nem nagyon figyelnek. Altalaban 2-3 sav szokott lenni, de van, hogy 4-5 is megy egymas mellett ugyanabba az iranyba. Tepnek 70-80 mph-val (100-120km/h) es tok ossze-vissza elozgetik egymast. Raadasul van, aki kozben telefonal. Nem hogy kozveszelyes, de ...... Karl-t se akarom bantani, de igazan ulhettunk volna 10 percet a Mekiben, hogy megegyuk a kajat, ahelyett, hogy a kormanyt kapkodva lavirozzunk a forgalomban egy autopalyan. Csak kicsit razott a hideg 1-2 alkalommal... De elunk, itt igy szoktak. A muanyag kaja melle ezt is megizlelhettem. Szoval a kamionos, aki megelozott minket lenezett ram (anyosulesen voltam ergo jobbrol elozott...) Volt a szajaban egy olyan kis sip-duda akarmi, amin egy hosszu papir van felcsavarva es ha fujod akkor kiegyenesedik. Valami nyelv a neve azt hiszem. Az az idegesito szilveszteri-szulinapi-party-s duda. No, azzal nyomult a kamionos en meg elrohogtem magam es mutattam, hogy V az ujjaimmal, o meg valaszul szinten mutatta nekem, hogy V az ujjaival es nevettunk egyet es ennyi volt, mert a mi sorunk lassabban haladt az ovenel. Csak par masodperc, megis, visszahozta a gyerekkorom, amikor a busz hatso ulesen integettunk a mogottunk jovonek es boldogok voltunk ha valaki visszaintett. De volt olyan is, aki cukrot dobalt nekunk a tetoablakon...

Megalltunk egy konyvesboltnal is, ahol Karlnak vlami konyv kellett. Hogy hogy, hogy nem, epp egy hangszerbolt mellett volt. Szoval megbeszeltuk, hogy en bemegyek elvezkedni es majd kirangat ha kesz lesz. Kb igy is lett. Bent az eladok nem nagyon foglalkoztak velem, de nem mertem csak ugy lekapni a gitarokat. Mikor megkerdeztem fura mod azt mondtak, batran, szabad a palya! Oooooohohohohooooo!!!!..... Kiprobaltam volna en az osszeset, csak tudtam, hogy jonnek hamarosan ertem, ezert levettem egymas utan a 3 legjobbat. Eloszor egy Ibanezt, aminek gyonyoru hangja volt, kenyelmes a nyaka, korrekt hangszer. A kovetkezo egy Fender volt, ez annyira nem tetszett, tompabb hang, kicsit pontatlan bundozas es a nyaka se volt egyenes, minden esetre eljatszogattam rajta egy ideig. Es ezutan, megcsaltam az en kicsikemet, draga szerelmem... (bar ismeretes a lista a kulonbsegekrol nok es gitarok kozott: a gitarod nem feltekeny, hogyha masikon jatszol, sot jot tesz neki, ha masikat nyustolsz es azon csak a kesz darabot adod elo) Igen, egy 12 huros gitar volt. Vadi uj hurokkal. Es fantasztikus hanggal! Hat egy csoda volt!

Aztan este, mikor megerkeztunk, felneztem a Holdra es komolyan tatva maradt a szam. No, nem attol, hogy a nyakam hatracsuklott, hanem attol, hogy ilyen nagynak a Hold-udvart meg sosem lattam! Egyszeruen hatalmas volt. Mint egy gloria az egen, vagy nem is tudom. Olyannyira szokatlanul nagy volt, hogy mar-mar ugy tunt, nem is a Holdoz tartozik ez a tokeletes kor. Probaltam lefenykepezni, de majd veszek egy jobb gepet szerintem.

Aztan ezeken kivul sokat agyaltam termeszetesen ut kozben. Most par napig net nelkul vagyok, el vagyok latva elmennyel es programmal, de ugy erzem en sose fogom elengedni az eletemet. Egyreszt mert nem is akarom, masreszt meg mert mult ejjel is azt almodtam, hogy vege! Letelt es hazamegyek. Es megint otthon voltam, a csaladommal, a barataimmal, a „szulofalumban” (egyreszt nem ott szulettem, masreszt azota mar varos). Igy nem lehet nem haza-gondolni! Egy naaaaaagyon kedves barat(no)m kerte, hogy most probaljak nem ra vagy rajuk gondolni, amig uton vagyok. Hat, elmondanam, nem sikerult. Hisz akarva-akaratlanul allandoan eszembe jut valaki, vagy valami aki/ami fontos volt valaha is szamomra. Es bevallom, neha tervezgetek is, mi lesz es hogy lesz, hogy szeretnem majd a jovoben. De altalaban csak nosztalgiazok regi dolgokon, sorba veszem a legjobb barataimat, a veluk toltott idoket. Ma 4 allamot szeltem at, de szivem szerint az oceant is atszelnem...

Mivel vendegsegben vagyok, irok egy kicsit azokrol az emberekrol, akik befogadtak az unnepekre. Szoval Karl a csoporttasram, van egy oocse (azt hiszem), es egy huga. A nagymama is veluk lakik, aki eleg idos mar, alig beszel, de aranyos. Kutyaik is van, 2, azok is jofejek, bar az egyik mar szinten eleg oregecske, az nem nagyon csinal semmit. A masik jatekos, kapott o is ajandekot, korbevitte megmutatni! Jah igen, ajandek. Itt ugye reggel van ajandekosztas. Pont elkeszultem, mikor Karl szolt, hogy „Samuel! A Karacsony eljott hozzad!” Igazabol tudtam, mit fogok kapni, mert kerdezgetett a mult heten a gitarhurokrol, de igy is nagyon jol esett. A dolog ugy nezett ki, hogy ott volt az a rengeteg doboz, mindenki kivalogatta a magaet, es elkezdtek letepkedni a csomagolopapirt. Eszmeletlen sok ajandekot lattam ma! Es kozben en is megkaptam a 2 csomag gitarthurt pengetokkel! Es pont olyan mind, amit szeretek, raadasul a leheto legjobb marka! (Pedig Karl semmit nem tud a gitarokrol) De ezen kivul kaptam meg tulelocsomagot a koliba. Erre mar tenyleg nem is szamitottam: eles kes, ami marha jol jon, mert eddig nem volt, csak kenokesem, egy tal es egy kis, muanyag vagodeszka. Szoval annal is tobbet kaptam, mint hogy csak na! Igazabol erdekes volt latni eztt a fajta uneplesi modszer, hogy pizsiben bontanak ajandekot, hehe.

Delelott atmentunk Karl tesojahoz. Jah, egyebkent kb 1 orara laknak Columbustol, most hirtelen nem tudom a hely nevet, ahol vagyunk, de alenyeg, hogy errefele hatalmas hazak vannak, egesz nagy telkekkel. Van par allat is akornyeken es ahogy lattam muvelt foldek is.Tegnap keson erkeztunk, igy semmit nem lattam, de ma volt alkalmam szemugyre venni. Nagyon szep. Sok haz van, de szetszorva. Igazabol olyan semmilyen  jellege sincs. Legalabb is szamomra. Kerites nincs, csak hatalmas hazak szetszorva mindenfele. Szoval a csalad masik fele, ahova mentunk szinten egy egesz nagy birtokon lakik. Es van istallojuk, lovuk, meg 3 tehenuk is. A hazbol nezve olyan igazi tipikus amerikaias volt, ahogy odakint a lo legel az udvaron es sut ra a lemeno nap. Pazar! Minden haznak van pinceje, es ahogy eddig eszleltem, be is van epitve. Szoval mindig van egy plusz emelet, odalent. Itt Karl-ek hazaban is vannak lent szobak, sot konyha+furdo is, meg ott, ahol ma voltunk, ott is lent laknak a gyerekek. Amugy itt kb minden nagy unnep a kajalasrol szol, szoval nem kell aggodni, ujra hizasnak indultam. Jah, azt nem is emlitettem meg, hogy asszem a dednagymama magyar volt! Es tanitott is 1-2 dolgot az unokaknak, akik ma elszamoltak nekem 10-ig, mondtak, hogy plafon, padlo es ablak, meg hogy a nagyi mindig azt mondta: Jezus, segits meg! Hat, bevallom, ott vigyorogtam ossze-vissza, jo volt hallani: edj, keto, haarom, nedj ... Aztan ok is jol megajandekoztak egymast es igazabol en is kaptam valamit. Karl anyukaja kerdezett a holnaprol, mert a sracnak Washingtonba kell mennie, hogy mikor indul es miert nem visz magaval, ha ugy sincs semmi dolgom?!... Es igen!!! Megyek Washingtonba!!! D.C. var ram! Hetfon vagy kedden jovunk csak vissza, nem tudom, onnan tudok-e jelentkezni, de a fenykepezomet izzitom. Szoval most tok nagy izgalomban vagyok, egyreszt, mert vegre utazok, raadasul olyan helyre, ahova el akartam menni, igazabol vilag eletemben, masreszt meg azert is, mert s**gig ero ho van!!! Yeeehaaa!!!

Az egeszet igazabol ott szeretnem kezdeni, hogy a tegnapi film utan, mikor visszajottem a szobamba, kicsit ramort a honvagy, amikor kb hajnal 3kor az otthon mar ebredo es Karacsonyt unneplo barataim bejeletkeztek MSN-en es koszontottuk egymast. Reggel fura volt felkelni es szinten olyanokkal beszelni, akik mar az ajandekozasra keszulnek. Azert is volt erdekes, mert jomagam arra vartam, hogy Karl jelentkezzen. De nem tette, a telefonomrol meg szerintem nem lehet kimeno hivasokat intezni. Legalabbis sehogy sem sikerult. Aztan vegul Phil mentette meg a dolgot, atjott es az o mobiljarol el tudtam erni. Amig vartam, anyu bejelentkezett skype-on. Igazabol orultem annak, hogy lathattam azt a karacsonyfat, ami yuladonkeppen az enyem is, lathattam a csillagszorot is, meg megneztem, ahogy tesommal egymast megajandekozzak. Es kozben lattam magamat is (mert a beszelgetopanelen az en webkameras kepem is megjelenik). Lattam az egesz eletemet kivulrol. Oket otthon es magamat itt, az agyamon ulve es sirva. Lehet, hogy atom nagy kozhely, de ma igazan atereztem milyen pocsek dolog nem azokkal lenni ezen a napon, akiket a legjobban szeretsz! No, de aztan vegul jobb lett a kedvem, es Karl is ertem jott. Elmentunk a gyulekezetebe, ahol meg ismerossel is talalkoztam. (A kantoruk puszta erdeklodesbol bejart az Oszovetseg orainkra) Szoval 2 IT-n is reszt vettem egymas utan. Az egyik egy eleg nagy meretu volt, a masik sokkal kisebb. Ezen a masodikon talalkoztam Karl csaladjaval, akik befogadtak erre a 2 napra. Utana eljottunk hozzajuk. Hat jo messze lakik, kb 1 orat jottunk kocsival. Tipikus amerikaiasan leultunk egy nagy ovalis asztalhoz, nekem kellett imadkoznom. Aztan ettunk egy nagyot, es Karllal visszamentunk a gyulibe, mert az este 9 oras IT-n o enekelt a korusban, en meg csak akartam latni.

A mai nap leglenyegesebb radobbenese, hogy Krisztus ujra megszuletett. Igazabol poennak szantam, mikor harmadjara talalkoztam ugyanazzal a lelkesszel es kivantunk egymasnak jokat, hogy ”Boldog Karacsonyt ujra!” de ha belegondolunk, nem is vicces, hanem tok mely ertelme lehet. Hisz oke, hogy ma unnepeljuk az O szulteset. De, mint az sokakrol tudom, marhara nem erzik a „karacsonyi hangulatot”. En se ereztem. Nem is volt Adventem. Csak ugy voltam, bele a vilagba. Aztan egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki egy ordito csecsemorol beszel, aki azert jott, hogy a hulyesegeim miatt meghaljon. Es ez a kep, amikor realizaltam, egy kicsit elgondolkoztatott. Es ujabb kozhely kovetkezik, de a Karacsony akkor is arrol szol, hogy az Isten szeretet eljott kozenk. Ez ezt a szeretet kell nem csak elfogadnunk, hanem tovabb is adnunk. Ahogy O mondta: Bekesseg Nektek!

most csak ennyi = )

Nem, vagyis nah, amikor epp irok, mar joval elmult ejfel (Amerikaban is), de kezdjuk az elejen. Ma elhataroztam, hogy jol kicserelem azt a 2 nadragomat, amit nem oly' reg vettem, de kicsinek minosult. El is indultam, es hogy penz sporoljak es testem epitsem, az ut elso felet gyalog tettem meg. Hat kozben gondolkoztam el, hogy miert is vagyok ilyen hulye?! (hosszu volt az ut...) Nah a lenyeg, hogy vagy fel ora seta utan a hidegben megerkeztem a buszmegallohoz. Kozben azert vettem egy mentolos feher-forrocsokit a Starbuck's-ban, hogy melegitsen. De vagy ujabb 30 percet kellett varnom a buszra. Mert ez sajna nem BKV! Vegre megjott, de a buszsofor neni tokre nem vagta, hogy hol akarok leszallni. A lenyeg, hogy nagynehezen megtalaltam a boltot, ahova menni akartam, es ott szinten nehezsegekbe utkozve, de ki tudtam cserelni a gatyaimat. Es szerencsere meg egy kedves baratomnak is talaltam karacsonyi ajandekot, amit majd majus vegen, esetleg juniusban jol megkap! Ezek utan elindultam hazafele, de termeszetesen, mivel hulyen vannak a buszok ismet egy csomot setaltam, es vartam, persze, hogy hidegben (de nyugi sapka-sal megvolt), vegul bementem a Krogersbe, hogy Boldog Karacsonyt intsek a kedvenc penztaroslanyomnak. Ami sikerult is! Ezutan nyugodt szivvel, am hulla faradtan erkeztem vissza a szobamba, ahonnan nem tudtam felhivi Karl-t, aki elvileg holnap jon ertem. De Phil megkeresett, hogy ehes es filmet szeretne nezni, szoval elmentunk a konytvtarba, hogy kolcsonozzunk, de semmit nem talaltunk, vegul megneztuk az o geperol a Batman kezdeket-et es azutan a kovetkezo reszt is, a  Sotet lovagot,  miutan kifejtettem, hogy gyerek vagyok, es marhara tetszett az elso resz! Igaz utobbit mar lattam, de igy legalabb ertettem is angolul, hehe. Kozben megittam par sorocsket, ugyanarra a baratomra gondoltam, akinek ma ajandekot vettem (szereti a film egyik karakteret), es idonkent megallitottuk poenkodni vagy eppen komoly dolgokat megvitatni a filmet.

Csak az a helyzet, hogy akkora nemzetkoziseg van, hogy egyik kedves rokonomnal kb 18 oraval elobb bekoszontott a Karacsony! Igen, Ausztralia nincs messze innen, csak idozonakban. De Te is, kedves olvaso, 6 oraval kozelebb jarsz a dolgokhoz, mint en. Szoval igazabol en mar nem tudom (vagyis de es szeretem is nagyon - nem csak emiatt), ki kivant kinek elobb Boldog Karacsonyt idoben, de teny, hogy idovel mindehova bekoszont ez a nap. Es most ide kellene valami okossagot irnom. De nem nagyon jut eszembe, csak az, amit ma kaptam. Mert ma is kaptam. Nem, nem az utcan es nem a buszon. Nem a boltban es nem a filmben. Hanem azokban a rokonokban, baratokban talaltam meg, akik valahol megtalaltak vagy engem, vagy valami mast. Az igazit... Egy egyszeru, szimpla, becsomagolatlan ajandek: a SZERETET!!! Ezt tessek "beosztani", mas nem fontos, mas nem is marad nekunk, csak egymas es ez. Es igen, most sikerult ujra elbognom magam, sirok, mert hianyoztok. De a lenyeg, hogy itt vagyunk... egymasnak. Aldott Karacsonyt!!!

Tudom, furcsanak, rossznak es szomoru latvanynak tunhet, de ma sem mozdultam ki a szobambol. Tegnap is csak azert nyitottam ajtot, mert valaki kopogott. Es ha jol emlekszem ... Letezik, hogy csutortok ejjel ota itt vagyok? ... Nem tudom. Ez az egesz Karacsonyozasos dolog megremiszt rendesen. Oke, meghivtak, jo lesz. Szilveszterre is. De akkor is. Tok jo fejek, de ... nah mindegy. Az a lenyeg, hogy holnap tuti elmegyek vasarolni, nem csak kajat, szoval buszozni fogok meg izgi lesz meg akcio meg gondolom atom sok ember az uzletekben es undoritosag lesz es rohanas. Elore varom. Komolyan! Ahogy egyszer regebben irtam, most a lelki dogoknak adok elonyt, de nembaj, ha van korulottem egy kis szo szerinti felfordulas. (Nem a szobam allapotara gondolok, az otthon sem kulonb, hehe - itt megjegyeznem, jelen pillanatban otthon nincs is szobam, de ugy altalaban, ha lenne - a szerk. haha)

Es szobam csendjenek, a tavolsagnak es onmagam megismeresenek vagyni akarasanak koszonhetoen ma ujabb dolog kerult a felszinre valahonnan nagyon melyrol. Eddig, ha segiteni akartam valakin, mert en egy olyan emberke vagyok, aki mindig es mindenkin probal segiteni, akkor azt ugy tettem, hogy megerdeklodtem a problemat, probaltam realizalni sulyossagat es a leheto legokosabbat mondani, tanacsolni. De ha nem jutottunk sehova ezekkel, meg akkor is ott volt az, hogy szemoldokomet felhuzva a masik szemebe nezzek, esetleg megfogjam a kezet, megerintsem, hogy erezze, tenyleg ott vagyok vele, es azt mondjam, sajnalom. Az olelest csak azert nem irtam, mert mar kb csak az almaimban el ennek az elmeke, szoval lassan kezdem azt hinni ilyen sem letezik. Es valoszinu ez volt az a pont, ahol megtort bennem valami. Ma is lattam problemakat, nehez emberi eleteket, baratokat, akik lelkukben szenvednek. De nem lehettem ugy ott, ahogy eddig. A testem mindenfele megjelenesi formaja ki volt zarva. Az volt jelen csupan ami fejembol indulva az ujjaim vegehez ero billentyukon vegzodott. Es ezek meg csak nem is szavak, ugyertem kimondott, hangsullyal rendelkezo szavak, hanem apro, pici fekete karakterek. Nagyon nehez igy segiteni. Viszont sok ido utan eloszor ujra ereztem azt, amit empatianak hivnak. Amikor teljesen aterzed a masik ember gondjat. Amikor szinte egyutt sohajtasz fel vele. De egyikotok sem hallja a masikat, mert az ocean, a problemak zugasa elnyomja. De erzed, erzed ot, erzed a fajdalmat, erzed a nehezseget.

Ezt kellene elmelyiteni. Erezni a masikat. Pontosabban a masik lelket. Megismerni, belelatni, megerteni. Hogy ne bantsuk ot tobbszor olyannal, amirol nem is biztos, hogy sejtjuk, hogy neki ez fajhat. Hogy legyenek eleg a szavak, ne valjunk az "egyebet nem tudok mondani, kerem kapcsolja ki" rabjava es hogy emiatt ne adjunk fals segitseget. Hogy ne vagyaink, testunk kivansagai vagy a duh vezereljen, hanem a masik ember lelkenek gyengedsege es szepsege. Az o erdeke ...

Sokat tanultam ebbol. Erdekes, itt vagyok a vilag egyik legnyuzsgobb helyen es megis ugy erzem, sokszor a csend, a magany az, ami a legtobbet adja. De, talan majd holnap ezt maskepp gondolom, ahogy maskepp gondoltam ezt mult szerdan is, eddigi "legkemenyebb" Bibliaolvasasa utan. Legyen eleg minden napnak a maga baja. Pontosabban ez a mai sem volt baj. Hisz egy ujabb tegla kerult a helyere onmagam felepiteseben.

Mara csupan ket dolgot terveztem leirni. Az egyik, hogy utoljara voltam rendes gyerek. Gondoltam, kiprobalom milyen az ejfel elotti alvas, ha koran lefekszek. Ki is kapcsoltam a gepem 8kor, el is helyezkedtem, kb 9 korul sikerult vegre alomba eroszakolni magam. De ilyen pocsek ejszakam mar nagyon regen nem volt! A vekkert magamra rantottam, allandoan felebredtem, kenyelmetlen volt mindenhogy es meg a bolcsessegfogam is novesnek indult 5 napja. Mindezek felett csodas almom volt: leszalltam Ferhihegyen es a legkedvesebb, legjobb barataimat olelhettem, szorithattam magamhoz. Az alom olyannyira elethu volt, hogy fizikailag ereztem az olelest, a lany derekat, a haja illatat, a barat kezenek eros szoritasat. Kb hajnal 4kor mondtam azt ezek utan, hogy nem birom tovabb. Felkeltem fogat mosni, de a testem biologiailag tiltakozott az ebrenlet ellen. Azt uzente az agyamnak, hogy termeszetellenes ilyen koran kelni, mozgasban lenni, eletjeleket adni. Mikor az agyam ezt megertette, szolt a labaknak, hogy vegyek ujra celba az agyat, majd uzent a szemnek, hogy igyekezzen leszoritott allapotban maradni, amig o ujra a REM-szakaszt probalja eloidezni. Egy fel ora mulva csodot mondott az egesz rendszer es ujra elkezdtem a napot. Vagyis ez meg most estig is folyamatban van. Hisz nyomott voltam, kedvetlen, dekoncentralt hajnal ota. De a hajamat megmostam! Mondjuk ennek nem tudom mi koze az egeszhez.

A masik dolog, amit akartam, az ... az ... szoval a masik dolog az asszem total kiment a fejembol. Ennyit a koran fekvesrol reszemrol.

Mivel nem nagyon tortent semmi izgalmas, ezert leirok par vicces, erdekes, fura tenyt az eletembol, amik motanaban megfogalmazodtak bennem, gondoltam rajuk, eszembe jutottak:

• A hajam mar olyan hosszu, hogy ha polo nelkul nekidolok a falnak, az se nem kemeny, se nem hideg.
• A fagyasztott kaja azert vicces, mert meg van fagyva: tegnap kette tortem a lasagne-t.
• Az oceant meg mindig nem lattam, de tervezem meglatogatasat nem is olyan soka.
• Nem voltam meg szerelmes.
• Majdnem 18 voltam mar, amikor az elso cigimet elszivtam.
• Finnorszagon kivul meg csak az osztrak es a szlovak hatarokat leptem at. Kiveve persze ezt az utam. A Nagykarolyba - Erdelybe tett tanulmanyi utunkat 11-dikben nem szamitom kulfoldnek.
• Eletem eddigi legemlekezetesebb nevnapja a legutobbi volt, Revfulopon, a pilisiekkel a tabortuz korul.
• 16 evig tusi hajam volt. Ebbol az elso 4-5ben szoke voltam. A legrovidebb 3mm volt.
• A szakallamat kb 4 eve novesztem, a barataim csak doglott horcsognek hivjak.
• Legsulyosabb baleseteim egy reszleges bokaszalag szakadas 2 eve, ami meg mindig faj es elsoben varrni kellett az arcom.
• 2 bicikli is eltort mar alattam. Az elso csak siman szo szerint szetesett, a masodiknal el is estem.
• A biztostu a nyaklancomon 2 es fel eve nem nyilt ki. Ha lesz baratnom, leveszem.
• Karkotoket kb 5-6 evig hordtam, folyamatosan, amig el nem szakadtak. Egy eve szedtem le mindet vegleg, mert ugy ereztem, mar tul vekony a csuklom.
• Ket hettel a jelentkezesi hatarido elott meg ugy volt, hogy Miskolcra megyek a Bartokra enekelni. Vegul Teologia lett belole.
• A nyakam azota ropog, miota egy 130 kilos srac ragurult.
• Zongoraztam, klarinetoztam, egy kicsit harsonaztam, picit tudok dobolni, eneklek es gitarozok is.
• Egyszer tobb, mint egy honapig volt minden ejjel remalmom, es egyik naprol a masikra elmult.
• Eddig meg nem sikerult megallapodnom. Kb semmiben es sehogy. De tudom, hogy ez nem lesz mindig igy.
• A kedvenc mesem a Bremai muzsikusok volt es aso volt a jelem az oviban.
• Kb elsos korom ota vagyok szemuveges.
• Kiskoromban sokat verekedtem.
• A gombat, a tofut es a mazsolat nem szeretem. Ezen kivul kb mindent megeszek.
• A mulatoson kivul kb minden zenet szeretek es hallgatok.
• Nincs kedvenc evszakom, mindet szeretem.
• Utalok koran kelni es szeretek sokaig fent lenni.
• Van egy macim, aki szuletesem ota velem alszik. Kristof maci a Szovjetuniobol jott.
• 10 evesen leszoktam az esernyorol es a sebtapaszrol.
• 5 dalt irtam eletemben, ebbol egyet meg senki sem hallott, egyet pedig koncerten is jatszottunk, igaz, annak csak a szovege az enyem.
• Neha egesz jo otleteim vannak, neha nagyon kifogyok beloluk ...

Sokan kerdeztek, haza fogok-e utazni karacsonyra. Igazabol a penzem meg lenne ra, csak a lelki erom nem. Es itt ugyancsak visszacsatolnek a "mit er az egesz foldi bohockodas a foldi dolgokkal, ha nem a szeretteiddel toltod az idod?" - temahoz. Mert anyagilag jol vagyok, es jol is van ez igy. De nem birnek meg egyszer elszakadni. Igy se szakadtam meg el otthonrol, nemhogy visszajonni meg 5 honapra! Meg csak felidonel se lennek. Szoval maradok es itt toltotm az unnepeket, az uj evet. Ha mar Amerikaban vagyok, hasznaljam ki az itteni adottsagokat. Szoval mindket unnepet itteni barataimnal fogom tolteni! De addig maradok a gondolataimmal.

Ma eleg sokmindenkivel tudtam beszelni, egyesekkel nem is akarhogy! De ne szaladjunk elore. Szoval a mai napom egyfajta nosztalgiazassal, informaciogyujtessel zajlott innen a szobambol. Kivel es mi tortenik otthon. Volt par izgalmas hir, nehany meglepo fordulat es egy telefonhivas, amit, be kell hogy valljak, azonnal sejtettem, hogy ki kovet el. Felismertem a hangjat, persze nagyon orultem neki. Kedves barataim ugy gondoltak, szerveznek egy karacsonyi party-t, ahova en is hivatalos lennek, ha nem csusszant volna az utamba egy ocean. De sajnos nem tudtam elmenni, ok viszont ugy gondoltak, hianyolnak, ezert felhivtak. Jo volt hallani oket, hianyoznak nagyon. De nyaron bepotoljuk! Jajj, annyi minden bepotolni valom van... egyesek mar listat irnak a kozosen betervezett dolgainkrol, amik vagy elmaradtak eddig, vagy csak most jutott eszunkbe, hogy "jee, ez is milyen jo lenne". - Es valoban, milyen jo lenne mar ...

De egyelore csak az olvado ho, a sejtelmes napsutes es a par nap csend az, ami korulvesz. Meg amit ki kell hasznalnom, elveznem, stb ... No de addig is, en most fogom magam es elteszem magam Kristof maci melle!

Mindig, rogton miutan felkeltem es mielott lefekudnek, kinezek az ablakon. Pilisen anno nem emlekszek erre a szokasomra, de Oroshazan biztos igy csinaltam. Mondjuk Oroshazan rengeteget alltam amugy is az ablak elott, csak hallgattam a zenet es neztem ki. Volt, hogy orakat ott acsorogtam esl tulajdonkeppen semmit sem csinaltam. Neha eszembe jutnak ezek az acsorgasok, hogy mennyi mindent lattam en ott az utcan, a Plus elott, a katolikus templom parkjaban. Ha voltak, neztem az embereket, ha nem, az idonkent elszaguldo buszok, vagy autok tortek meg az utca csendjet. Rengeteget tudnek irni ezekrol az oraimrol.

Az iment ismet kineztem, lassan ejfel, aludni kellene. Na de olyat lattam! ... Havazik! Vegre rendesen havazik! Vagyis hozik! (Micimacko es a ProtoCall utan szabadon - az egyik egyszer eljatszott dalunkban szerepel ez a mondat: "Kulonben sem havazik, hanem hozik") Nincs tul hideg es egy kicsit olvad is, de legalabb folyamatosan esik es azert meg is marad. Vittem is a gepemet, hogy fenykepezzek, lettek is jok. Aztan csak alltam es neztem. De most nem egy meleg szobabol, uvegen keresztul, hanem ott kint voltam, benne. Majd felemeltem az arcom es csak neztem, hogy a szurke egbol hullik a sok kis apro feher potty lefele. Mosolyogtam, es egy par pillanatog csak jo volt. Nem gondolkoztam, nem ereztem lelkileg semmit, nem aggodtam, nem volt honvagyam, nem hianyzott semmi, nem akartam semmit sem csinalni, csak elvezni ahogy azok a kis feher pottyok az arcomra esnek, egy kis ideig nagyon hidegek, majd lassan vizze olvadva csurognak le a fulemre, nyakamba, kapucnimba. Tatott szajamon egy-ketto beesik, de a nagy resze a labaimat korulolelo nagy, vegtelen feherseg reszeve valik, orokre elkulonithetetlenne, megkulonboztethetetlenne valva.

Szeretem a havat. Par hete esett egy pici. Aznap belul ereztem egyfajta gyermeki izgalommal teljes boldogsagot. Nem gondoltam volna, hogy egyszer Amerikaban orulni fogok a hoesesnek - es itt most minden szon hangsuly van ,egybe es kulon-kulon is. Most vegre lesz alkalmam kielvezni!

Heeelooo!!!

Hihetetlen de vege a szemeszternek, nincs tobb oram. Mar csak talalkoznom kell a neneivel, aki kijavitja a nyelvtani hibaimat es leadni a maradekot. De vege.

Ezt megunnepelve Phil elhivott delutan a belvarosba. Megneztuk Ohio allam "parlamentjet", ahol igencsak erdekes dolgokat lattam es hallottam. Egy hatalmas, regi epulet, itt tartjak a megyei torvenyhozasok uleseit, amik tok nyilvanosak. Epp a heten is vitaztak, de amikor mi bent voltunk a sok politikus el volt mevne gondolkozni. Annyira nyilvanos, hogy akar a 4-dikes osztalyodat is beviheted es ha van valami problematok az aktualis torvenymegszavazassal kapcsolatosan, elmondhatjatok es meggyozhetitek a politikus bacsikat es neniket az igazatokrol. Aztan az is nyilvanos, hogy melyikuk szavazott ellened es melyikuk erted. Erted?

Az epulet amugy nagyon pazar, 120 millio dolcsiert ujitottak fel. De legalabb mostmar ugyanolyan, mint Abraham Lincoln idejeben! A fal szive, a szonyeg mintaja ... Patritozmus.

Ezutan a varosi konyvtarba is beneztunk, ahol Phil megkerdezte a neniket, vannak-e magyar konyvek. Es voltak! Kertesz Imre nem-magyar Nobel-dijas irotol 2 regeny, Gundel szakacskonyv, egy Esterhazy regeny, egy Egtajak 1977 sorozat egyik darabja, egy Rozsa Sandor ugratja a lovat Moricz gyujtemeny es egy Het evszazad versei gyujtemeny. A legalso polcon voltak, leultunk a foldre, en rogton meseltem mindrol Philnek o meg - ahogy kesobb elmondta - csak nezte az arcomon a meglepettseget es az oromot. Valoban orom volt szerelemrol, hazarol, maganyrol, tunderkertrol, Dunarol olvasni egy hatalmas konyvtar csendjeben. Kozben neha mosolyogtam, meg sohajtoztam, de alapvetoen pozitiv volt az egesz. Ezutan elmentunk Joe baratunk lakasaba, ahol rengeteg emberke volt meg sok suti, forralt bor es valami forro, fagyis rumos cucc. Jol esett ez a tarsasag, beszelgettunk egy csomot, nevetgeltunk, Joe nagyobbik fia (3) ott ugralt korulottunk, Steven meg jatszott vele. Aranyosak voltak. A kisebbiket csak egy olyan babafigyelon lattam, ami  egy kisTV+kamera az agyban. Ott aludt a kis csoppseg azon a kis muszer kepernyojen!

Osszegzes: Vegy egy sokezer darabos puzzle-t, rakd ki, es a vegen dobbenj ra, hogy az utolso pici darab hianyzik! Hiaba kiraly az egesz, de az az utolso darabka nincs meg es igy pont nem teljes az osszhang. Igy vagyok en ezzel az egesz Amerikaval. De ha ugy vesszuk, akko 99.9%-os a siker!!!

Mondhatnam, hogy szokasos nap, nem is hazudnek vele ... tul sokat. De kezdem a tegnap estevel. Szerettem volna megnezni egy filmet, amire regota kivancsi vagyok (A nagy Lebowski), csak olyan lassan toltott be, hogy a felenel feladtam. Reggel orara mentem, ahol 3 fos csoportokba oszlottunk es elo kellett adni, "mit tanultunk iden". Person in Ministry az ora neve, gyakorlati tantargy, el kellett jatszani, hogy egy Istentisztelet elejen hirtelen kapott hirdeteseket kell a gyulekezettel spontan kozolni, bemutatkozni, bemutatni egy masik szemelyt, spontan imadkozni, enekelni a liturgiabol es felolvasni a Bibliabol. Hat be voltam tojva, de megoldottam, sot, meg poenkodni is sikerult kozben, szoval nem volt gaz, csak megis annak ereztem. Ekkor jottem ra, hogy meg mindig nem erzem magam ide tartozo egyennek. Meg mindig idegenkent tekintek itt sajat magamra. Es hiaba elnezoek, hiaba dicsergetnek kedvesen, ezt ok is jol tudjak: a srac Magyarorszagrol, aki "csak" 9 honapra jott, hogy az itteni eletet tanulmanyozza. Igazabol nincs mindenre szuksegem azok kozul, amiket itt tanulok (persze, jo, hogy latom!), de mindenki jol tudja, hogy ezt a fajta liturgiat en sosemfogom a gyakorlatban hasznalni. Mindenesetre a vizsgan atmentem, es ez a lenyeg! Igen, megcsinaltam! Es bevallom, valamilyen szinten meg orultem is magamnak (meg ha hibaztam is meg gaz volt az egesz), de megcsinaltam. Az I-grouppal ma kinai kajaldaban ebedeltunk, szinten sikerult olyat valasztanom, amirol fogalmam sincs, hog mi lesz: kesudios csirke. De finom volt! A ketchuprol es a mustarrol itt egesz mas elkepzelese van a kinaiaknak, mint otthon. Elobbi edeskes es folyekony, a szorp es a lekvar kozotti atmenetet kepezi halmazallapotilag. Utobbi kegyetlenul csipos es borzaszto az ize! ebbol nem is tettem a cuccomra. De finom volt a kaja es jot beszelgettunk. Utana visszajottem a szobamba, szokasos netezes, majd delutan orak. Az utolson irtunk egy zaro tesztet, remelem sikerult. Nem volt tul nehez, de azert megis. Idegen, szakszavak jelenteseit kellett kitalalni. Ami sokszor meg otthon sem egy egyszeru feladat, nemhogy angolul. De szerintem meglesz. Aztan az egyik sraccal 8kor beultunk a kis terembe, ahol a Biblia olvaso esteket tarjuk es gitaroztunk 2 oran keresztul. en megmutattam miket irtam, o is megtette ugyanezt, aztan jatszottunk egy kis Pearl Jam-et, meg uvoltoztunk hozza, ahogy kell, majd masok is csatlakoztak. Vegul megjott a pizza, a sorok meg a borok, es elkezdtuk a teologiai vitat. Allitom, ez volt a legkemenyebb este. Olyan melyre megyunk minden alkalommal a temaban, hogy idonkent csak pislogok. Aztan ma, kulonoskeppen durva volt. De a szo pozitiv ertelmeben. Arra a megallaiptasra jutottam, hogy talan itt tanulok a legtobbet. Nem azt mondom, az oraim is mind hasznosak! De ez azert teljesen mas. Itt sokszor nem csak a gondolatok, de az erzelmek es az indulatok is elszabadulnak. Aztan valoszinuleg azert tetszik ez ennyire, mert hianyzik a "drama" az eletembol ujonnan. Marmint, dramazok en eleget -magamban, csak ugy korulettem nagy a csend.

Noh, aztan az van, hogy mar csak par beadandot kell befejeznem es vege a szemeszteremnek. Karacsonyra is szilveszterre is meg vagyok hivva, de errol majd kesobb. Most csak annyit, hogy aki tud, az legyen azokkal, akiket szeret. Aki meg nem tud, az azonnal lepjen veluk kapcsolatba!!!

Mint az eszreveheto, miota itt vagyok, kb csak es kizarolag folyamatosan agyalok. Ugye, a "mindennek meg van a maga helye es ideje, es az az egyetem" - alapon, most erre kerul epp sor. Hisz buliztam, szorakoztam, csajoztam, soroztem, tancoltam, cigiztem, utazgattam, porogtem, fent voltam ejjeleken at, aludtam ebed utan, filmeket neztunk, hulyeskedtunk, beszelgettunk, szivattuk egymast, orultsegeket csinaltunk kuszobon belul vagy akar nagy nyilvanossag elott, voltak komoly percek is, szomoruak, melyenszanto gondolatok, felejthetetlen percek, volt hangos a zene, amire tomboltunk, volt halk, amire elcsendesedtunk, voltak apro pici gyertyafenyek, melyek a lelkunket simogattak es voltak villodzo stroboszkopok, amik extazis kozeli elmenyekig emeltek a hangulatot. Volt ehezes a koleszban, idegesseggel es energiaitallal teli vizsgaidoszakban, es volt, amikor a kedves jobarat egy forro ebedet tolt az orrom ala ebreszto gyanant mielott kikelhettem volna az agyambol, hogy "-Enned kell!". Volt, amikor nekialltunk birkozni a szobaban ejjel, es volt, amikor lampaoltas utan, meg sotetben megkerdeztuk a masikat, hogy erzi magat. Volt, amikor izzadtan es lihegve attekertem a szmogos varoson a bicajommal, es volt, hogy csak ultunk a Dunaparton kora tavasszal a meleg napsutesben egy hideg sorrel, amit szinten lazulo, kulfoldi cserediakoktol vettunk. Volt ilyen is, olyan is. Most ezekre gondolok vissza csendben, szobam maganyaban, vagy amikor ulok valamelyik ujdonsult baratom kocsijaban es az ablakon kibamulva a tetves nagy Amerikat latom. soksavos autopalyaival, felhokarcoloival, hatalmas csoros kamionjaival. Ezeket szortirozgatom elmemben amikor a kornyezo utcakban setalgatva gazdagekat figyelem, ezeken elmelkedek amikor vacsoramat majszolgatom, ami csupa muanyagbol keszul, de legalabb finom es hizlal. Ezek jutnak eszembe, amikor a Kroger sorai kozott eltevedek (bezzeg a Tesco... legalabb mar kiismertem). Ezeken jar az agyam, mielott elaludnek, es amikor kinyitom a szemem. Ezekkel nyomom le a vekkert, hogy "o, meg mindig nem 'AZ' a reggel van". Ezekre gondolok, amikor raeszmelek, hogy mindezek nelkul kell majd iden karacsonyoznom. Es a franc vigye el, az Adventi hangulatra mar komolyan nem is emlekszem milyen lehet...

DE, mindezt azert "viselem" el es kuzdok naprol napra, mert tudom, hogy egyszer ujra ott lesz a lehetoseg, hogy mindezt visszakapjam.  Azt mondom mindig: egyszer ilyen is kell  Addigra meg talan en magam is rajovok, hogy mi az, ami valoban hasznos ezek kozul, es mi az, amit erdemes elhagyni. Ezzel a cellal jottem ide; atragni az eletemet, megtalalni, megalkotni onmagam. Es hogy mi az elet ertelme? Lehet, hogy erre nincs altalanos, egyontetu valasz, lehet, hogy mindenkinek mas. En csak a magam neveben tudok beszelni. Engem a szeretet tart eletben. Az Isten szeretete, hogy meg elhetek, mert tuleltem, amit tuleltem. A csaladom szeretete, akik felneveltek testben es lelekben. A barataim szeretete, akik "csak" ott voltak; akkor, amikor es ugy ahogy ott kellett lenniuk.

A tegnapi bejegyzesemet ezen a ponton bovitenem: elj egyensulyban azzal az emberrel, aki Te magad vagy. Tok egyszeru, csak alkosd meg a szabalyaidat, amik megfelelnek magadnak is es az elvarasoknak, es elj ezek szerint. Neha kell egy kis aldozat, lemondas, de ezeket valamilyen masik uton, masik formaban ugyis visszakapod ha igenis szereted magad es azokat, akik korulotted elnek. En komlyan kivanom mindenkinek, hogy iden karacsonykor mindenki talalja meg onmagaban azt, Aki vagy ami ehhez hozza tudja segiteni. Kellemes keszulodest!

"Az élet nem arról szól, hogy megtaláld önmagad, hanem arról, hogy megalkosd önmagad."

                                                                         - George Bernard Shaw -

Ma is visszafekudtem picit az elso ora utan, de holnap legalabb mar fel sem kell kelnem. De ma legalabb volt ebedelnem a delutani oram elott. Egesz finom fagyasztottkajatak vettem. A tegnapi poen volt: pizzas izesitesu rudak, amik melle be volt csomagolva, egy papir, amit ha osszeorigamiztal, akkor abba bele tudtad tenni a forro cuccot. Egy kis tasak, doboz (nem Schrodinger macskajae). De lehet, hogy megjutalmazom majd magam valami etteremmel, ahol lehet leves kapni. Ma eszembe jutott a "Hmmm leveees" es rajottem, hogy marha reg ettem.

Az ora utan a vendegeloadoneni megmutatta mije van. Hm... ezt a mondatot, lehet, hogy ujra kene fogalmaznom. Szoval az ora utan ez a no elovett egy kis fekete notesz szeru cuccot, amiben egy lapos elektronikus kutyu volt.Igazabol igy nezett, ki mint egy iPod (az a kis zenehallgatasra alkalmas cucc, ami tok vekony es kb akkora, mint egy cigisdoboz, vagy kisebb). Nah, a nenie akkora volt, mint egy kis konyv. Nagy kijelzo, es valoban konyvek voltak benne. Valami 2-300$-ert vette, es 10$-ert lehet ra konvyeket letolteni a netrol. Hasznos kis cucc, felolvaso program is van hozza, es a kijelzoje abszolut erdekes. Nem lattam meg ilyet, de nem olyan, mint az ipodnak vagy a monitornak. Igazabol olyan, mintha egy gepelt papirt olvasnal, csak "lapozasnal" eltunik minden, es megjelenik a kovetkezo oldal. Tok zsir a dolog!

Es ez a neni annal az Augsburg Fortress-nel dolgozik, akiknek a kiarusitasan osszel voltunk. Hozott egy Bibliat a legkisebbeknek, amibe beleszerettem. A fontos tortenetek vannak csak benne, de csodalatos gyermekeknek szant fesmenyekkel. Vicces, aranyos, igenyes es szerintem hasznos is. Igazabol ez is tok zsir.

Aztan holnap befejezem a papirmunkat, legalabbis remelem, be kellene. Aztan itt mar esett ho. Eddig meg nem maradt meg, mert napkozben sut a nap, de tegnap mar kora este fagyott, ami mondjuk meg a marha nagy szelnek is koszonheto volt.

Jah, es ugye vannak ezek a drive-trhu dolgok, ami azert jo,, mert nem kell a McDonald's-nal kiszallni a kocsibol, hogy kajat rendelj. Itt mar lattam ilyen kocsival-athajtos dolgot banknal! Es tegnap egy konkret kis kozerttel talalkoztam! Egy uzletsor egyik reszen volt egy kocsibejaro, ahol chips-t, sort, magazinokat, stb lehetett venni. agyam eldobtam! Pihentek ezek az amcsik. Ez van!

Meg mindig a leghosszabb napom a szerda. Reggel almosan keltem nagyon, mert ejjel probaltam dolgozatot irni, de nem nagyon ment. Az agymenesem elnyomta a gondolataimat. Aztan ora, I-group es muszaj volt egy picit pihennem a delutani oraim elott. Mondjuk ugy, hogy a leheto legjobban sikerult kihasznalni az idot, orakezdes elott egyetlen perccel riadtam fel arra, hogy, bar beallitottam az idot, de az ebreszto funkciot mar nem kapcsoltam be. Szoval kb szo szerint mindenen atgazolva pont beestem az orara. Hat nem volt jo. Aztan az esti oran naaagy meglepetes ert minket. Kellett volna irni egy dolgozatot arrol, hogy mit csinalnank, ha tudnank, hogy Jezus 90 nap mulva visszajon, hogy iteljen eloket es holtakat? Errol beszelgettunk ma es ora vegen kiderult, hogy annyira atragtuk a temat, hogy a professzorok elengedtek a hazit. Nagyon orult az egesz csoport. Kiveve azok, akik megirtak mara. Emiatt azert eleg hulyen ereztem magam. Ok szenvedtek, mi meg rohogtunk...

Aztan elmentunk pizzaert, es ismet sikerult 2 orat vitaznunk a hit lenyeges dolgairol. Es mostmar ebbe is beleszoltam, nem is akarhogy. Izgalmas volt!

Ugy dontottem inkabb bemasolom:

A Schrödinger macskája egy Erwin Schrödinger Nobel-díjas, osztrák fizikus nevéhez fűződő gondolatkísérlet. A tudós ezzel a neves kísérlettel kívánta szemléltetni a mikrovilágban uralkodó törvények hétköznapi szemlélet számára meghökkentő idegenszerűségét, azt, hogy a részecskék egyidejűleg több helyen, különféle állapotokban lehetnek.

A probléma gyökere: a szuperpozíció elve, miszerint;

A kvantummechanikában szuperpozíció elvének nevezzük, amikor egy részecske (vagy hullám) ún. kevert állapotban van, azaz bizonyos tulajdonságait nem tudjuk egyértelműen megállapítani. A részecske addig marad ebben, amíg valamilyen módon meg nem állapítjuk, hogy valójában hol és milyen állapotban van. A probléma ott kezdődik, hogy mérés (megfigyelés) hatására a szuperpozíció összeroppan, és a részecske egyértelműen a lehetséges állapotok egyikébe kerül.

A kísérlet leírása

Teller Ede egy 1996. október 21-én, a Debreceni Akadémiai Bizottság előtt tartott előadásában így írja le a kísérletet Schrödinger szemszögéből:

„Tegyük fel, hogy van egy macskám. Ezt beteszem egy ketrecbe, és a ketrec mellé odateszek egy radioaktív készítményt, amely percenként 50%-os valószínűséggel bocsát ki egy alfa-részecskét. Egy számlálót is odateszek, ami egy percre bekapcsol. Ha ez alatt a perc alatt jön egy alfa-részecske, akkor a számláló megindul, kinyit egy kis ajtót, bejön egy kémiai méreg, amitől a macska meghal. Ha pedig nem jött alfa-részecske ebben a percben, a macska életben marad. Én ezt nem figyelem. A kísérlet végén a macska állapotfüggvénye olyan, hogy a macska egy fél valószínűséggel él, és egy fél valószínűséggel halott. Heisenberg szerint – mondja Schrödinger – ha most hirtelen ránézek a macskára, attól a tekintettől a macska tényleg meghal, vagy a macska tényleg megél. Hát kérem szépen – mondta Schrödinger –, én ebből egy szót sem hiszek. Ez így nem lehet.”

Schrödinger macskája tehát élet és halál kvantummechanikai szuperpozíciójában lebeg, mivel sorsa összefonódott egy potenciálisan macskagyilkos α-részecskéével.

__________________________________________________________________

Kulonosen az utolso mondat tetszett. De hogy mi ebbol a lenyeg? A filozofia! Nem, nem orultem meg (teljesen), de amikor azt mondom, hogy rajovok dolgokra, akkor valami hasonlokra gondolok. Jo, oke, lehet hogy kicsit tulzas kvantumfizikai kiserleti elmeleteket atultetni a filozofia kertjebe, hogy ezzel emberi kapcsolatok mukodeset elemezzem. De a lenyeg a macskaban van. Vagyis a dobozban a macska. Ugye amit ebbol en leszurok, hogy 50% esely van arra, hogy amikor kinyitom a dobozt, akkor az az allat meg el, es ugyanennyi esellyel halott. Mit jelent ez? Azt, hogy a dolgokat korul kell jarni, rakerdezni, megvizsgalni. Aztan vagy talalunk valamit, ami jo, vagy talalunk valamit, ami mar nem jo. Az mindegy, hogy miert. A lenyeg ugyis az, hogy semmi sem tortenik veletlenul.

Egyszer szerelmes voltam (haha...) egy lanyba, akinek ezt nem mondtam el. Egy ev mulva beszelgettunk es kiderult, hogy tetszettem neki, csak nem tudta mit gondolok. Hagytunk megdogleni egy macskat, ami utolag visszanezve nem is biztos, hogy baj. Valoszinu ugysem vettem volna felesegul. Ma ujabb halott kisallat, aztan van min gondolkodni. De jo ez igy. Es lehet, hogy nem is halott, csak alszik, vagy csak meg o maga sem tudja mit akar az elettol. A lenyeg, hogy majd lesz valahogy, a dolgok meg csak tortennek. A tobbi rajtunk (is) mulik.

De aztan neha mar ugy vagyok vele, hogy besokallok es azt mondom: gondoljon mindenki mindenrol amit csak akar. Nem kell nekem filozofia, empiria vagy barmi mely gondolat. Mert miert kell nekem ennyit agyalnom? Miert nem tudok csak ugy siman elni? Volna erre valaszom, amire ujra visszakerdeznek, es ez mehetne igy sokaig. Hat igy telnek napjaim.

A hetvege itt telt a szobamban. Tanultam, vagyis probaltam. Arra jottem ra, hogy az agyam szunet nelkul gondolkozni akar. Aztan vegulis kiolvastam egy konyvet. Annyira nem volt jo. De nyilvan, mostmar ezzel is elobbre vagyok. Pedig par oraja meg ez is remenytelennek tunt. De az elmult ket napban kaptam 1-2 igazan jo gondolatot felfogasrol, nezopontokrol. Igy most uj arckifejezessel tudom szemlelni a korulottem levo vilagot. Mert a jelent, igaz, hogy meg kell elni, de a jovoert eljuk meg, a multbol meritve. Koncentrikus koncentracio:

Pentek, nincs oram. Szerencsere kiderult, hogy az oraim "menetterve" nem az, amit meg ev elejen megkaptunk, igy a heten marha sok papirt meg kell irnom. Mar csak ket het van a sulibol, ergo le kell zarni a dolgokat. Szoval begubozom a szobamba es irok es irok esirok. Este Phil es Shaun elvittek egy plazaba. Hasonlo a hely a multkorihoz, a plaza-faluhoz. De most meg undoritobb: Karacsonyra hivatkozva orultek hazat rendeztek be. Nem fogom reszletesen kifejteni, de el lehet kepzelni a Satan  munkajat, amint nagy eloszeretettel nyul  kapitalizmus mindefele kihasznalhato elemehez. Nagyon sokat beszelgettunk a sracokkal ezekrol, az amerikai dolgokrol, flortrol a mindig mosolygos eladolanyokkal, mu-fenyekrol, a termeszet elrejteserol, a teremtett vilag agyonszennyezeserol. De a vegso konkluzio az volt, hogy azert vagyunk ezen a vilagon, hogy jobba tegyuk. Tudom, nagy szavak, kozhely, unalmas. Nem erdekel, mert kimondhatatlanul jol tud esni, amikor egy 14 eves "lanyka" elmondja, hogy szerinte a modern vilag el akarja forditani az arcunkat az unnepek igazi lenyegerol. Ez az, ami azt orditja nekem: van remeny! Ez az, amit csinalni akarok, valahogy segiteni, ravilagitani arra, hogy az ember szepen-lassan mindent elk*r maga korul - hogy nagy emberektol idezzek. Mert sokan nem latjak ezt... Nah mindegy, tegnap megint vilagmegvalto-megvilagosodasom volt es a 2 sraccal jol kitargyaltuk ezeket, lattuk a felkelo teliholdat, atlattuk a dolgokat, bele lattunk a velejebe. Ez masfajta porges, mint amit otthon eltem. Ez csak kizarolag itt bent zajlik, testen, elmen belul. Ezt eddig ilyen szinten meg nem ismertem. Voltak hatalmas aha-elmenyeim, de ez most szunni nem akaro felismeresek sorozata. Tapasztalni ezt az idegen vilagot, aminek nem is szabadna idegennek lennie, hisz ugyanaz a talaj van a talpunk alatt akar az USA-ban, akar Magyarorszagon, akar Ausztraliaban vagyunk. Ugyanugy emberekkel talalkozok itt is, mint barhol mashol.

Csak az valtozik mostanaban tul sokat, ami bennem van. Sokan tanacsoljak, hogy nem kene agyalnom, de nem tudom nem tenni. Igaz, az itteniek nem ertik, az otthonaikkal nehez ezekrol igy beszelni. Maradok en... vagy nemtudom...

Ez meg most utott epp sziven:

Sam üzenete:
*jajj nemtom meg mi lesz belolem, mire hazamegyek...
Cséfel Marci üzenete:
*mi lenne:D
*Sámuel:D
*kicsit nyitottabb mindenre.
*de ugyanaz aki volt. vaagy nemtudomD:

En mar nem is tudom, hol kezdjem, a mai is olyan hosszu nap volt. Reggel ora, amin olyan almos voltam, hogy vissza kellett fekudnom egy picit aludni. Utana ebedeltem es mentem megint orara. Mi tanitottunk, jol sikerult. Remelem nem magyaraztam nagyon felre nekik, amikor azt tanitottam, hogy a mi nyelvunkben a hit es a hinni szavak kozos gyokerrel rendelkeznek. Ebbol (en) azt kovetkeztettem ki, hogy amit hiszek, az a hitem. Ezekre az angolban 2 kulonbozo szo van (to believe - hinni, faith - hit). Ez nekik erdekessegnek hangzott, es kulon kertek, hogy tanitsam meg nekik azt is magyarul, hogy "Hiszek Jezus Krisztusban". Tok arik voltak! Es ma is megdicserem magam, mert tobbszor is felszolaltam ezen az oran. Marmint az elso 60 percben tanitunk es utana kielemezzuk, megbeszeljuk stb. Es ezen a masodik reszen is aktiv voltam. Ora utan nem nagyon csinaltam semmit. Egy barat, akivel 102 napja nem beszeltem, felhivott skype-on. Jo volt ujra hallani ezt a mindig kedves, es folyton megnyugtatni vagyo hangot. A szo jo ertelmeben! Es felhivta a figyelmemet egy kozos ismerosunk nemregiben megszuletett kislanyanak az uj fenykepeire egy magyar kozossegi portalon. Hat hogy ez a csoppseg mennyire gyonyoru!!! Oda voltam, meg vissza is. Aztan Phil hivott, bevallom, kicsit meglepett. Filmnezest javasolt, de az o gepenek nem jo a hangszoroja, Shaun-enak meg kicsi a kijelzoje, ezert nezzuk nalam. Szoval jottek, es neztuk. Utana meg politikarol, tortenelemrol, haborukrol, kulonbsegekrol, felelmekrol es aggodalmakrol beszelunk, mind az USA-ban, mind Magyarorszagon, mind Europaban es az egesz vilagon. Aztan megmutattam nekik a Magyar Forintot, a nemzeti szinu szemelyigazolvanyt, merthogy ugye benne van a lobogo, es mindekozben azt ereztem, hogy ez aztan a kiralysag! Hallani az o allaspontjukat, megosztani veluk a sajat vilagnezetemet, minderrol tarsalogni... Lehet, hogy csak azert esett ilyen jol, mert reg volt idegenekkel vagy barkivel ilyenfajta mely elmenyem, ami nem igazabol nem is igaz! Mert pl unokatesommal is hatalmasat beszelgettunk eddig mindig. Vagy a masik ok, hogy azert, mert itt vagyok. At kell szelni egy oceant, hogy ezt erezd. Ezt a nemzetkoziseget. Vagyis... hat nem is igazan tudom megfogalmazni. De mikor mindekozben az udvaron megallt mellettunk egy oposszum, nah, az volt a csucs!

Ma ismet nagyon izgatottan ebredtem, mert a hetvegen kaptunk egy levelet a mai Istentisztelet rendjerol, es benne volt az en nevem is, csak nem tudtam pontosan, hogy mit, hol, hogyan es mikor kell majd csinalnom. Az ora vege elott egy kicsivel ki is jottem, megkerestem az illetekeseket, bementunk a sekrestyebe, kaptam egy szep feher, foldog ero albat, meg Jezust, es nekem kellett vezetnem azokat, akikkel bevonultunk az Istentiszteletre. Egy hatalmas femrud tetejen van egy feszulet, azt vittem, mogottem jottek a szinten femrudra erositett hatalmas gyertyakkal ketten, es a tobbiek: lelkeszek, puspok uram es felugyelo uram. Ok ketten iget olvastak, Tamas koszontotte az egyetemet, atadta az eddig itt tanultak udvozletet Magyarorszagrol, en mutattam be oket, csak hogy akcentus nelkul halljak a neveiket. Aztan Urvacsora osztasnal is segitettem. Igazabol marha felemelo erzes volt. Eddigi legjobb spiritualis elmenyem. Mindig is be szerettem volna kerulni a feher-csuhasok koze, csak nem tudtam, hogyan. De most a "fonokeimmel" szolgalhattam egyutt. Utana sokan jottek oda es orultek velem. Ez szinten nagyon jol esett.

Aztan I-group, ma nem volt semmi kulonos. Jah, de! Azt vettem eszre, hogy hihetetlenul hamar visszaalt az agyam az angolra 5 nap magyarkodas utan. Sot, mintha jobban is menne, mint eddig. Ma csak ugy sziporkaztam, imadkoztunk a mellettunk uloert, es egesz jol ment. Ezutan elbucsuztam az "otthoniaktol", mert vittek oket Clevelandbe, en meg nem tudom meg biztosan, hogy utanuk-e tudok menni, es ha igen, hogyan es mikor. De ez meg a jovo zeneje. Debbie elvitt ma a bankba, hogy felvilagositson: a csekkeket, amiket a postaladamba kapok, nem eleg nezegetni, azokat meg kulon, szemelyesen be kell fizetnem a bankban, hogy rakeruljon a szamlmara. Furcsa is volt, a penzem csak fogy es fogy, pedig sorra jonnek a csekkek, aztan tegnap mar csak 35$ volt a szamlamon. De feny derult a turpissagra. En azt hittem, automatikusan megy a tobbihez, de nem. Tanulsag: itt tenyleg MINDEN maskent mukodik. De legalabb mukodik!

Delutan szokasos: 2 ora egymas utan, jol lefarasztott, foleg, mivel a masodikon ismet sikerult kisebb kultur-sokkot kapnom. Ezuttal a homoszexualitasrol es hasonlo ficsi temakrol hallhattunk eloadast, amit este, Bibliaolvasas helyett, folytattunk a sracokkal. De elotte meg elmentunk pizzaert, es elvittek egy naaagyon kiraly kave-shopba, ahol nagyon jo illatok szalltak a levegoben. Egy igazi elmeny volt, mint egy kis szentely. Teljesen lenyugtatott, es a mandulas kave jol felporgetett.

De most, miutan ismet lefarasztottam az agyam az informacio aradattal, amit a fuleimen keresztul ma magamba foglaltam, alig van mar irni, ugyhogy el is teszem magam holnapra, mert igencsak mozgalmas lesz az is!

A szerda mindig nagyon jo. Ez a het kozepe. Es a 100-dik napom az USA-ban!!! Ez durva! = )

Huh, annyi minden volt ma, hogy jobb az elejen kezdenem. A reggeli ora es az azt koveto ahitat a szokasos. Utana befejeztem a szobam kitakaritasat, porszivoztam, elmosogattam, levittem a szemetet. Persze, pont akkor, amikor mindenki jott vissza orarol. Kicsit hulyen nezhettem ki par teli szemeteszsakkal meg joooo sok ures sorosuveggel.  Beszeltem Debbie-vel a penzugyeimmel kapcsolatban, rajottunk, mi volt a hiba. Kaptam a csekkeket a postaladamba, csak azt nem tudtam, hogy nekem azt be is kell vinnem a bankba, hogy hozzairjak az osszeget a szamlamhoz. Ergo az elveszett kb 1000$ itt van a polcomon. Eleg komoly... Csoppet gazdag leszek holnaptol... Aztan delben talalkoztunk a kiscsoporttal, akikkel csutortokon tanitani fogunk. Nem nagyon tudtam tul sokat hozzatenni a kozos munkahoz, de amikor mondtam vegre valamit, azt nagyon ertekeltek a tobbiek! Tobbek kozott Jezus Krisztus Szupersztar is lesz az en javaslatomra. Ez a megbeszeles el is huzodott a kovetkezo oramig, ami atom jo volt. Jatszottunk egy jatekot, ami igazabol az Activity rajzolos resze volt. Harom csoport volt, de sorra kitalaltam a dolgokat. Csak ugy sziporkaztam! Aztan, a lany, aki vezette a jatekot, a vegen mondta, hogy "es a gyoztes nem mas, mint .... Samuel!" Volt nagy nevetes meg elismeres, en meg tok jol ereztem magam.

Az elso hitagazatrol volt szo (Hiszek egy Istenben, mindenhato Atyaban, mennynek es foldnek teremtojeben), ezt jartuk korbe ezen az oran. A vegen volt egy resz, amikor ki lehetett menni a tablahoz es felirni, melyik teremtett dologert vagyunk halasak. Azt irtam "YOU", mert, bar a teremtett vilag atom kiraly, de mit er az egesz, ha nem tudod megosztani senkivel? Amugy se jo az embernek egyedul lennie. Szoval halas vagyok mindenkiert, aki nem en vagyok!

Ora utan mar tok izgatott voltam. Az I-group vezetommel mentunk ki Fabiny puspok ur es Prohle felugyelo ur ele a repterre (hu, de hivatalosan hangzik). Aztan ettunk egy jo kis vacsorat itt szemben, a Bexley's Monk nevu szinvonalas etteremben. Elo zene volt, kis zenekarral, nagyon hangulatos volt. Erdekes dolgokrol beszelgettek a "felnottek", jo volt hallgatni oket, tanulni toluk. Utana atmentunk a szallasukra, majd Tamassal beszelgettunk par sor mellett, amire meghivtam. Najo, ez igy nem hangzik jol. Atvittem neki a hutomben talalhato erdekes sorokbol es megosztottam vele. Nagyon jot beszelgettunk. O nem csak a puspokom, ugy erzem, hanem az egyik legjobb fonokom, es igaz, hogy a szuleim baratja volt gyerekkent, de mintha en is hasonlo barati viszonyt velnek felfedezni. Nem tudom mashogy megfogalmazni, a lenyeg, hogy vele sokmindenrol tudok beszelgetni.

Hozott egy csomagot otthonrol, anyu kuldott par eletmento dolgot: a salamat, Sport Szeletet, kepeslapot, amit az egesz pilisi ifi alairt es egy levelet az ifitol. Igaz, ez utobbit meg nem volt batorsagom elolvasni, tekintve, hogy mar a kepeslapnal elkezdtek gyulni a konnyeim, de miutan ezt leirom, el fogom olvasni.

Ittletem egyik legjobb, legizgalmasabb napja volt a mai. Nagyon el vagyok faradva, holnap szinten sok dolgom lesz, ugyhogy elteszem magam a jovonek.

Ma viszonylag kipihenve keltem fel reggel, pedig abszolut nem pihentem annyit, amennyit szoktam. De nem volt szuksegem kavera az eletben maradashoz. Ora utan ahitat, majd visszajottem a szobamba es neki alltam rendet rakni. Mar majdnem kesz is vagyok. Na, nem azert, mert olyan durva lett volna a helyzet, hanem mert kozben sok mast is csinaltam. Najo, azert is ... De hajat is mostam, meg beszelgettem sokmindenkivel a gepen. Szoval ki kell takaritanom a szobat, mert holnap jon puspok ur es a felugyelo ur meglatogatni, tobbek kozott engem is. Kivancsiak erre a helyre, ahova a teologusaikat kuldik minden evben osztondijra. Plusz Chicago, Toledo, Cleveland is varja oket. Holnap ertuk megyunk a repterre, aztan vacsora, masnap Istentisztelet itt, es utana oket elviszik. En most egyelore maradok, mert csutortokon megint tanitunk a kis csoportommal a Konfirmacio oktatas ora kereten belul. Szoval arrol nem akarok lemaradni, sok ember munkajaba ronditanek bele. Ugyis ki akarom mar probalni a Greyhound-ot. Uhm, ez a helyi VOLAN, csak, ahogy hallottam, szinvonalasabb. Szoval ismet suru hetem lesz, es mostantol kb karacsonyig nincs megallas, mert az orainknak is par heten belul vege, szoval zarodolgozatok ezrei varnak. De nem is baj. Szemelyes, lelki eletem amugy is eleg instabil, igen, sajnos meg mindig. Igy legalabb el vagyok foglalva.

Ma kerdeztek, hogy nem volt-e nagyon rossz igy 5 nap magyar kozeg utan visszavaltani amerikaira. Erdekes modon, hihetetlenul simulekony volt a dolog. Csak belegondoltam, hogy ha megint Clevelandbe megyek, aztan megint visszajovok, es ez mar a harmadik odautazasom, az igencsak beleszol az eletembe. Ugyertem, nemsokara karacsony, es januarban eleg kaosz lesz itt. ossze-vissza lesznek itt a nepek, sokmindenkivel talan nem is fogok tudni talalkozni. Ez az egesz azt eredmenyezni, hogy igazabol "rend" most meg jo sokaig nem fog beallni az itteni eletemben. Mire vegre kezdene kialakulni valami, jon egy extrem dolog, egy meghivas, egy Rock'n'Roll muzeum vagy a fonokom otthonrol, amik mind fantasztikus esemenyek, nem is errol van szo. Hanem, hogy ugy erzem, mindig mindent ujra, elorol kell kezdenem. Vagy lehet, hogy megint csak a honvagy, a "hazaakarokmenni" beszel belolem.

Azt remelem, sokminden mas mellett, hogy holnap, vagy a heten kapok Tamastol valami biztatot, Tole mindig tanulok valami jot. Halas lehetek, mert csupa jo fonok vesz korul.

Nah ilyen sem volt meg, az idei Adventet katolikus misevel es Aldozassal kezdtem, ahogy ok nevezik az Urvacsorat. A pap nagyon jo dolgokat mondott, tetszett a predikacioja. Azon kivul, hogy imadkoztunk az elmult evunkert es az elottunkalloert sok mas, praktikus dologra is kitert. Osszegezte a kongresszus fobb pontjait, de tul faradt vagyok, hogy mindenre kiterjek. Es igen, az Urvacsora. Kicsit pokhendien ugy voltam/vagyok vele, hogy "csakazert" is magamhoz veszem igy ezt a szentseget. Egyreszt mert szuksegem van ra, masreszt meg, mert ugyanazt az Isten tiszteljuk es ugyanazt a Krisztust hirdetjuk. Csak egy kicsit maskepp. Mellesleg a pap felajanlotta a 2 szin alatti aldozast, igy volt szerencsem inni egy korty Tokaji Aszut, mert allitom, hogy az volt! Ennyit errol.

Aztan ki kellett csekkolnunk delig, majd unokatesom par ismerosevel, akik kozul 2 sraccal egy szobaban laktam, elmentunk ebedelni Cleveland olaszok lakta reszebe. Jo kis tarsasag, ok Buffalobol, New Yorkbol es Washington DC-bol jottek, mindegyikuk mast tanul, dolgozik. Tobbseguk karacsonyra mar haza is meg, bevallom, kicsit irigykedtem, mert eszembe jutott, hogyha az egyre sotetedo Finnorszagot valasztottam volna, akkor kb 2 es fel het mulva indulna a gepem Helsinkibol. Aztan lehet hogy nagyon nehez elviselni ezt a merhetetlen honvagyat, de mivel 9 honapra keszultem, erzem, hogy meg nem lenne itt az ideje hazamennem. Nagyon sok minden all meg elottem, sokmindent latnom kell, tapasztalnom, atelnem. Hogy aztan majd ...

Ebed utan elbucsuztam ujdonsult ismeroseimrol, visszamentunk Veronikahoz, volt egy kis relax, magyarul jol bezuhantunk Alom-foldre, aztan elvitt a sracek hazahoz, akik hazahoztak. Szakad az eso, vegre huvos van mar idonkent. Beszelgettunk egesz uton, csak mar eleg faradt voltam es tul sok minden kavargott a fejemben. Eleg tomeny volt ez az elmult par nap: thanksgiving a vacsoraval, black friday az orult vasarlassal, kongresszus mindenfele magyarral, visszautazas az "ujra tanulni kell ezerrel" szellemeben.

Es ugye ma uj ev kezdodott. Fogadalmat nem teszek, azokhoz sose tartom magam tul sokaig. Mindig csak megprobalom megtartani oket, aztan ideig-oraig sikerul is. De egyszer , amikor a "gyengesegemrol" beszeltem, arrol, hogy sokszor esek konnyen kisertesbe, valaktol kemenyen megkaptam, amire szerintem nem is gondolt, hogy ekkorat fog utni, hogy "amin te tulmentel kiskorodban ... egy szoval se mondhatod, hogy ehhez vagy ahhoz gyenge vagy"

Szoval ennek a mondatnak a visszhangjaval a fejemben fogok reggel felkelni, orara menni, tanulni, takaritani puspok urunk erkezesere es valahogy megkuzdeni a honvagyammal. Felreertes ne essek, marha jol erzem magam, meg mindig, hisz az elmult par napom abszolut luxusban telt. Sot, ma elgondolkoztam azon is, hogy tulajdonkeppen en a gazdasagi vilagvalsagot Amerikaban, dozsolessel uszom eppen meg. Nem is panaszkodok, csak ahogy irtam, a toldozott-foltozott szivem nagyobbik resze sajnos nem az en tulajdonomban van. Ebbe meg ertsen mindenki azt, amit csak szeretne!

Igazabol mar tegnap delutan elkezdodott, de a lenyeg ma volt. Programok, eloadasok egesz nap, majd este egy pazar vacsoraval egybekotott bal. Hallottam ma Trianonrol, otthoni politikarol, multrol, tervekrol. A legjobb egy, mar Pesten elo amerikai ficko volt, aki kb 20 evig elt Erdelyben. Fotografus es gyonyoru kepeket csinal. Nagyon jo a humora es kozvetlen. Majd ha hazamegyek, megkeresem. Sokat gondolkoztam ma. Az itteni idosebb korosztaly szereti felemlegetni a multban ert serelmeinket. Teljesen igazuk van abban, hogy emlekeznunk kell halottainkra, akar szo szerint, akar atvitt ertelemben. De az a helyzet, hogy se Mohacsot, se a tatarjarast, se a kommunizmust nem lehet visszacsinalni. Azzal a helyzettel kellene valamit kezdenunk, amiben most eppen vagyunk. Es tudom, hogy nehez, mert gazdasagi valsag van, meg sz*r a kormany, meg h1n1, meg raadasul meg hideg is van igy november vegen es a szomszed kutyaja is megint lepisilte a villanyoszlopot... borzaszto... De a vilagszemleletunk es a hozzaallasunk a dolgokhoz meg mindig bennunk kezdodik. Hogy itt bent mit es hogyan gonolunk, erxunk - es most a mellkasom utogetem az oklommel. Es ma arra jottem ra, hogy valoszinuleg ezert nem tudom magam teljesen felhotlenul boldognak erezni magam. Megfogadtam, hogy ezentul nem lesz "csak", nem lesz panaszkodas, mert nem lehet, nincs ra okom! Elhoztak kocsival, kaptam szallas a Hiltonban, szmokingban vacsoraztam, zenevel a hatterben, politikusokkal, nagy emberekkel raztam kezet, magyarul beszelhetek 7000 km-re az otthonomtol, tegnap meg szorakozni is elmentunk, mar a soreiket is kezdem megkedvelni. Uj emberekkel ismerkedek meg, kapcsolatokat epitek, tapasztalatokat szerzek, baratokat, elmenyeket, amiket otthon, ilyen mertekben nem tudnek. Megsem tudom elengedni Magyarorszagot, az ottani eletemet, az ottani csaladomat, az ottani barataimat, az ottani szeretteimet, az otthoni emlekeimet. Ha oszinte akarok lenni, kegyetlenul hianyzik mindenki es minden, amit magam mogott hagytam 2009. augusztus 24-en kora reggel. Tetszenek a setak a felhokarcolok kozott, latni a tenger meretu Erie tavat, utazni orakat autopalyak rovid szakaszain, 11 emelet magasbol 'lenezni' a folem magasodo varosra, de ... ugy megosztanam az(ok)-al, aki(ke)t szeretek ... Enelkul, mintha semmit nem erne ... Es itt most nem a szellemi fejlodesemre es a jovore vonatkozo praktikus dolgokra gondolok, hanem egyedul es onzo modon a lelki bekemre, egyensulyomra. Mert az otthon is ott belul kezdodik, ott belul van. De az az "ott belul" nekem Magyarorszagon maradt. Sajnalom.

Ma ismet sokat tanulhattam, vilagrol, magyarsagrol, magamrol.

Igen, igy hivjak a halaadas napi utani penteket. Azert, mert az uzletek gazdasagi indexeiben a piros a vesztesegi, a fekete pedig a nyeresegi index szine, mar ahogy ertettem. Es aki ugyes, az ma atmegy feketebe. Ezt ugy erik el, hogy iszonyatos learazasokat csinalnak, es aki durvan szereti, azoknak 1-2 bolt reggel 4kor nyit ki. Mi ugy dontottunk, hogy durvan szeretjuk. Fel is keltunk iszonyat koran, tok soteteben, tok hidegben, kocsiba ultunk es megceloztunk egy ilyen uzletet. Erdekes modon sok mas ember is durvan szerette ... nagyon sok ember. Konkretan egy atom hosszu kigyozo sor allt azelott az uzlet elott, amibe mentunk, ajto kinyit, tomeg becsodul es nehanyan verszemet kapva rohannak az akcios cuccok utan. De komolyan, nagyon kemeny volt, szabalyosan meghokkentem. Aztan elkezdtem korbejarni es az volt a baj, hogy minden korben megtetszett valami. Eloszor egy teli bakancsot talaltam, aztan egy marha jo pulcsit, meg meg egy marha jo pulcsit, meg nadragod, meg meg nadragot, meg nyakkendot, meg karacsonyi ajandekot tesomnak, amit igaz, hogy majusban kap meg, de jobb kesobb, mint soha. Vegul 130$-t fizettem, kaptam egy 20$-os kupont, amit majd meg levasarolhatok, es a szamla vegere odabiggyesztettek, hogy igazabol 155$-t sporoltam. Az eleg sok penz. Utana a masik boltban talaltam meg 2 jo pulcsit nevetseges aron, szoval ma nagyon jo voltam. Kozben elkezdett szakadni a ho. Sajnos nem maradt meg, de jol nezett ki. Utana hazamentunk, aludtunk egy picit, ittunk meg egy kavet es ujra elkezdtuk a napot. Osszepakoltunk, kaptam egy inget a lelkesztol, mert termeszetesen amilyen hulye vagyok, azt meg Columbusban hagytam a szobamban. Na a lenyeg, hogy elidultunk a Hilton Szallodaba. Mert itt kerult megrendezesre az a magyar kongresszus, amire szinten meghivtak. Korabban erkeztunk, mint Veronika baratai, de kaptunk egy 11-dik emeleti szobat, ahonnan nagyon allat a kilatas a belvarosra. Hulyultunk, fenykepeket csinaltunk, aztan kultur-tokba bujtunk (oltony) es lementunk a magyarokhoz. Volt nehany erdekes ember, nem reszleteznem, nem publikus. A lenyeg, hogy alaposan elgondolkoztam a kulturak kozti kulonbsegekrol. Aztan elkezdodott a program, ahol egy szekely neni  perverz nepi torteneteket meselt regies nyelvezettel aztan egy enekes eloadta a Hazam, hazam-at, utana szunet volt es kint maradtunk beszelgetni a fiatalokkal. Ezek utan pedig a sok fiatal nepseg nekiindult a clevelandi ejszakanak. Eleg vegyes tarsasag, mindenfele emberke, magyar-amerika es ezek kulonfele kombinacioi. Eloszor egy hangulatos helyre ultunk be, ahol tancolni nem lehetett bar, de a zene nagyon hangos volt. Utana atmentunk egy igazi tancos helyre. Konkretan egy disco volt 2 teremmel, de nagyon modern es nagyon allat. Marha jol ereztem magam, de a tobbiek is. Sikerult vegre letancolnom a labam, de nekik is. Erdekes, hogy egyik helyen sem lehetett bent dohanyozni, es miutan rakerdeztem, megtudtam, hogy semelyik ilyen helyen nem lehet. Legalabb nem ugy jottunk haza, hogy buzolgunk a tomeny fustszagtol. Most hajnal 3 ora, nemreg ertunk haza, a ket srac, akikkel egy szobaban vagyok mar bevagtak a szunyat, en se akarom sokaig huzni ebren, tekintve, hogy eleg tomeny napom volt. Nem csak az elmenyek sokasaga, a mozgalmas program, hanem a fejemben zajlo paradigmavaltasok, eletfelfogas-csere es a sok egyeb szemelyes gondolat is kokemenyen lefarasztott. Es most bevagom magam egy hatalmas franciaagy kozepere a Hiltonban! Fekete pentek? Hiaba tunik sejtelmesnek, balsojnak (az is), megis eletem egyik legjobb napja volt!

Reggel jol kialudtuk magunkat, aztan volt nemi elinteznivalonk: fel kellett hivni Zsuzsat, hogy hanyra es hova menjunk, fel kellett hivni a sracot, aki tegnap elhozott, hogy hanyra es hova menjunk. Utobbit azert, mert mint irtam, kisebb-nagyobb benazasaimnak koszonhetoen tegnap bent hagytam a kocsijaban a kolcsonkapott oltonyt. De rendes volt, nagynehzen oda is talaltunk, felajanlotta, hogy vasarnap majd haza is visz. Utana volt nemi dolgunk templomban is. Fel kellett allitani egy negy reszbol allo karacsonyfat es ki kellett cserelni az oltarteritot. A fa allitas erdekesen zajlott, mert eloszor meg kellett keresni az osszes reszet, utana egybe kellett szerkeszteni. Ezzek csak annyi problema volt, hogy marha nehez azt a sok femet meg muanyagot ugy mozgatni, hogy 2 par centi atmerejo csovet egybe kell dugnod, mikozben egy egesz fenyoerdo szurja az arcod, a karod es fesuli a tok kocos hajad. De gyoztunk! Olyan nagy a fa, hogy a csillag mar nem is fert a tetejere a plafontol. (Ez az alagsori teremben van. Aztan feldiszitetteuk a templom belso teret is, tettunk uj gyertyakat az adventi koszoruba es elindultunk Zsuzsahoz. O az AMEK penztarosa (itt elo evangelikus magyarok) es par napja meghivott halaadas napi vacsorara minket, mert, ahogy mondta, szeretne torodni az osztondijasokkal. Erdekes volt, hogy mentunk autopalyan vagy fel orat, plusz meg kis utakon, es tulajdonkeppen meg mindig Clevelandben voltunk.

Nem pulyka volt vacsira, hanem kacsa, rizs, gombaval meg majjal, meg valami nagyon finom koret, utana toltottkaposzta, es mezes-dios-fuge vagy datolyas vagy nemtommilyen sult alma es aztan csokis, szinten exotikus magvakkal ellatott pite. Mert ez az unnep a zabalasrol szol. Igazabol mindegyik amerikai unnep az etkezes kore csoportosul, hogy a csaladtagok osszegyulnek es nagyokat esznek, de az ev ezen napjan kulonosen is tulzasba viszik. Nagyon jot beszelgettunk Zsuzsaval es a lanyaval, aztan 9 korul elbucsuztunk es eljottunk. Mert holnap jon a halaadas nap folytatasa. Nem lovom le a poent, de fel4kor kelunk. (Igen, akarhanyszor olvasod vissza, az fel4 marad).

Aztan ha mar adva van egy ilyen nap, erdemes elgondolkozni, hogy van-e miert halat adni, es ha igen, mi(k) ez(ek)?!... Elarulom, reszemrol van, nagyon sok minden!

Ma nem volt tanitas. Szunetet kaptunk, halat is adtam a halaadasert! Ez itt ilyen nagy unnep, amit szeretnek a nepek, de majd ha latom, hogy is megy ez holnap, leirom. Reggel raerosen felkeltem, kb delben, beraktam mosni az egesz agynemumet, tekintve, hogy ugy sem leszek itthon par napig, csak megszarad vasarnapig. Hajat mostam az uj samponommal es az uj hajbalzsamommal, ami marha nagy es marha nehez es a multkor raesett a labujjamra zuhanyzas kozben. Szerencsere senki nem ertheti, amikor ilyenkor hangosan kiabalni kezdek, olyanokat, hogy a "jo edes kinkeserves nyavalya vigyen el a tulvilagra te szerencsetlen, alavalo hasznavehetetlen suttyo ... " - a magyar nyelv szepsegei, hehe. Aztan egy kicsit megigazitottam a mar tobb, mint egy honapja novo borostamat, hogy kisebb legyen a hasonlosagom az osemberhez. Pakolgattam es vartam, hogy a srac, aki felajanlotta, hogy elvisz, jelentkezzen. Aztan vegul elindultunk. Jo nagy dugo volt, a GPS szerint az atlagsebessegunk 45 mph volt, a megengedett 70 helyett, ebbol is latszik, hogy az ut elejen mennyire lassan mentunk. Mondjuk sikeresen vegigaludtam a felet hatul, mig a srac az anyukajaval kellemesen eltarsalgott, aztan mikor megerkeztunk olyan ugyes voltam, hogy az oltonyt, amit hatra akasztottunk, es raadasul nem is az enyem, ottfelejtettem. Szoval azt meg holnap vissza kell vadasznom.

De voltam ma enekkaron, magyaron! Es meg gitaroztam is, mert egy ifis eneket tanultak, es en (probaltam) megtanitani, aztan amikor majd jovo heten puspok urunk es orszagos felugyelonk latogatasat teszik az USA-ban, valoszinuleg ujra itt tudok majd lenni, bar ez meg egyelore kerdeses. De ha jovok, akkor meg vagyok hivva a korusba is!

Elalvas elott pedig ismet egy hasznos, hosszu es tema-dus beszelgetes egy-ket sor mellett.  Ezuttal kaptam par 1000W-os halogen izzo - jellegu megvilagosodast az agyamba bele onmagam meghasonlulasaval, megvalositasaval es a megfelelesi kenyszereimmel kapcsolatban. Talan elobb onmagamra kellene ralelnem, utana gondolkozni csak azon, hogy ki akarok, kinek kellene lennem. Nem mar azon parazni, hogy "jajj x es y mit fog szolni ha ...". Szoval ismet megfogadom, amit mar megfogadtam: eljen a dudeizmus!!! (Hey dude! Take it easy! - He haver! Csak lazan!)

Miert erzem ugy, hogy ez volt eletem egyik leghosszabb napja? Talan mert ma unnepeltem a 3dik honapot? Igen, ma harom honapja, hogy elidultam kishazambol. Vagy mert annyi minden tortent ma? Vagy csak mert kifaradtam bele? Vagy esetleg mert szembesultem onnon gyengesegemmel? Tudniillik ma az esett le, hogy eddig joforman minden a s***em ala volt tolva, am most az elet osszes apro reszleteert meg kell kuzdenem. Ami tulajdonkeppen elonyomre szolgal, csak, ahogy ezt eddig is mondottam volt "benne lenni nehez". Holnap ugyais ismet csak Clevelandbe megyek. 3 napos magyar kongresszus lesz, szallast kellett keritenem, amiben naaaagy segitseget kaptam, kellett keresnem valakit, aki elvisz - ez is sikerult, es egy oltonyhoz hozza kellett jutnom, ami igencsak sikeresen zarult. Aztan oraim voltak ma, megtartottam reggel a kis ebreszto-elcsendesulos jellegu prezentaciomat, ami szinten jol sikerult. Ezuttal nem biztam a veletlenre: bekapcsoltam a szobamban a laptopot es ugy vittem at, kezben. Tetszett nekik, volt, aki szemelyesen is megkoszonte, hogy megmutattam nekik nemzeti himnuszunkat. Aztan boltban is voltam es ismet talalkoztam a kedves penztaroskislannyal, aki ismet messzirol kiabalt, hogy "Szia magyar srac!!!" en meg csak vigyorogtam ossze-vissza. Meg aggodtam is ma baratert, hianyzott sok masik (is). Aztan keso este Phil elhivott pizzaert, miutan mar vacsiztam, de azert elmentem veluk. Columbus egy atom jo reszebe mentunk, ami tele van szorakozohelyekkel, barokkal, kocsmakkal, reszeg fiatalokkal haha. Vegul egy igen erdekes pizzeriaba mentunk, aminek az egyik fele egy rock-kocsma volt, tele erdekes, de jofej arccal. Es aztan hazajottunk, sorozni-borozni-filmet nezni, most meg tok hulla vagyok. Holnap utazok, gepet viszek, remelem jeletkezni is tudok majd. Most lesz halaadas unnepe, holnap, ez itt tok fontos dolog, szoval majd holnap le is irom mi mindenert adok halat.

Reggel fekeltem szepen, letusoltam, reggeliztem, megmelegitettem a kavemat es kozben felsejlett bennem egy gondolat, miszerint, mintha ma nem is lenne oram. Es valoban, atmentem, nem is kestem volna el, de a terem ures volt. Annyira megorultem ennek, hogy azon nyomban visszafekudtem aludni. Jo kis relax volt, kellett ez a kis pihenes, nem mintha a hetvegem olyan kemeny lett volna. De e hetemnek a vege izgalmasnak tunik. Halaadas, lehet, hogy varoson kivul. Majd kiderul tudok-e rendesen szervezkedni.

Phil tegnap elhivott a gyulekezetebe. Le is mentem 9re az udvarra, de nem volt ott. Ilyenkor mindig azt hiszem, hogy megint hulye voltam es felreertettem valamit, mert vagy 10 percet vartam mire szegeny, kirohant a szobajabol, hogy valamit elallitott az ebresztojen. De csodalatos napsutesben elindultunk valahova jo messzire. Igazabol az meg mindig Columbus volt, de mar nagyon a szele. Egy olyan helyre mentunk, ahova a "suburban" lakoi jonnek. Ez tulajdonkeppen a marha nagy kiterjedesu kulvaros. A lenye, hogy rengeteg ember tartozik ide. A mai delelotton 5 Istentisztelet volt, 2 helyen. Az egyik terem egy szinhaz elrendezesu hatalmas hely, ahol "hagyomanyos" liturgia volt. Kis zenekar elol, enekek kivetitve, a lelkesz kivulrol "olvasta fel" az Igehirdetesi alapiget, majd papir nelkul predikalt, mikozben a kivetitokon a tema fontos pontjai megjelentek, amiket o nyomkodott kicsi taviranyitoval a kezebol. Kicsit modern volt, nem csak technikailag, hanem ugy amugy mindenhogy. Aztan atmentunk a masik It-re is, ami egy "atalakitott" tornaterem volt. A szonyegre voltak felvestve a kosarpalya vonalai, a palankok fel voltak huzva a plafonra es kozepen volt egy kis szinpad, a terem meg tele szekekkel. Ezen az alkalmon szinte csak enekles volt. Sok gitar, dob, dicsoito enekek. Szinten kivetito, szinten felallva enekeltunk, a predikacio szinten laza volt, ugyanugy kivetitve a lenyeg a fejunk fele. Aztan meg a piciket is kivhivtak, hogy csorgokon, meg triangulumon meg mindenfele pici ritmushangszeren csorompoljenek. Zeneileg iszonyatosan kaotikus volt az teny. De aaaannyira arik voltak, hogy muszaj volt mosolyogni! Utana besegitettunk elpakolni a szekeket, majd kifele menet meg karitativ modon a karacsonyra szant ajandekokat is felpakoltuk egy kisteherautora. Mint otthon, a Baptista Szeretetszolgalat Ciposdoboz akcioja, itt is hasonlokeppen gyujtenek mindenfele dolgokat raszoruloknak karacsonyra. Elhozzak vasarnap, utana rogton dobozokba teszik es fel a kamionra. Az egesz flottul, perfekt modon megszerkesztve, gyorsan zajlik. Tudom, sokkal jobban elnek mint mi, de azert lenne mit tanulni! (Ez most veletlenul se a baptik ellen szolt, sot! Remelem iden is sok doboz osszegyulik majd, Hajra!!!)

Aztan megtudtam azt is, hogy 7 lelkeszuk van, ebbol 3-al sikerult is beszelni. Aztan az egyik oramra a gyakorlati helyet is lezsiroztuk. Konfi oktatasra kell majd csinalni egy projektet, ami egyelore meg nem teljesen tiszta elottem, de Phil segitett! Egy harom szintes epuletuk van, es rengetegen voltak. Lattam a teli parkolot, es lattam az ureset. Tobb szazan tartoznak ide. Egesz napos gyerekfoglalkoztatojuk van, osztalytermeik es sorolhatnam. Ezerrel porog az elet.

Delutan egy kedves barat tok varatlanul elkerte a szamomat (Facebook chaten...), mert nem ertett egy-ket dolgot az itt olvasottakbol, es szeretett volna ezekrol beszelgetni velem, mint "ferfi a ferfivel". Tok jol esett, hogy csak igy felhivott. Beszeltunk is majdnem egy orat, eszmet csereltunk tapasztalatainkrol es megbeszeltuk, hogy hatalmasat fogunk sorozni kicsit tobb, mint fel ev mulva. Szoval igazabol ma is jo napom volt! 

Holnap uj het kezdodik. Raadasul nem is akarmilyen!

Tettem egy fel-igeretet, hogy ha lehet, minden nap irok. De ma abszolut nem tortent semmi emlitesre melto. Aludtam sokaig, itt voltam a szobamban, kuszkodtem a konyvekkel meg a tavolsaggal. Es sooook jo zenet meghallgattam. Meg gondolkodtam sokat az itt-letem ertelmerol. Ennyi tortent ma. Nem sok, de a fejemben annal tobb!

Igaz, hulye, zavaros es erdekes kepekkel teli almokkal, de vegre alhattam, ameddig csak akartam! Kb delig sikerult, aztan nem is nagyon volt kedvem semmihez ma. ettem, gepeztem es olyan 6 korul kopogtak. Phil volt, hogy van-e kedvem veluk vacsizni az egyikuk szobajaban. Wow, tok jol esett. Ez a srac mindig hiv, keres, erdeklodik, tok jol esik. Szoval felmentunk es spagettit ettunk, meg beszelgettunk. Utana spontan mod kocsibaultunk es megint keso esti konyvesbolt latogatasra indultunk. Volt szemben egy olcso-cipo bolt is es miutan mar korbeneztem a konyvek kozott, arra gondolva, hogy nem szabad elfelejtenem azt, hogy innen egyszer hazamegyek es nem kellene osszevasarlnom mindent, ami csak megtetszik, atneztem a cipokhoz. Eloszor csak az volt fura, hogy a cipomeretek kozott majdnem elvesztem. De megse, mert ugyes vagyok es utana jartam. Pontosabban megneztem a sajatomon, amirol mar felig lekopott, de a lenyeg latszott. Aztan megneztem 1-2 bakancsot, fel is probaltam, de mindegyiknek az volt az erzesem, hogy "ez tokre nem en vagyok". Aztan talaltam egy egesz jo acelbeteteset. Na, nem az angol fajtat, amibol van otthon 2 par, hanem a munkas-bakancs felet, amin nem is latszik, hogy acelbetkos. De valami 60$ volt es ott is hagytam. Piros tornacipobol meg csak csonak meretu volt. Aztan ahogy ott teblaboltam a cipok kozott, amik marhara nem tetszettek, arra gondoltam, hogy bakker, kellene nekem teli cipo. De ez mind undorito. Es akkor leesett, hogy nekem ehhez most tokre nincs kedvem. "Uj eletet kezdeni", hogy aztan ezt is itthagyjam. Az egesz olyan nyomorult volt. Aztan, hogy lenyugtassam magam, odamentem a letezo legkisebb cipokhoz, amit picibabaknak gyartottak. Az elado csaj akkor kerdezte meg, hogy segithet-e. Megkoszontem es mondtam, hogy koszi, csak nezelodok. Aztan felnevettem, mert kb kulcstartonak tuntek azok a pici cipok. Erre ramnezett a lany csodalkozva, en meg csak annyit mondtam, hogy "annyira kis cukik". Es akkor mar o is mosolygott.

Kozkivanatra ezuttal en is szerepelek a kepeken = )

picasaweb.google.hu/sx34ce/Amerika5Cleveland#  <-- uj kepek, akar csak egyetlen kattintassal!!! =D

Szerda, a leghosszabb napom. Ugyertem, persze, minden nap 23 ora, 59 perc, 40 masodperc es 24 ora, 20 masodperc kozott mozog, az ev kulonbozo reszetol fuggoen. Csakhat reggel ora, aztan IT, majd I-group, ebed utan a 2 db 2 oras blokkom van, este pedig Bibliaolvasas a tobbiekkel. A szunetkben pedig egy kis relax, beszelgetes az itteniekkel, kapcsolatfenntartas az otthoniakkal. Szoval igazan sok(k) hatas er szerdankent. Probaltam ma aludni, ebren maradni, jelen lenni, megfelelni, szeretni, figyelni, magam lenni, gondolkozni . . . nem igazan sikerult egyik sem. Neha ugy erzem, sok ez nekem. Pedig szeretnek itt. Este lementunk a pincebe es csak zeneltunk, osszesen 3an 4en voltunk es 2en gitaroztunk. Mindenfele jo notakat. Meg Pearl Jam-et is. Igazan jol ereztem magam. Masodik alkalommal gitaroztam emberek elott es nagyon jol esett. Csak az a "baj" ezzel, hogy a zene olyan nemzetkozi. Es ha gitarozok, hajlamos vagyok megfeledkezni magamrol es a kulvilagrol. Amikor epp nem tudtam, hogy a kotta melyik reszen vagyunk, teljesen termeszetesen mondtam a mellettem ulo Roger-nek magyarul, hogy nemtudom hol jarunk. Es o mutatta. Na ez a nemmindegy. Furan erzem magam, ha magyarul szolalok meg, mert tudom, hogy egy szavamat se ertik. De igazabol megis. Es ez a nagyszeru. Aztan borozgatni kezdtunk, es ismet megnyilt elottem a vilag. Kozben nem, de utana, az udvaron mar tudtam beszelni ugy magamrol, hogy valoban azt mondtam el, amit akartam. Otthon onmagam kifejezesevel sosem volt semmi problemam. Itt kinlodassal teli utat kell vegigjarnom neha, hogy elmondjak 1-2 ertelmes gondolatot. De ismet csak szeretere talaltam bennuk. Neztem oket, hallgattam, ahogy vitatkoznak Jezus tanitasarol, aztan orultem, amikor beszelgettek velem es probaltak segiteni a problemaimon. "Az emberek itt is emberek" - ahogy ezt a szinhazban multkor megallapitottam, most hozzateszem: "a keresztyen is mindenhol Jezus kovetoje". Es azt hiszem, ebbol kifolyolag en is mindenhol az maradok, aki vagyok. Persze, kisebb-nagyobb valtozasok tortennek, de a lenyemet nem hazudtolhatom meg, nem hasonulhatok meg onmagammal. Ezt valoszinuleg most csak en ertem, latom at teljes mertekben, de jol is van ez igy. Tul faradt es osszezavarodott vagyok, hogy reszletesebben es erthetobben elmagyarazzam. A lenyeg, hogy uton vagyok, hosszu uton, az eletem utjan. Utba is veszem gyorsan az agyamat (ekezettel vagy anelkul).

Ma volt az az ora, amin tanitottunk a csoportommal. Hat izgi volt, de szerencsere visszakaptam a gitart, amit Laura visszakert a hetvegere. Raadasul uj hurokkal. A terv az volt, hogy ora elott en bent gitarozok, rambiztak mit, ok pedig mindenkit udvozoltek, aki az orara jott. A masodik parancsolat volt a temank, Ne vedd hiaba Isten nevet, ezert fontos hangsulyt fektettunk a nevre es arra, hogy kinek a neveben vagyunk epp egyutt. Magyar nyelvu ifidalokat enekeltem. Nem ertettek, csak sejtettek, hogy mi lehet. Volt 1-2, amit ismertek, olyankor mindig megnyugodtak, hogy keresztyen notakat jatszok. Es az ora vegen megtanitottam nekik kanonban a Szivem csedben az Urra figyel-t. Alairtam a gyorsforditast, meg a fonetikus kiejtest, es tok aranyosak voltak. Jol meg lettek dicserve, aztan en is, nagyon megkoszontek, sot, paran meg a szoveget is leirtak maguknak emlekbe. Mivel minden fontosabb dolgot elore felirtunk a tablara, igy kb 45 percen keresztul neztek es vartak, hogy mi lesz az. A tanarno meg is jegyezte, hogy ugyes csapatmunka volt es tetszett neki ez a huzasunk: figyelemfelkelto es -ebrentarto. Azt mondta: kellemes zene, atrendezett terem es mikor meglatta a magyar szoveget felkialtott: Ez meg mi a hal??? (ez az en szoviccem: What the heck? -volt, amit mondott es nem tudom mit jelent, csak jot rohogtem rajta. Ez olyan, mint a Scooter - Hogy a hal?! cimu szamanak szabadforditasa) Kicsit (hehe, marhara) izgultam, de egesz jol sikerult.

Aztan delutan ismet lovagias voltam a kazah csajjal, valami baj van a banki marhasagaival, es kellett neki nemi kezpenz, szoval elmentem es hoztam neki. Nem, senkit nem raboltam ki! Automatabol volt a penz. Aztan ha mar ott voltam, vettem sort is. Bar csak tejet akartam, de egy figyelmes jobarat eszembe jutatta ezt a finomsagot, amit mikor hazahoztam, alig tudtam bepakolni. Kedves batyam mondta volt a kepeimet nezegetve, miutan panaszkodtam neki, hogy itt nincs buli: "Jovan, tele van a hutod piaval es meg nem rugtal be?" Aztan jot nevettem es vacsoraztam egy nagyot, hogy legyen hely a sornek. Most viszont alvas, mert meg mindig nem pihentem ki magam elegge.

Amikor hazaertem, neki kellett esnem egy hazinak. Sajnos eleg lassan ment, a problema ott kezdodott, hogy nem talaltam normalis csaladfa keszito programot. Aztan vegul sikerult, es az egyeb irni valokat kb reggelre be is fejeztem. Az ejjel legizgalmasabb pontja egy kerdes volt, amit segitsegkent kaptunk feladat ismertetesenel. "Dugdos-e a csalad csontvazat a szekrenyben?" Tagra ugrott szemekkel, sipito hangon csak az ugrott ki belolem, hogy "EZ MEG MILYEN KERDES????". Szerencsere Phil fent volt Facebookon es epp beszeltunk, mikor meglattam ezt a mondatot, probalta leirni, de en meg mindig azt gondoltam, hogy ezek az amerikaiak betegek. Fel perc nem telt bele, kopogott az ajtomon es elmagyarazta, hogy ez egy kep, amit arra hasznalnak, hogy vannak-e a csaladnak olyan titkai, amiket nem teregetnek ki, amikrol csak nehanyan tudnak... Aztan leesett, nekunk is vannak hasonlok: elasni a csatabardot, meg a csontot kutyastol. De en egesz nap ezen rohogtem. Szoval mire sikerult kiszenvednem 3 vagy 4 oldalt magambol a csaladom ruhak koze rejtett hullairol, lassan kelhettem fel. A rossz az volt, hogy nem alhattam, mert talalkoztam azzal a novel ora utan, aki a nyelvtani hibaimat javitja ki. Ezutan at kellett szerkesztenem a dolgozatom, aztan vegre leadtam. Delutan pedig halaadasnapi vacsora volt az egesz sulinak. Zabaltunk egy marha nagyot es kozben az elore elkuldott, kedvenc Youtube vidokat nezegettul. Gondoltam nem maradok ki, en is kuldtem (ezt itt: www.youtube.com/watch ), eloljaroban elmondtam nekik, hogy probaltam valami olyat hozni, ami rolam szol, kicsit en vagyok, egyben magyar is, de megis ertik. Ez a video meg par hete kerult fel a netre es mar elso alkalommal is nagy hatassal volt ram. Most meg, frankon konnyes lett a szemem tole. Tobben megkoszontek kesobb, olyan is, akivel meg eddig nem is beszeltem, de a gyemrekeinek nagyon tetszett, es tenyleg nem tudtak a golyostollrol, hogy magyar talalmany. A vacsi utan veletlenul osszefutottam Phil-el es Shaun-al, akik Easton-ba indultak epp. A plaza-falu, ahova Sarah par hete elvitt. Mondtak a sracok, hogy van ott egy hatalmas konyvesbolt, szal kocsibaultunk es jol megneztuk azt a boltot. Tenyleg hatalmas. Kb, mint a Nyugati teri Alexandra. Jottek is az emlekek rendesen. Aztan beultunk a kavezoba es olvastunk. En egy magyar ujsagot, amit Clevelandben nyomott a kezembe egy bacsi. Utana elokaptam a laptopot es eletemben eloszor, nyilvanos helyrol neteztem vele. Akkor irtam meg az elmaradott bejegyzesek nagy reszet. Es kozben, emiatt jol ossze is zavarodtam, magyarul akartam beszelni a sracokkal par alkalommal. Minden esetre marha jo volt ez a kis esti kiruccanas. A vacsival es ezzel a relax-setaval a konyvek kozott tokeletes lazitas volt egy ilyen mozgalmas hetvege utan.

Ismet egy kellemes ejszaka utan, vasarnap ket Istentiszteleten is voltam. Az elso angol nyelven, egyetlen bacsi jott el. Beszelgettem vele. Egy vegtelenul aranyos, bekes ember, aki a gyulekezet fennallasa ota jelen van. Es ezutan, harom honap utan eloszor, magyarul vehettem reszt gyulekezeti alkalmon. Fantasztikus volt, mert nem voltam bizonytalan, tudtam az enekeket, raadasul konyv nelkul, tudtam mikor kell felallni, leulni, ismertem a liturgikus szovegeket. A hirdetesnel meg be is mutatkoztam, megkoszontem a gyulekezetnek es Istennek, hogy egy ocean tavlatabol olyanra bukkantam, ami az eletem fontos resze: magyarsagra es evangelikussagra. Elotte es utana volt alkalmam beszelgetni itt elo magyarokkal, ahitattal hallgattam egy idos neni torteneteit regi idokbol, amikor a nemzeti parkokat latogattak meg, ahogy boldogulni probaltak, ahogy uj eletet kezdeni jottek ide. Politika, tortenelem, szocialis helyzetek, szemelyes eletek. Akarva-akaratlanul gonolatokat ebreszto dolgok ezek. Ebed utan a lelkesznoek lehivtak egy kavera. Jot beszelgettunk, kozos ismerosokrol emlekeztunk, tervezgettunk 1-2 dolgot a kovetkezo par honapra, kaptam tanacsokat, otleteket. Azutan sajnos haza kellett indulni, de a kocsiban folytattuk a beszelgetest unokatesommal.

Sosem hittem a veletlenekben. De ezen a hetvegen nagyon kemenyen realizalodott bennem, hogy semmi sem tortenik veletlenul! Gyermekkori jatekok, fiatalkori erzesek, szuleink gondolatai, zeneszek performanszai, egy kis uveg koszegi lekvar elcsomagolasa, a hippi mozgalom a '60as evekben es meg sorolhatnam, mi minden van-volt-lesz hatassal akar ram, akar Rad. A tortenelemben nem letezik a "mi lett volna, ha ...", de erdemes rajta elgondolkozni, ha csak a sajat eletemre tekintek vissza, arra a kurta 23 evre, ami mogottem van, pontosabban elottem, nezopont kerdese, mar akkor olyanokra eszmelek neha, hogy ... evtizedekre, szazadokra visszameno megvilagosodasom volt. Monumentalis mozgolodas indult el bennem, ami ennek a 3 napnak koszonheto. Ismet sokminden valtozott bennem. Halas vagyok erte.

Szombaton bementunk a belvarosba. November kozepe van, de majdnem levettem a polomat es kozel voltam a gatyam szaranak felturesehez, olyan jo ido volt. Cleveland belvarosa nagyon tetszett. Megtudtam sokat a varos torteneterol, az iparnegyeden atcikazo kis folyorol, ami 1969-ben a sok szennyezodestol kigyulladt. Ennek „koszonhetoen” a Great Lakes nevu sorgyar megalkotta a Burning River nevu barna sort, amibol vettunk estere, de ne szaladjunk elore. Szoval a belvaros szep. A jo idonek koszonhetoen, a csodalatos napsutesben egy igazan kellemeset setalhattunk. Tenyleg csak amuldoztam. Columbus belvarosa utan ez volt a masodik hely, amit kozelrol lattam, setalhattam a felhokarcoloi kozott. Chicagot ugye csak geprol csodalhattam meg, de ha sikerul, Veronikaval terveket is szottunk a maradek fel evre. Szavazni valoszinuleg odamegyunk, ha megyunk. Ohioban van egy kicsit zakkant muvesz, aki normalis dolgokbol csinal gigantikus meretu szobrokat. Egy hatamas FREE feliratu pecset van eldobva a fuben, fenykepezkedtunk, aztan egy parkon setaltunk at, alattunk pedig egy 4-5 emelet mely garazs volt, ami ugy nezett ki, hogy ha a parkban voltal, egy szintben setaltal az utcaval es az epuletekkel, de a park szelere erve, lenezve az epulet szelen talaltad magad, jo magasan, szep kilatassal. Kilatassal az Erie tora. To.. ez meg egy vicc. Szerintem az amerikaiak ebbol meg direkt viccet is csinalnak. Marmint, hogy itt minden hatalmas: ergo ramondjak erre a tenger meretu vizre, hogy tavacska. Es van meg belole 4 masik. Allitolag annyi viz van bennuk, hogy az egesz USA-t beboritana a viz, ha kiontenenk ra. A lenyeg, h abban a szikrazo napsutesben csak amuldoztam ossze-vissza. Es ezutan jott az, amiert mar most elnezest kerek, mert el leszek ragadtatva a kovetkezo elmenyek leirasa kozben, nem leszek ura tudatomnak. Amikor 2 napja belinkeltem azt az oldalt, tenyleg nem tudtam tobbet mondani. Fel kellett fognom, ami a Rock and Roll Hall of Fame Museum-ban tortent. Ez a hely roviden-tomoren a rock zene tortenetet es fontosabb ereklyeit tartalmazza. Csak a hosszu haj a fejemen, tinedzser-kori kamasz-lazadasomra emlekeztet, amikor is punk es rock zenek sokasagaval bastyaztam korbe magam, felepitve sajatos, egyedi kis birodalmamat, ami altal vegul (egyelore) az az ember lettem, aki most barokkosan hosszu kormondatokban probalja kifejezni onmagat. A muzeum mar a varosban elkezdodott: 2 hatalmas meretu gitar volt az egyik keresztezodesben, es a muzeum fele vezetu utat Rock and Roll Avenue-nak hivjak. Sajnos bent elvettek a fenykepezot, de az eloterben csinaltam kepeket. Hasonlo hatalmas meretu gitarok voltak, kulonfele stilusban, a plafonon Trabantok logtak (!!!), custom gitarok – muveszek egyedi alkotasai. Emlek gitar Michael Jacksonnak, az also szinten Bon Jovi motorja, Janis Joplin viragosra festett hippi Porsche-je, a vitrinek mogott Johhny Cash, Joann Jett, Kurt Cobain es meg sorolhatnam hany hiresseg gitarja sorakozott. Es ez meg csak az eloter volt! Bennem mar pezsgett a ver, totalisan beindultam. Ami pedig odabent vart, az valami hihetetlen volt. Mozi, rovid filmekkel, tortenelem, korszakonkenti vitrinekkel. A golyoallo uvegek mogott pedig olyan kulonlegessegek, hogy idonkent az agyam majdnem eldobtam. Az ujjam egyetlen centire volt Jacko cipojetol, attol a piros kabatjatol, amit a Thriller klipjeben visel vagy a feher kesztyuje, de Slash (Guns’n’Roses) kalapjat es borszerkojat is majdnem megerinthettem, volt ott Beatles zongora, Mick Jagger undorito ruhai, Freddy Mercury enyhen homosexualisan testhez tapados rongyai, ZZ Top szoros dobszerko, Elvis Presley egyik lila Cadillac-je, Bono gitarja, Jimi Hendrix rajzai – nem is tudtam, hogy rajzolt. Eredeti, kezzel irott dalszovegek Metallciatol, Green Day-tol. Amikor a tortenelmi reszen mentem keresztul, ami iszonyatosan interaktiv volt, mert minden korszakrol ossze volt allitva egy-egy kb 10-12 perces video interjukkal, akkori politikusok, kritikusok hozzaszolasaival. Annyira jol meg volt csinalva, hogy komolyan mondom, beleeltem magam a zene forradalmaba! Amikor a punk-hoz ertunk, es szines tarajos lanyok osztottak a velemnyuket a lazadasrol, en mar kozelitettem egy olyan tudatallapothoz, amit megmagyarazni nem tudok, csak korbeirni. Nosztalgikus elmenyek-erzesek szazai aradtak a felgyorsult verkeringesemben agyamba. Nem voltam en akkora anarchista punk, teny. De mindig is ott bujkaltak bennem melyen ezek a dolgok, elfoljtva, de „ovatosan”, keruloutakon mindig a vilag tudtara adtam, hogy nem vagyok egy atlagos kolyok. Es akkor, jottek a ’80as-’90es evek, Seattle es a grunge. Nirvana, Alice in Chains, Soungarden es termeszetesen a Pearl Jam, hogy csak parat elmitsek, tiz negyzetmeterre zsufolva. Ez valami olyan tomeny audio-vizualis es emocionalis hatast gyakorolt ram es keltett bennem, hogy a kibontott hajamat turkaltam es huzogattam ket oldalrol, tatott szajjal nyogdostem, az ertemes szavak messze elkerultek ajkaimat, tehat meg Veronikaval se tudtam magyarul kommunikalni. Levegoert kapkodtam es pihegtem. Talan 20 percen keresztul 3 meteren toporogva. Az orrom elott 20 centire volt az a gitar, amit Mike McCready zuzott szet az egyik Pearl Jam koncerten, mikor tortenelmet irtak ok, az oket megelozoek es tarsaik. Mert igenis, amit ok muveltek (most itt mindenkire gondolok, akiket mar eddig emlitettem), totalisan megvaltoztattak a zenei, kulturalis es szocialis eletet az egesz vilagban. Es akkor meg mindig nem volt vege a kiallitasnak, Woodstock kovetkezett, ahol egy moziteremben csak az ott elhangzott szamokbol volt egy rovid osszeallitas. The Who, Janis Jopin, Joe Cocker max hangeron uvoltotte a fejunkbe, hogy BEKE!!! Eloszor is, regen volt lehetosegem ilyen hangos zenet hallani es nagyon hianyzott ez az eleterzes. Es talan a mozi-hatasnak koszonhetoen, de most megerintett valami. Ezek a zenek fantasztikusak. Amit belinkeltem aznap este, az kulonoskeppen megfogott a mondanivaloja es az eloadasmodja miatt. De a tobbieke is. Jo, tudom, hogy agyon voltak kabitoszerezve amikor szinpadon voltak, de akkor is hatalmas volt, amit ott a szinpadon az elott az irdatlan embertomeg elott muveltek.

„Roviden” igy ez volt a leglenyegesebb, ami a muzeumban ert, utana hazamentunk, megittuk azt a franko sort, folytattuk a beszelgetest, ettem Gyulai kolbaszt (hmmmmmm....) es mikor ismet bekere hajtottuk fejunket, atgondolva a napomat arra jutottam, hogy aznap igazan melyre mentem – vissza –  a sajat lelkembe. Rengeteg fiatalkori dolog jutott eszembe, jott elo ujra. Ateltem kamaszkorom lazadasat es, tudom, hogy furan hangzik, de jo volt. Jo volt ujra erezni ezeket, mert emlekeztett arra, hogy egyszer ez is az eletem egyik fontos resze volt, hozzam tartozott, alakitott, valtoztatott es hozzajarult ahhoz, hogy azza valjak, akive. Sosem felejtem el, sem ezeket, sem ezt a napot.

Igen, tudom, hogy elozo het vege fele elfelejtettem irni. Csak hazi feladatokat kellett gyartanom es keso estig irtam, amiutan mar csak beajulni volt erom az agyamba. Csutortokon mehettem volna mar Clevelandbe, de Norma neni nem hivott fel. Szoval fogalmam sincs mi a helyzet a columbusi magyarokkal. Majd egyszer mostmar szeretnek veluk talalkozni. A lenyeg, hogy penteken vegre volt vendeg a szobamban, raadasul  no! A tiszteletere ki is takaritottam. Najo, igazabol mar nagyon szuksegszeru volt. De igy legalabb volt motivacio. Annyi tortent mielott Veronika megerkezett, hogy a lany, akitol a gitart kaptam, visszakerte, mert szuksege van ra valamiert, de megigerte, hogy a masikat ami van neki, majd odaadja. Remelem, holnapra hozza, mert szuksegem lesz ra. Az egyik oran egymasnak tanitunk kis csoportokban. Megengedtek, hogy gitarozzak magyarul. Oke, jo kerdes, hogy hogy lehet magyarul zenelni, hisz az egyezmenyesen nemzetkozi. De majd rittyentek nekik valamit az otthoni repertoarombol. Szoval megjott a kedves unokateso, korbevezettem az egyetemen, tetszett neki, azt mondta: olyan kellemes kis hely, hogy az emberre itt aztan nem torhet soha semmi rossz erzes. Ezen elgondolkoztam, mert ugye, eleg surun jovok le szomorkodni erre a valoban gyonyoru kis udvarra. Ne, nem kell felreerteni. Kijavitom magam: elmelkedni az igazan fontos es sulyos dolgokrol. Szoval tenyleg szep helyen lakok. Es most vegre elhagytam. Jo messzire mentem, jo sok idore. Ugyertem, miota itt vagyok meg nem aludtam mashol es meg a varos tablat sem hagytam el. Mondjuk teny, hogy utaztunk mar 20-30 perceket kocsival, de az meg mindig Columbus volt. Kicsit tobb, mint ket ora alatt oda is ertunk es mar kozben hozzalattunk egy olyan beszelgetessorozatnak, amit nehez roviden es erthetoen leirni. Ott kezdodott, hogy ettunk egy fantasztikusat es imadkoztunk kozosen egyet a tartalmas hetvegeert, lehetosegekert, csaladert es otthonert az vilagban barhol. At kellett mennunk a templomba, hogy valami asztalokat megteritsunk a teremben. Megneztem a templomot is kozben. Csodalatos volt magyar zaszlot latni, cimert, Nagymagyarorszag terkepet a falon. A Luther-rozsa korul es az oltar tetejen magyarul olvasni a feliratot: Eros var a mi Istenunk! Utana nagyon sokaig fent voltunk, es kb mindenrol szot ejtettunk: csalad, emlekek, jovo, politika, szocialis helyzetek otthon es itt, Amerikaban, vallas, nosztalgia, tanulmanyok, tapasztalatcsere..... Elkezdodott bennem valami, amit a legjobban onmagam identitasanak keresesekent tudok megfogalmazni. Es ez most mas volt, mint eddig. Hihetetlen elmeny volt ugy elaludni, hogy meg volt agyazva egy kellemes szobaban, a masik szobaban egy kedves rokon, akivel joban voltunk bar, de be kell vallani, nagyon ritkan talalkoztunk. Most megis, a szeretet, otthon meleg erzese jart at amikor elaludtam. Eloszor, miota idejottem.

Az van, hogy mindenki epsegben hazaert, de hazit kell irnom es holnap is suru napom lesz. A hetvege meg annyira tomeny volt, hogy kell majd vagy egy ora nyugi, hogy le tudjak irni mindent normalisan. Szoval hamarosan elmeny-orveny.

Addig, amit hetvegen "talaltam": www.youtube.com/watch

Totális extázis!!!

www.rockhall.com 

Első utazásom és első ékezetes bejegyzésem! Mondjuk, tény, hogy marha nehéz olyan billentyűzetről irni, ami az angol szerint van szerkesztve, de a magyar szerint működik. A hosszú i-t nem is találom és a kezem is az ékezet nélküli betűkre áll rá. Igazából alig birok igy gépelni. A lényeg, hogy ma reggel volt egy megbeszélés egy kavézóban, mert az egyik órán egymásnak tanitunk, ki kellett találnunk, miről szóljon a mi órank, amin, majd kedden, gitározni is fogok! Ezutan kitakaritottam a szobámat, majd vártam, hogy Veronika hivjon és értem jöjjön. Furcsa volt, hogy amikor csörgött a telefonom, magyarul szolt bele. Még furcsább volt körbevezetni őt az egyetemen és a koleszban. De ez pozitiv furcsa volt. A lényeg, hogy elhagyhattam ma végre Columbust. Hosszú út áll mögöttünk, hatalmas beszélgetes, jó sörözés, már a magyar templomot is láttam, magyar zászlóval és cimerrel, Erős vár a mi Istenünk felirattal és marha jól esett!!!! Most alvás, mert holnap sok jó dolog vár ránk és különben sem tudok rendesen irni ezen a gépen. 

Ma mentem reggel a kavezoba es leesett, hogy este elfelejtettem irni. Meg tegnapelott este is. Faradt voltam, mert dolgozatot irtam, utana meg, mivel mar agyban voltam, csak letettem a laptopot es eldoltem. Szoval csak a szokasos: koran keles, orak, neha-neha egy-egy rovidebb-hosszabb (meg egy ilyen kotojeles szoosszetetel es felterjesztem a blogot irodalmi Nobel-dijra) beszelgetes, kuzdes az angollal, stb. Szerdan nem voltam Bibliaoran, mert arrol irtam, hogy van-e kulonbseg az O es az Ujszovetseg Istene kozott. Ez azert nagyon "jo", mert mar kicsit nehezebb tema a "Miben hiszek?"-nel, szoval, hiaba lenne marha sok mondanivalom, ki kell szelektalnom azt, amit meg is tudok fogalmazni. 

Tegnap vartam Norma neni hivasat, remelem nem akkor probalt elerni, amikor oran voltam, de a hangpostam ures volt. Szoval sajnos ismet elmaradt a meeting a magyarokkal. De ma varom unokatesomat, aki elrabol a hetvegere. Clevelandbe megyunk, az ottani magyar gyulekezetbe. Yeah! Vegre igazan kimozdulok. Ugy szo szerint a varosbol. Kivancsi vagyok. A fenykepezomet viszem, szoval majd agyonidegesitek mindenkit a kattogassal. De a laptopot itthon hagyom, majd ha hazajovok vasarnap, mindent szepen bepotolok es megirok. Kellemetes hetveget!

A ma reggelem szokasos: utalomhakorareggeluvoltazebreszto, szundi, zuhany, reggeli, ora, szoba aztan vartam, hogy valaki jelentkezzen a ma esti Traccsaparti miatt, de a telefonszam, amit kaptam, egesz nap nem volt elerheto. Hagytam uzenetet, aztan enekkar, masik ora, meg mindig vartam, de semmi. Voltam boltban, de a penztaroskislanyt nem lattam. Aztan leborult a szekrol a taskam, amiben a tej, a kakao es az udito volt, gondoltam sanyad, aztan mikor mentem erte, hogy felkapirgasszam, orommel vettem eszre, hogy folyik a tej. Rogton kedves ex-em, elettarsam (2 ev egyutteles utan joggal nevezem igy) es baratom esete jutott eszembe, amikor egy neni sikitozta mogotte a zebran, hogy "Folyik a tej, fiacskam, a tej, a tej!!!" Igaz, ez csak nekunk vicces, akiknek elmeselte. Nah, nekialltam felnyalni, kicsit guszta volt, hogy a ... najo, ezt szerintem inkabb nem reszletezem. Engem 4 ev kollegium mar megerlelt a durva dolgok  latvanyanak, hallvanyanak es szagolvanyanak elviselesere, de tudom, hogy ez sok embernek a durva tulzasnal is tobb lenne. Lenyeg a lenyeg, lassan megint takaritani is kellene, mert mostmar ragad is a "konyha". Azert tettem idezojelbe, mert egy masfel negyzetmeteres muanyag placcrol van szo a mosogato es huto elott. Meg jo, hogy nem a szonyegre esett.

Aztan sajnos hiaba vartam nem hivott. Pontosabban most este, 9kor, de csutortokre igert valami mast a neni. Angolul beszeltem vele, kerdezte, honnan jovok, mondtam neki, erre mondta, hogy o meg Nagyvaradrol szarmazik, erre ravagtam, hogy "Ertem, ooo, ize, I see!" Aztan kaptam egy jo hirt, megvan a hetvegi program! De mindent a maga idejeben! Most film, sor es chips, hogy tovabb hizzak, hehe.

Ujabb hetfo, ujabb het, ujabb hettel oregebb lett a vilag velem egyutt. Tegnap este probaltam megnezni egy filmet, de olyan iszonyatosan lassan toltott, hogy kozben MSN-re szepen-lassan bejelentkeztek azok az ismeroseim, akiknek meg delutan joejszakat kivantam. De igy legalabb tudtuk folytatni a beszelgetest, sot, az volt a vicces, hogy en ketszer beszeltem veluk egy nap, mig ok ataludtak magukat a kovetkezo hetbe. Es igen, kozben csokis sort ittam, barna sor, csoki izesitessel. Nem hiszem, hogy fogok meg egyszer ilyet venni, igy is csak 4es pack volt, szoval van meg harom. Nem mondom, hogy rossz, de izgalmas. Olyan mintha egy barna sort, egy forrocsokit - hidegen es valami csokis vizipiadohanyfustot osszekevertek volna egy kaveval.

Ma szinten picit almos voltam ora utan, igy ismet aludtam egyet a napsutesben, de napkozben kaptam ujabb programokat Agitol magyaroknak. Mondjuk, nem tudom, hogy pontosan hova es hogy kell menni, de majd kitalalok valamit, meg az is lehet, hogy valaki ertem jon. Ez az egesz nagyon feldobott. Tenyleg ugy erzem, hogy most be fog indulni az elet. Persze meg mindig kuzdok maganeleti problemakkal, de ha kozben jo dolgok vesznek korul, az enyhiti a "fajdalmat". Es konnyebb agyalni ezeken egy barat kocsijaban ulve, atszelve a hatalmas varost, mint egyedul ucsorogni az agyamon. Szoval mostantol lazan fogom venni a dolgokat es jusztis kielvezek mindent, ami csak jon!

Reggel, azaz delben mar vart is 3 level a magyar nenitol, jelentkeztem az emlitett Aginal, aki a delutan folyaman fel is vett a listara, irt szemelyesen, hogy o is meglepodott, de orul es remeli talalkozunk majd szemelyesen is. De ma nagyon faradt voltam barmit is csinalni, meg nem is tudom, hova kellett volna menni, szoval inkabb itthon maradtam es 330 fenykepet meg 10 videot megszerkeztettem es feltoltottem a netre.

A "Take your life to the next level!" az egyik fenykepem "temaja", de hogy aktualizalva csatoljam is valamihez, a tegnapi "veletlen" ota ugy erzem, most kezdodott el igazan az amerikai elet. Szoval szintlepes es holnaptol mindent bele! Take it easy! - ha mar ugysem tudok magyarul...

Ja, es a lenyeg, a link, ime:

picasaweb.google.hu/sx34ce/Amerika4# <-- oda katt